„Ő nem játszotta Regős Bendegúzt, ő maga volt az”

Olvasztó Imre neve összefonódott az Indul a bakterház című film örökérvényű humorával, mégis kevesen ismerik a gyerekszínész mögött rejlő fájdalmas történetet. Árva gyermekként kezdte életét, és egy álmot hajkurászott mindvégig, amit sosem érhetett el.

A magyar filmszakma 1979-ben egy új csillagot fedezett fel, Olvasztó Imre neve egy csapásra ismertté vált, amikor az Indul a bakterház című filmben Regős Bendegúzként meghódította a nézők szívét. A rendező, Mihályfi Sándor emlékei szerint Imre több ezer jelentkező közül tűnt ki természetes csibészségével. A rendező kérésére, hogy bizonyítsa, mennyire vagány, Imre habozás nélkül fenéken billentette őt. Ez a pillanat határozta meg, hogy ő legyen Bendegúz, a film szeretetre méltó, de állandóan bajba kerülő főhőse.

A forgatás alatt Imre kivételes tehetsége hamar megmutatkozott. Olyan színészekkel játszhatott együtt, mint Horváth Teri, Koltai Róbert és Haumann Péter. Koltai később így emlékezett rá:

„Ő nem játszotta Bendegúzt, ő maga volt az. Olyan természetességgel alakította, hogy azóta sem láttam hozzá foghatót.”

Bár Imrének akkoriban sokkal több kedve lett volna a folyóparton horgászással tölteni a nyári szünetét, mintsem Ócsán és Szalkszentmárton határában filmet forgatni, alakítása máig emlékezetes maradt.

A szerepéért húszezer forintot kapott takarékbetétkönyv formájában, melyhez 18 éves korában férhetett csak hozzá.

Egy interjúban később azt is elmondta, hogy legnagyobb sajnálatára fizettsége sokkal kevesebbet ért akkor, mint amikor a szerepét eljátszotta.

Az induló ígéretes karrier azonban nem folytatódott. A film sikere ellenére Olvasztó Imre nem maradt a színészi pályán. Ehelyett a nyomdaiparban helyezkedett el, ahol szitanyomóként és grafikusként dolgozott. Bár a rivaldafény elhalványult, Imre munkájában továbbra is alkotói szenvedélyét élhette ki.

Olvasztó Imre életének egyik legmeghatározóbb része a gyermekkora volt, amely az árvaság és a szülői szeretet hiánya miatt árnyékot vetett egész életére. Soha nem ismerhette meg a szüleit, és a szoros családi kötelékek hiánya egész életében elkísérte. Ez az érzelmi alap valószínűleg meghatározta a személyiségét és azt az intenzív vágyat, hogy felnőttként saját boldog családot teremtsen. Egy interjúban később úgy fogalmazott:

„A legfontosabb dolog az életben a család. Ez az egyetlen biztos pont, amiért érdemes küzdeni.”

Első feleségétől három gyermeke született. A családi idill azonban nem tartott sokáig, kapcsolatuk megromlott, és elváltak. Második házasságából született fia, Bendegúz, akit Imre különösen imádott. A második házasság felbomlása után azonban Imre mély depresszióba esett.

2013. július 13-án, 46 évesen Olvasztó Imre véget vetett az életének. A Fót és Csomád közötti erdős részen találtak rá. Úgy tudni, éppen fia vette észre egy buszról édesapja bokrok között álló autóját, ezután találta meg a rendőrség Olvasztó Imre holttestét.

Olvasztó Imre nevét generációk őrzik az Indul a bakterház című film kapcsán. Bendegúzként nemcsak egy karaktert alakított, hanem életre keltette egy kisfiú csibész, de szerethető lényét. Tragikus sorsa emlékeztet arra, hogy a tehetség és a hírnév mögött sokszor milyen mély fájdalom rejtőzhet.

Kiemelt kép: Olvasztó Imre (Nemzeti Archívum)

Forrás: hirado.hu