A málenykij robot áldozataira emlékeztek Péterfalván
A Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum és a Péterfalvai Kölcsey Ferenc Alap- és Középfokú Oktatási Intézmény, a Péterfalvai kistérség polgármesteri hivatala és a történelmi egyházak közösen emlékeztek meg a málenykij robot áldozatairól november 18-án.
A kárpátaljai magyarság történelmének egyik legnagyobb tragédiája az úgynevezett málenykij robot, melynek során vidékünkről több mint harmincezer személyt deportáltak szovjet munkatáborokba. A magyar és német nemzetiségű férfiak 1944. november 18-án indultak el gyalogosan a szolyvai gyűjtőtábor felé, és sokan már az odavezető úton vagy az ottani kegyetlen körülmények között életüket veszették. Akik túlélték a szolyvai gyűjtőtábor megpróbáltatásait, azokat a szomszédos lvivi (lembergi) területen található Sztarij Szamborig vezették, ahonnan marhaszállító vagonokban vitték tovább őket a céltáborokba. Az elhurcoltak közül több mint tízezren soha nem tértek haza szeretteikhez. Az ártatlan emberek egyetlen bűne a nemzetiségük volt. Péterfalváról és a hozzá csatolt Tivadarfalváról összesen 35 halálos áldozata volt a sztálini etnikai tisztogatásnak.
A megemlékezésre a sztálini repressziónak állított emlékműnél került sor.
Seres Debóra, a Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum szervezőpedagógusa köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót a történelmi egyházak képviselőinek. Elsőként Pősze Sándor, a Tiszapéterfalvai Görögkatolikus Egyházközség adminisztrátora szólt az egybegyűltekhez. Beszédében kiemelte, hogy az elhurcoltaknak is volt egy életcéljuk, ahogy minden embernek van, és a megemlékező fiataloknak is kell, hogy legyenek céljaik, ezáltal pedig legyen jövőnk. Ebben a nehéz időben is kitartással figyeljünk oda Istenre, hogy együtt tudjunk vele élni, imádkozni – mondta Pősze Sándor, ezután pedig megnyugvást kért az elhurcoltak lelkére, az egybegyűlteknek pedig kitartást kívánt a megpróbáltatásokhoz.
Ezután Seres János, a Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum lelkészigazgatója, a Tivadarfalvai Református Egyházközség lelkipásztora mondott igei köszöntőt Ézsaiás könyve 43. és 44. fejezetének válogatott verseiből.
Ezt követően Dr. Oroszi József, a Péterfalvai kistérség polgármestere szólalt fel. Beszédében kiemelte, hogy nincs olyan kárpátaljai család, aki ne gyászolta volna valamelyik hozzátartozóját a málenykij robot miatt.
„A kollektív bűnösség elve alapján, csupán magyar nemzetiségük miatt hurcoltak el édesapákat, nagyapákat, akik közül nagyon kevesen térhettek csak haza a szörnyű megpróbáltatások után. Mindezek ellenére, akik itt maradtunk, továbbra is igyekszünk kitartani a jelenlegi nehéz helyzetben szülőföldünkön, Kárpátalján. Imádkozunk azért, hogy ilyen szörnyűség, ami őseinkkel történt, többé ne történjen meg vidékünkön.”
A polgármester Placid atya túlélési szabályaival zárta mondandóját.
Páva Judit, a Péterfalvai Magyar Tannyelvű Református Líceum igazgatónője is köszöntette a megemlékezés résztvevőit. Beszédében kiemelte, hogy próbatételkor mindig megerősödik a hit, sokkal szorosabb a kapcsolatunk Istennel, és az elhurcoltak közül is sokakat a hite hozott haza. A kárpátaljai magyarság 20. századi történelmének a málenykij robot volt a legmegrázóbb, legfájdalmasabb eseménye, és nagyon fontos, hogy a mostani nehéz időkben is összefogjon fogyatkozó magyar közösségünk.
Petei Judit, a megyei tanács KMKSZ-frakciójának vezetője felszólalásban kifejtette, hogy senkinek nincs jelene, és nem lesz jövője, ha nem emlékezünk a múltra. Zárszóként kiemelte, hogy az összetartozásban van az erő, és mielőbbi békét kívánt.
A felszólalások után a tanintézmények közös emlékműsora következett. A megemlékezés a Szózat eléneklésével, és az emlékmű megkoszorúzásával zárult.
Kopasz Gyula