Szent András napja a keresztény és a népi kultúrában

Szent András Jézus tizenkét tanítványának egyike, Péter apostol testvére volt. A két testvér kezdetben halászatból élt, majd András Keresztelő János tanítványává szegődött. A legenda szerint Pétert is András vitte el Jézushoz, és míg András önként jelentkezett, hogy Jézust szolgálja, Pétert a Megváltó utasította, hogy csatlakozzon. Így indultak útnak az Igét terjeszteni szerte a világban. Szent András apostol ünnepét november 30-án üli a katolikus egyház. A novemberi hónapot eleink Szent András havának nevezték.

András apostol tanúja volt Jézus Krisztus földi művének, számos csodájának. Az utolsó vacsorán is jelen volt, és elsőként ismerte fel Jézusban a Messiást.

Az egyik monda szerint a mai Etiópia területén a megvakított és bebörtönzött Máté apostol után küldte őt az Úr angyala, ám ő azt válaszolta, nem ismeri az utat. Ezt követően azt parancsolta neki az angyal, hogy menjen a tengerpartra, és szálljon föl az első hajóra. Az apostol így is tett, majd pontosan ott kötött ki, ahol megtalálta Mátét, aki ezután vissza is nyerte a látását.

Később a mai Kis-Ázsia és Örményország területén tevékenykedett. András csodálatos cselekedeteiről számos legenda él a mai napig világszerte.

Végül Andrást Jézus halála után három-négy évtizeddel ítélték halálra, amikor a görög proconsul feleségét kereszténységre térítette. Büntetésül keresztre feszítésre ítélték, de mivel ő nem találta méltónak, hogy ugyanúgy haljon meg, ahogy Krisztus, ezért kérésére egy X alakú keresztre kötözték. Két napon át függött András a fán, miközben prédikált az odalátogató embereknek, majd a harmadik napon véget értek kínjai.

Ezt az X formájú keresztet nevezik azóta andráskeresztnek.

A csodák egyesek szerint a halálát követően is folytatódtak, a kivégzését elrendelő helytartó ugyanis szörnyethalt, András sírjából pedig manna és illatos olaj áradt, ami azt jelezte a vidék lakóinak, hogy jó lesz a termés a következő évben.

Szent András apostolt az ortodox egyház védőszentjeként, valamint Románia, Oroszország, Skócia és Görögország védőszentjeként tisztelik.

Skóciában nagy kultusza van ma is a szentnek, itt őriznek a legtöbb legendát róla. Az egyik itt hallható történet még a 9. századra nyúlik vissza, amikor Angus király Skóciában harcra készült az angolok ellen. Szent András megjelent az uralkodó álmában, győzelmet ígért neki, ráadásul a csata napján egy X szimbólum jelent meg az égen. Ekkor a király megfogadta, hogy ha megnyerik a csatát, Szent Andrást Skócia védőszentjévé avatják. A győzelem pedig nem maradt el, és nem csupán névleg lett védőszent, de a skóciai zászló ma is magán viseli a nagy X szimbólumot András tiszteletére.

A magyarok történetében is jelentős személy András apostol, ugyanis sokan úgy vélik, a szkíták a magyarok ősei voltak, akiknek András volt a hittérítője. A történet szerint a jó hírt elsőként nem a térítő papoktól, hanem András és Fülöp apostoltól kapták, így az sem lehet a véletlen műve, hogy a Kárpát-medencében épített első keresztény templomok nagy része Szent András tiszteletére épült.

A magyar Szent Korona latin részén található zománcképek egyike ugyancsak Szent Andrást ábrázolja.

A Magyar Királyságban az Árpád-kortól kezdődően a leggyakoribb férfinevek egyike volt. Három Árpád-házi király viselte ezt a nevet: I. András (1046–1060), majd II. András (1205–1235) és végül III. András, Magyarország utolsó Árpád-házi királya. Nagy népszerűsége a következő évszázadokban is megmaradt. Ma is gyakori férfinév.

