Kárpátalja anno: Pálmay Ilka színművésznő, Ungvár szülötte

Pálmay Ilka színművésznő Ungváron, nemesi családban született Petráss Ilona néven 1859. szeptember 21-én.
Édesapja Petráss Gusztáv mérnök. Gyerekkorát a család Ungvár közeli, jenkei birtokán tölti. Alig két esztendős a gyermek, amikor édesanyját, Gyöngyössy Ilonát elveszíti. Édesanyja alig múlt 26 éves. Két gyermek: Ilka és fiútestvére, István marad félárván. Eperjesre, nagynénjéhez kerül a gyermek, aki egyben Sebeők Sarolta, operaénekesnő nagymamája is. Kilenc esztendősen azután édesapja áthelyeztetése kapcsán kerül Kassára.

Gyerekkorában édesapja baráti körébe járva folyvást énekeltetik a dalos kedvű kisleánykát. Majd minden nótát tud gyerekként. Eperjesen viszi édesapja először színházba. Innentől fogva állandóan „színházast” játszik az asztal alatt. A kassai zárdában tanul, majd kiveszi édesapja a zárdából a novíciák kérésére, mert nem halad a tanulással, és ún. magántanuló lesz belőle. Vizsgáznia kell bejárnia a nővérekhez a zárdába, de otthon tanulhat. Iskolás tanulnivalói kevéssé kötik le, viszont hatalmas ambícióval tanul zongorázni, énekelni, és korcsolyázni is. Ám édesapja ellenzi a zenei képzését, és egy nap, amikor úgy tűnik, nem tud bánni a rakoncátlan kamaszlánnyal, a szigorú nagymamájához kerül Ilka. A zárdai évek alatt élénk érdeklődést tanúsít a művészetek irányába. Különösen szereti a verseket, és hosszú prózai szövegeket is hiba nélkül előad.

Atyját kérleli, s szökéssel fenyegetőzik, hogy engedje színésznek, míg végezetül a 15 esztendős gyermeklány atyai belegyezéssel jelentkezik felvételre. Lászy Vilmos, a színház akkori direktora Kassán tehetséget lát a leányban, s leszerződteti. Nagyanyja, aki korábban neveli, eztán tudomást sem vesz a gyerekről, erkölcstelen választott foglalkozása okán. Édesapja is nehezen fogadja el lánya választását, ám a közelebbi és távolabbi nemesi rokonság felháborodik a családhoz „méltatlan” életpálya miatt, így nem családi nevén, hanem Pálmay művésznéven szerepel a címlapokon. Az elnevezését maga édesapja találja számára.

1875-76-ban Kassán, a színházban egyre nagyobb feladatokhoz jut. A színháznál akkoriban az élvonalbeli komikus Szigligeti József, aki egyben a színház főrendezője is, a nagyhírű drámaíró és fővárosi Nemzeti Színházbeli direktor, Szigligeti Ede fia. Szerelem alakul ki a fiatalok közt, amely házassággal végződik. 1877. június 1- jén hangzik el a boldogító igen, és válik Pálmay Ilkából Szigligeti Józsefné. Kilencévi házasságuk azonban merő gyötrelemmé alakul át, úgyhogy 1886. június 1- jén hivatalosan is kimondják a válásukat. Az öreg Szigligeti végig neheztel Pálmayra a fiával történő házassága kapcsán, úgy véli, a szép vidéki színésznő ugródeszkaként használja a nagynevű családba történő beházasodást, és ennek a nézetének gyakran hangot is ad. Eleinte tudni se akar apósáról, Szigligeti Edéről, és tovább játszik Eperjesen, Szatmáron, majd pedig 1878- ban Kecskeméten, a tavaszi évad idején. 1878 őszén az ifjú férj Pestre hozza őt a családhoz költözve. Az Akadémiát nem végzett, képzetlen színésznővel hivatásos oktatók kezdenek el magánúton foglalkozni a család felkérésére, s többek közt Pesten, Káldynál tanulja az éneklést. A Budai Színtársulat tagjává szerződik ekkor, ahová Geröffy hívja egy meghallgatás után. A társulatból hamar kitűnik játékával olyannyira, hogy Rákosi Jenő, az akkori Népszínház igazgatója hároméves szerződést kínál a művésznőnek, s átszerződteti a Nemzeti Színház zenés tagozatának színházába.

