Kultúrsokk

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.

Ennek a hitnek az alapján nyertek Istentől jó tanúbizonyságot a régiek. Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.

Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, jelét adják annak, hogy hazát keresnek. És ha arra a hazára gondoltak volna, amelyből kijöttek, lett volna alkalmuk visszatérni. Így azonban jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék, mert számukra várost készített.

 

Jézus így imádkozott: (akiket nekem adtál) nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való. (Jn 17,16)

1966-ban a nyelv, az étel, a társadalmi szokások és az ország körülményei idegenek voltak számomra Vietnámban. Önkéntes ápolónőként szolgáltam egy kis keresztyén kórházban. Betegeink az országban dúló háborút elszenvedő civilek voltak. Mindent megtettünk, amit egyszerű eszközeinkkel tudtunk. A betegek olyan állapotban haltak meg, amit hazámban könnyen lehetett volna kezelni. Lesújtva éreztem magam. Hónapokkal később jöttem rá, hogy kultúrsokktól szenvedtem: féltem a gyors változások okozta gyökértelenségtől és bizonytalanságtól.

Amikor hazatértem az Egyesült Államokba, egy másfajta kultúrsokkot fedeztem fel. Hiányzott a vietnámi emberek nyugodt méltósága és bátorsága, tiszteletük a kor és a bölcsesség iránt, nagylelkűségük és vendégszeretetük, a család és a közösség szoros kötelékei, az egyszerű és megingathatatlan hit Jézus Krisztusban, amelyből az ottani keresztyén barátaim éltek.

Krisztus követőiként szüntelen kultúrsokkot élünk meg. A Zsidókhoz írt levél szerzője emlékeztet minket, hogy Jézusba vetett hitünk által „idegenek és jövevények vagyunk a földön” (Zsid 11,13). Sokszor nem találjuk a helyünket, mert jobb után vágyakozunk, mégpedig mennyei után (Zsid 11,16).

Imádság: Istenünk, zökkents ki minket földi kényelmünkből, és segíts szolgálni másoknak szeretettel. Ámen.

Evilági kényelmetlenségeink elvezetnek arra, hogy Krisztus nevében szolgáljunk másoknak.

IMÁDKOZZUNK A BEVÁNDORLÓKÉRT!