A néphagyományban a magyar nyelvterületeken számos szokás létezik, melyek András-naphoz kötődnek.

Kiemelt figyelmet kapott azért is, mivel  az e naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, az advent kezdete, ami a karácsonyra való felkészülés, vagyis a reményteli várakozás, a befelé fordulás és a lélek ünnepe.

Szent András napja hajdan a fiatalok számára volt izgalmas, mert számos népi jóslás kötődött hozzá, amelyekkel igyekeztek megtudni azt is, ki lesz a házastársuk. Bár a különböző vidékeken más-más praktikák jelentették e téren a hagyomány részét, a lényeg minden esetben ugyanaz volt: a lányok szerették volna tudni, ki lesz majd a férjük, a fiúk pedig azt, kit vesznek el feleségül.

Az álmoknak is nagy jelentőséget tulajdonítottak ezen az éjszakán. Egyes tájegységeken a lányok férfinadrágot, a legények női szoknyát tettek a párnájuk alá erre az éjszakára azért, hogy megálmodják Szent András napja utáni reggelre, hogy kivel kötik majd össze az életüket.

Ezen a napon mérvadó volt az is, hogy mi hullott a lány kötényébe a megrázott zsúpfedélről. Ha búza esett bele, akkor jómódú lesz a kérő, ha rozsmag, szegény ember.

A főzés sem maradt ki az András-napi jóslásokból. Magyarország számos táján tartották azt a szokást is, hogy Szent András napján a lányok gombócot főztek. Ehhez kis cédulákra különböző férfineveket írtak, ezeket belegyúrták a tésztába, majd kifőzték azokat. Az a gombóc, amely a főzés során először jött fel a víz tetejére, rejtette a leendő férj nevét.

A férjjóslás egy másik ismert módja az ólomöntés volt. Ennek során a forró ólmot vízbe öntötték, és megnézték, milyen forma jön ki belőle. Ennek alapján próbálták kitalálni, vajon mi lesz majd a ház leendő urának a foglalkozása.

Bár a jóslási technikák legtöbbje főként a lányoknak szólt, azért a fiúk sem maradtak ki a sorból. Ők ezen a napon tizenhárom cédulára lányneveket írtak fel. Ezeket egyesével, egészen Luca napjáig eldobálták, majd az utolsónak maradt papíron található név jelentette a majdani feleség nevét.

A másik nagy kérdéskör, amely foglalkoztatta Szent András napján az embereket, az időjárásjóslás volt. Úgy tartották, hogy ha november 30-án esik az eső, vagy a hó, akkor negyven napon át csapadékos lesz az idő. Ám ha ezen a napon fagypont alá süllyed a hőmérséklet, esős lesz a karácsony.

Az időjárásjósláshoz sok háznál gyümölcsfaágat virágoztattak, hogy ennek alapján jósoljanak. Az ágat vízbe tették, majd bevitték a szobába, és a kemence mellé állították. Ilyen körülmények között az ág a karácsonyi ünnepekig kivirágzott. Úgy tartották, hogy ha az alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje lesz kemény, ha a közepén, akkor a január lesz hidegebb. Amennyiben az ág hegyén jelenik meg a virág, akkor a tél vége lesz fagyos, és havazással teli.

Eleink életében jellemzően a téli időszak volt a disznóvágások ideje. Farsang végéig bezáróan mindig volt olyan ház, ahol disznót vágtak, ami azonban András-nap után vízkeresztig szünetelt, hiszen az adventi időszakban nem volt illendő a hangos mulatozás. Hagyomány volt az András-napi disznóvágás, amikor a rokonság és a szomszédság vidám napot töltött együtt. Éjfélkor azonban befejezték a mulatozást, ezért is mondták: András bezárta a hegedűtokot. Megkezdődött a várakozás és elcsendesedés időszaka, az advent.

Forrás: felvidek.ma