Kárpátalja anno: Bátyú

Bátyú városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Beregszászi járásban.

A település a Munkácsi, az Ungvári és Beregszászi járás területének találkozásánál fekszik (Beregszásztól 36 km-re), a Szernye-patak partján. Önálló községi tanáccsal rendelkezik. Jelentős vasúti személy- és teherforgalmi csomópont. Csap mellett a másik jelentős magyar-szovjet határátkelőhely volt, keskeny és széles nyomtávú teherforgalmi pályaudvarral. Bátyún halad át több nemzetközi vonat (Budapest és Moszkva között is), valamint itt érintkezik az Ungvár–Munkács és az Aknaszlatina–Bátyú vasútvonal. A község határában kanyarog a Bótrágy-patak.
A néphagyomány szerint a helység első alapítói pásztorok és fafaragók voltak.Árpád-kori falu. Nevének első említése az okiratok szerint a 12. századra tehető. A falu nevének magyarázatára három, tudományosan nem bizonyított elmélet létezik. Az egyik szerint a faluban-mivel eredetileg a mainál közelebb feküdt a Tiszához, s a folyó gyakran elöntötte, ezért nagy volt a sár, és innen kapta a Kátyú nevet, mely később Bátyúra változott. A másik szerint itt pihent meg Batu kán, és innen ered a falu neve.
Eredetileg a Betke család birtoka volt, akiktől a 13. század elején megvásárolta Simon bán, Bánk bán veje, és a lónyai uradalomhoz csatolta. A Lónyayak 1285-től 1920-ig voltak a falu birtokosai. A sztálinisták 140 férfit hurcoltak el innen, közülük 38-an sohasem tértek haza. A falu hajdan a Tiszához közelebb feküdt.(A községet 2001 tavaszán csak a vasúti töltések és a helyi önkéntesek mentették meg az árvízi katasztrófától.)

Bátyú akkor indult igazán fejlődésnek, amikor a 19. század második felében megépült az északkeleti vasút.A munkaképes lakosság jelentős részét jelenleg is a vasút foglalkoztatja amely az utóbbi időben jelentős beruházásokra tesz szert.A vasút a falunak lakótelepeket építtetett melyekbe az ország belső területeiről idetelepülő vasúti és egyéb szakemberek családjai költöztek. Az 1980-as években a mai gazdasági nehézségek nem vetítették előre árnyékukat, így a vasút vezetői a jövő városát látták Bátyúban. A tervek szerint a lakosságnak meg kellett volna háromszorozódnia, illetve végleg városiasodnia kellett volna.

Bátyú iskolája 1785-ben nyílt meg. Tanítója Szántó András volt.
A község első kőtemploma 1802-ben épült fel, amely fazsindelyes volt ezt 1907-ben tűzvész pusztította el még a harangja is elolvadt, mai kőtemplomát 1910-ben építették és 1988-ban újították fel.
Az egykori Lónyai-kastély-tágas parkkal ma szanatórium árva és rossz körülmények között élő gyermekek számára.

Itt született Simon Menyhért (1897-1952), a két világháború közötti időszak Kárpátalja hírlapírója, költője. A cseh érában hat verseskötete jelent meg. Életművének adatait Bagu Balázs helyi nyugodalmazott magyartanár gyűjtötte össze, dolgozta fel, és ő kezdeményezte az emléktábla felállását.
A 19.században a Lónyai családon kívül a Bay családnak és Bernáth Zsigmondnak – Mikszáth Kálmán Különös Házasság című regénye egyik hősének is itt volt a földje.
Forrás: wikipedia.org