Ma kezdődik a konklávé

A világ mától Róma leghíresebb kéményét figyeli, hogy abból mikor száll majd fel a fehér füst és a városnak és a világnak címezve mikor hangzik el a híres mondat: „Gaudum magnum! Habemus papam!” – vagyis: Örvendjetek! Van pápánk.

Ma a konklávénak nevezett ülésen megkezdi tanácskozását a bíborosi kar erre jogosult, vagyis a 80 évnél fiatalabb főpásztorokból álló testülete, hogy a Szentlélekbe vetett hittel megválassza Krisztus urunk földi helytartóját, Péter apostol 267. utódját, Róma új püspökét, a pontifex maximust, a Vatikán szuverénjét, a világegyház pápáját.

A III. Sándor pápa által 1179-ben a bíborosi karból létrehozott pápaválasztó testület a világ talán legtitkosabb szerveződése. Tagjai ugyanis egymás után kétszer is esküt tesznek arra, hogy semmit sem árulnak el mindabból, ami a zárt ajtók mögötti pápaválasztási folyamat során történik.

Az első eskü akkor hangzik el, amikor a konklávét alkotó bíborosok kíséretükkel együtt megérkeznek a Sixtus-kápolnába.

Az eskü szövegét a dékán hangosan felolvassa, a bíborosok pedig utána mondják: „Mi, választó bíborosok valamennyien és egyenként, akik jelen vagyunk e pápaválasztáson, ígérjük, kötelezzük magunkat és esküszünk rá, hogy hűségesen és pontosan megtartjuk mindazokat az előírásokat, amelyeket II. János Pál pápa 1996. február 22-én kibocsátott Universi Dominici Gregis apostoli konstitúciója tartalmaz. Hasonlóképpen ígérjük, kötelezzük magunkat és esküszünk rá, hogy bármelyikünk, akit isteni rendelkezés alapján római pápává választanak, kötelezi magát arra, hogy hűségesen fogja végezni az egyetemes egyház pásztorának péteri szolgálatát, és határozottan fogja képviselni és védeni a Szentszék lelki és világi jogait és szabadságát. Mindenekelőtt ígérjük és esküszünk rá, hogy a legnagyobb hűséggel fogjuk őrizni mindenkivel, klerikusokkal és laikusokkal szemben egyaránt mindannak titkát, ami bármi módon kapcsolódik a római pápa megválasztásához, ami a szavazást közvetlenül vagy közvetve érintve a pápaválasztás helyszínén történik; semmiképpen nem fogjuk megszegni e titoktartást sem a választás alatt, sem az új pápa megválasztása után, kivéve, ha arra maga a pápa kifejezetten engedélyt ad; mindezt azért, hogy soha ne adjunk alkalmat vagy kedvezést bármilyen beleszólásnak, ellenzésnek v. bármi más beavatkozásnak, mellyel bármilyen rendű vagy rangú világi hatóság, csoport vagy személy akarna beavatkozni a római pápa megválasztásába.”

Ezt követően a pápai liturgiák szertartásmestere kihirdeti az extra omnest, amely értelmében a Sixtus-kápolnát a bíborosok kivételével mindenkinek el kell hagyni.

A választó bíborosok az ajtók bezárulta után egyenként is esküt tesznek: „Ígérem és megesküszöm rá, hogy a titkot, mindarra vonatkozóan, ami közvetlenül vagy közvetve a pápaválasztás szavazásaival kapcsolatos, feltételek nélkül és örökre megtartom, mindazokkal szemben, aki nem tagja a választó bíborosi kollégiumnak, hacsak nem kapok rá kifejezetten különleges felhatalmazást az új pápától vagy utódaitól. Hasonlóképpen ígérem és esküszöm rá, hogy tartózkodom mindenféle rögzítő vagy audiovizuális eszköz használatától mindazzal kapcsolatban, ami a pápaválasztás ideje alatt a Vatikánváros területén történik, különösen ami közvetlenül v. közvetve bármi módon kapcsolódik a pápaválasztás cselekményéhez. Kijelentem, hogy ezt az esküt annak tudatában tettem le, hogy megszegése magával vonja velem szemben azokat a lelki és kánoni büntetéseket, melyeket a leendő pápa jónak lát alkalmazni. Isten engem úgy segéljen, és e szent evangéliumok, melyeket kezemmel érintek.”

Jó ideje a Sixtus-kápolna ad otthont a konklávénak.

Egészen pontosan Amerika felfedezésének évében, 1492-ben tartották itt az első konklávét, de ez abban az időben még csak szórványos gyakorlat volt. 1559-től kezdett olyan rendszerré válni, amelyet csak erősített az 1823 és 1848 közötti kivételek sora, lévén, hogy akkortájt a konklávét a napjainkban az olasz köztársasági elnöki hivatalnak helyt adó Quirinalis-palotában tartották. 1878 óta azonban minden pápaválasztást a Sixtus-kápolnában tartanak, így azóta ez a konklávé állandó helyszíne.

Manapság már nem a Palazzo Apostolico szűk celláiban laknak a pápaválasztó bíborosi testület tagjai, hanem az ugyancsak a Vatikán falain belül lévő, de jóval kényelmesebb Szent Márta-házban, ahonnan a svájci gárdisták sorfala közt vonulnak át a Sixtus-kápolnába.

Itt aztán rájuk zárják az ajtót, lévén, hogy a konklávé szó jelentése arra utal, hogy a pápát választó testületet befogadó helyiséget kulcsra zárják.

