Simon Menyhért: Modern ballada

Kárpátalja.ma A nap verse 
A merész Lánchíd nagy ivére
Felkúszott egy szomorú öreg —
Omnibuszon döcögtünk arra
És feltartott a roppant tömeg —
Atyánk jaj , de keserves a Lét!

Az omnibuszon sokan ültünk.
Egyik szólt: Tán éhes volt szegény,
Most annyinak nincsen munkája
S elhagyta végleg hit és remény —
Atyánk, jaj, de keserves a Lét!

A másik szólt: Bizton berúgott
És volt ereje még, hogy felmásszon,
De ott megijedt, visszarémült
És most töpreng a leugráson —
Atyánk, jaj, de keserves a Lét!

A harmadik, mikor lehozták
A komor, ráncos arcú testvért,
Dühöngött: Pestet bolonddá tette,
Megérdemel pár pofont ezért! —
Atyánk,jaj, de keserves a Lét! 

Másnap olvastam az újságban,
Hogy bevitték a rendőrségre
S mivel kitűnt, hogy csöndes-őrült,
Már tébolydában volt estére —
Atyánk, jaj, de keserves a Lét!

Forrás: Írtam lelkes, ifjúi hittel