97 éve hunyt el Rippl-Rónai József
97 éve hunyt el Rippl-Rónai József a posztimpresszionizmus legkiemelkedőbb magyar képviselője.
1861. május 23-án született Kaposvárott egy tanító hét gyermeke közül a legidősebbként. Kezdetben gyógyszergyakornokként dolgozott, majd a Budapesti Tudományegyetemen gyógyszermesteri oklevelet szerzett.
Rövidesen azonban hátat fordított a patikák világának és házitanítónak szegődött gróf Zichy Ödönhöz.
A család szolgálatában, kezdett el komolyan rajzolni, egy jezsuita rajztanártól vett leckéi nyomán érlelődött meg benne az elhatározás, hogy festő lesz.
1884-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatott tanulmányokat, majd 1887-ben állami ösztöndíjjal Párizsba ment, ahol Munkácsy Mihály tanítványává fogadta.
Két évig gyártotta a műkereskedelemben oly kedvelt „munkácsys” képeket, melyeket a mester saját szignójával hitelesített.
1890-ben aztán rátalált sajátos franciás stílusára és szakított Munkácsyval.
A következő tíz év alatt vált a haladó európai művészet egyik jelentős alakjává.
Elsősorban a barna, fekete és szürke színeket használta, a visszafogott színvilág és a rajzot alig fedő vékony festékréteg miatt ekkori művei rajzos hatásúak.
Első nagyszabású műve, az 1889-es Nő fehérpettyes ruhában már az önálló stílus jegyeit mutatja. Az ágyban fekvő nő vagy az 1892-ben festett, Gauguin tetszését is elnyerő e korszak jellegzetes alkotása.
Rippl-Rónai a XIX. század végén a magyar művészek közül elsőként kapcsolódott a modern francia festészet áramlatába.
Párizsi korszakában a posztimpresszionista, illetve a francia szecessziót, az art nouveau-t képviselő Nabis-csoport tagja volt, a századfordulóig velük együtt dolgozott. Kiválóak festőbarátairól, Bonnard-ról, Vuillardról-ról és szobrász barátjáról, Maillolról festett portréi.
1895-ben hazalátogatott és kiállítást rendezett. Tárlata visszatetszést szült ugyan, de megszerezte az Andrássy grófok rokonszenvét, amely későbbi megrendelések alapját képezte. 1902-ben végleg hazatért és Kaposvárott telepedett le. Életének ez a változása szinte egy csapásra megváltoztatta festészetét is.
A mindennapi élet apró rezzenései, közvetlen környezetének jellegzetes figurái népesítették be vásznait, a kontúr elvesztette hangsúlyos szerepét, a színek pedig életre keltek.
1906-ban rendezett nagyszabású budapesti tárlatán közel háromszáz műve talált vásárlóra. E korszakának legismertebb festményei az apja barátjáról, Piacsek bácsiról festett sorozata. Állami díjak, elismerő kritikák sora jelezték, hogy lassan elfoglalhatta a magyar festészetben az őt megillető helyet.
A századforduló szecessziós művészetére az összművészeti törekvés volt jellemző, mely a művész feladatának azt tekintette, hogy az élet minden területét átszője műalkotásokkal. Rippl-Rónai József szervezésével és elnökletével alakult meg Budapesten 1908-ban a „Műhely” nevet viselő iparművészeti csoportosulás, amely a mai lakberendezőkhöz hasonlóan vállalta a lakások teljes berendezését.
Andrássy Tivadar palotájában az üvegmennyezet, a kandalló, a spanyolfal díszítése, a bútorok, a hímzések és az edények mind a mester keze munkáját dicsérték, legismertebb darabja az Iparművészeti Múzeumban levő Nő rózsával című hímzés.
Életének utolsó szakaszában már csak pasztellképeket készített.
Ebből az időből származik a művész önarcképsorozata és a művészportré-sorozat, amelyek közül a leghíresebb a Pirossapkás önarckép, valamint Móricz, Babits és Szabó Lőrinc portréja.
Rutinjának és fantasztikus rajztudásának köszönhetően a pasztellképek százait készítette, mivel azonban képeit nem fixálta, számos műve elmosódott, tönkrement.
A magyar művészet történetében szinte páratlan életmű maradt utána. Mintegy 2400 olaj- és pasztellkép, 800 rajz, 30 rézkarc és litográfia és 100 iparművészeti tárgy mellett még ma is bukkannak fel eddig ismeretlen darabok. Számos műve a Magyar Nemzeti Galériában, önarcképe a firenzei Uffiziben található.
Rippl-Rónai József mozgalmas, nagyszerű élete hosszas betegség után, 1927. november 25-én Kaposvárott ért véget.
Forrás: MTI
Nyitóképen: önarcképe rózsaszín háttérrel