Mindez egy nagyon régi konklávé öröksége.

Történt ugyanis, hogy 1268-ban meghalt IV. Kelemen pápa. Mivel az itáliai Viterbóban adta vissza lelkét a Teremtőnek, az utódját megválasztó konklávé ebben a városban gyűlt össze. Csakhogy a főpapok másfél évig sem tudtak egyezségre jutni, Viterbó derék polgárainak pedig ezen időszak alatt nemcsak a civakodókat, de a kíséretüket is etetni, itatni kellett. Nem csoda, hogy megunták a huzavonát, főleg azért, mert a konklávé a kisvárost kiette a vagyonából.

Az ügyet a polgármester elégelte meg. A bíborosokra zárta a termet, étkezésüket pedig száraz kenyérre és vízre korlátozta. Mivel még ezzel sem ért el eredményt, néhány nappal később tovább szigorított, és az épület tetejét is lebontatta. Az első eső után aztán meg is született a döntés. Az így megválasztott X. Gergely rögzítette a pápaválasztás eljárási szabályait, létrehozva a mai értelemben vett konklávét.

Ennek a történetnek ellenkezőjére is akad példa az egyház kétezer éves történetében. A legenada szerint 236-ban mihelyst megkezdődött a konklávé, egy galamb máris rászállott az egyik jelenlévő fejére, s mivel a galamb a Szentlélek jelképe, az illetőt I. Fábián névvel rögvest meg is választották pápává. Pedig még felszentelt pap sem volt, hanem csak diakónus.

Mi, magyarok háromszor kerültünk közel ahhoz, hogy pápát adjunk a világnak, de mindháromszor bíborosként jöttünk ki onnan. Legnagyobb esélye Bakócz Tamásnak volt 1513-ban. Az esztergomi érsek állítólag egy szavazattal maradt alul Giovanni de Medicivel szemben, aki X. Leó névvel vonult be az egyházi állam történetébe. Szavazatot kapott még 1721-ben gróf Csáky Imre kalocsai érsek, 2013-ban pedig Erdő Péter esztergomi érsek.

A konklávé ideje alatt a bíborosok délelőtt és délután kétszer szavaznak.

Az első harminc forduló kétharmados többséget igényel, utána viszont már csak feles többség kell.

A szavazás három lépésben történik

• Az első lépés az előválasztás. Ekkor a két szertartásmester kiosztja a szavazócédulákat, majd kisorsolják a három szavazatszámlálót, a betegek szavazatait összegyűjtő három infirmáriust és a három ellenőrt. Tisztségük a választás egész idejére érvényes. A szavazócédula négyszögletes, a felső felébe ez van írva: „Eligo in Summum Pontificem”, azaz „Legfőbb főpappá választom”.
• A második lépés a szavazás. Ekkor a titokban kitöltött szavazócédulákat a bíborosok összehajtva dobják a szavazatgyűjtő urnába, de előtte hangosan ezt mondják: „Tanúnak hívom az Úr Krisztust, aki ítélni fog felettem, hogy szavazatomat arra adtam, akit Isten akarata szerint megválasztandónak tartok.” Ha a konklávé alatt megbetegedett valamelyik bíboros, akkor neki a szigorú titoktartási kötelezettség mellett a szobájában kell tartózkodnia. Hozzá az infirmáriusok mennek ki egy urnával, amelyet előzőleg a bíborosok előtt, üres állapotban zártak le. A beteg bíborosok szobáikban ugyanezen eskü elmondása után adják le szavazatukat. Amikor már az összes szavazatot begyűjtötték, azokat az urnából egyesével veszik ki. Mindhárom szavazatszámláló egyenként megnézi a cédulán lévő nevet, amit a harmadik szavazatszámláló hangosan fel is olvas. Minden elhangzott nevet feljegyeznek. A szavazatszámlálás végén a cédulákat az „Eligo” szónál átszúrják, egy fonálra felfűzik, majd egy dobozba helyezik.
• A harmadik lépés az összegzés. Ha senki nem érte el a kétharmados többséget, akkor a pápa nincs megválasztva. Minden esetben, akár megválasztották a pápát, akár nem, az ellenőröknek felül kell vizsgálniuk mind a szavazócédulákat, mind a szavazatszámlálók feljegyzéseit

Az eredménytelen fordulók szavazócéduláit tűvel átfűzik, majd nedves szalmával együtt elégetik. Ilyenkor fekete színű füst keletkezik, amit a Szent Péter-bazilika előtti téren gyülekező tömeg is lát. Ha azonban a konklávé egyezségre tud jutni az új egyházfő személyéről, akkor azt fehér füst jelzi Róma, rajta keresztül pedig a világegyház hívei felé. Ilyenkor az érvényes szavazatot kapó bíborosnak először nyilatkoznia kell, hogy elfogadja-e a pápai tisztet, majd bejelenti, hogy milyen névvel kíván Szent Péter trónjára lépni. Ezt követően felölti magára a szentatyák hófehér reverendáját.

A camerlengo, vagyis a szertartást irányító bíboros ekkor kilép a Szent Péter-bazilika erkélyére és az ott gyülekező hívek tudomására hozza:

„Gaudum magnum! Habemus papam!” – vagyis Örvendjetek! Van pápánk.

Ezt követően az új pápa kilép az erkélyre és beszédet mond, majd urbi et orbi áldást ad Rómának és az egész világnak.

Forrás: hirado.hu