Finta Éva: Kiürülnek

(Kárpátaljai szívveréssel)

Kiürülnek a házak a kertek
elnémulnak a nyelvek a szavak
kialszanak a szájüregben a lángok
lesznek halottak napi virradat.
Pompeii réme elönti életünket
hamu és szoborkert marad utánunk
összekapaszkodott szerelmünk a nyelvvel
lávakő szülő asszony a kőben
vajúdás-emlék a térképen
nem a szülőágyon.
Kiürülnek a lélek bőségkosarai
a kiskertek virágai elosonnak
viszik violás emlékeinket
a színekbe rejtett nyelv igézetét
átadják helyüket a pornak.
Űrhideg ölelgeti gyermekeinket
tűz és jég fogsága a létük
valaki zsoltárt énekel nekik
Szenczi Molnár imáit értük.
Süss fel nap! – felzeng kislibásan
egy távoli gyermekhang csupa szőke
tejillat máza a szája
csücsörít jelenünkre.
A nyelv ma néktek – Reményik Sándor
a nyelv ma néktek – a vers
ötszáz bizony vagy ezer is
magyar költőre lelsz.
Van az ember és van a nyelv
s e kettőben a világ
tudta ezt Teller Ede is
nyelvünkben hordta tudatát.
Van a nyelv és van az ember
minden egyéb múlandó és selejt
s házadnak hazádnak – csak a nyelv!
S odutta vola neki paradisumut hazoa
nyelvét ajkára otthonának
emlékeit nyelvébe illesztette
feltárni genetikákat
s hangjaiból az édes szájnak
áramlott a magyarázat.

Czuczor Gergely versek helyett
ezt a titkot nyitogatta
százhetvenezer szavunkat magyarázta
majd munkáját Fogarasira hagyta.
Kinek érlelték magukat?
Csak ami lesz – annak bokra
értelmünknek az ad világot
de már színükbe szívják létünk
a hant fölötti tulipánok.
Hazádnak rendületlenül –
már csak nyelvednek – és hiába.
Szaggatja ékezeteit
nyelvünk írott szavú világa.
Csak ami van csak ami lesz
isa pur – ne legyen hiába!

2017. 09. 29.

Forrás: A tékozlás genezise (2018)

Nyitókép: Kárpátalja.ma