Hatalmas sikert arat, s ezt követően a Kolozsvári Színház elszerződteti Pálmayt, a Népszínháznak fizetendő hatalmas összegű bánatpénz ellenére. Közben már Szigligeti József, a férj behívóparancsot kap, így Pálmay Ilka közel másfél esztendős kolozsvári tartózkodása idején már férje nélkül, egyedül él. Sőt aztán az is kiderül idővel, hogy férje rég leszerelt, és ennek ellenére is Kassán éli nem túlzottan visszafogott életét. A válóper már csak egy hosszú ideje húzódó ügy végére teszi a pontot, kölcsönös megnyugvásul. Időközben a Népszínháznál igazgatóváltás következett be, s Evva Lajos (egyébiránt Rákosi Jenő rokona) veszi át az irányítást. Evva anyagi vitába keveredik a népszerű és nagyhírű Blahánéval, s elhatározása szerint megújítja a színház primadonnai területét. Ekkor jut eszébe a korábban Kolozsvárra szerződött primadonna, Pálmay Ilka is. Elsők között Pálmay Ilka kerül a színházhoz.

Pálmay elszerződése nyilvánosságra kerül. Nagyvárad, Partium népe és Kolozsvár gyászolja benne az egyes számú primadonna elvesztését. Pálmay is csak esztendők múltán beszél meghatottsággal a búcsúelőadása kapcsán kapott sok-sok szeretetről.

1881-1889 között a Népszínházban játszik. Színházában a népszínműveket felváltó operett műfaj kezd előretörni, amely kapcsán sokszor megállapítják, hogy jókor van jó helyen. Akkoriban a Népszínháznál a leáldozóban levő, és jobbára Blaha Lujza személyéhez kötött népszínmű- műfajt váltja fel a francia és angol operett, amelyben Pálmay az első pillanattól fogva sikeres, és igen rövid idő alatt a Népszínház kiemelt primadonnájává növi ki magát. Hallatlanul kedvelt a nézők körében, és a sajtó is egyre inkább kezd foglalkozni vele, ráadásul a kritika is igen pozitívan áll hozzá, alakításait sorra dicsérik. Hamarosan vendégszereplések sora is következik, s így a társulattal egyetemben előadásokon vesz részt Berlinben, Prágában, Münchenben…

A kis magyar lány azonban mind Bécsben, mind Budapesten nagylábon él: Budán és Pesten például több különálló kis palotában lakik, ott fogadja főúri hódolóit, s látja vendégül a kollégákat egy-egy alkalommal reggelig tartó, ízletesen emlékezetes és vidám lakomákkal. Ízléses fénnyel öltözködik, s ő diktálja a legújabb párizsi divatot Pesten, de legalábbis a lipótvárosi milliomos asszonyok körében. A színházhoz fiakkeren jár, de az Andrássy út faburkolatán maga hajtja a nemes traberjeit, s ez, mint mondják, hozzátartozik Budapest nagyvárosi képéhez.
Aztán a bécsi Kinsky Jenő (Eugen von Kinsky) birodalmi gróf veszi feleségül, amire a legkevésbé sem számítanak; ráadásul a gróf kérésére, mindenki legnagyobb megdöbbenésére, visszavonul a színpadtól. A visszavonulása idejét a grófnővé lett asszony az angol nyelv tanulásával tölti, s rövidesen jól beszéli a nyelvet, kitartó szorgalmának köszönhetően. A morvaországi kastély kényelme, s a karinthiai villa luxusa azonban nem sokáig tudja rabul ejteni azt, akinek hazája a színpad. Coburg herceg csábító ajánlatának engedve a gothai hercegség udvari színtársulatával ő is Londonba megy egy vendégszereplésre. Bécs után- a néhány kihagyott év ellenére- a londoni közönséget is hamar meghódítja természetes és temperamentumos játékával. Pótelőadások sorát kell beiktatni, ami minden várakozást felülmúl. Így aztán a hosszúra nyúlt turnét követően- visszatérve Németországba- a gothai herceg kitünteti hercegségének „Művészet és tudomány” érdemjelével és díszoklevelével, a nagy siker jutalmául.
Kint tartózkodása idején a nagyhírű londoni Savoy színháztól ajánlatot kap, amelynek nem tud ellenállni, s németországi visszatérését követően leszerződik Angliába. Londonban kezdetben Sullivan The Grand Duke c. verses vígoperájában kap főszerepet, amelyben első londoni sikerét aratja. Rövidesen Anglia szerte az egyik legünnepeltebb primadonna. Edward herceg, Anglia akkori királyjelöltje fogadja, s királyi kitüntetésben részesíti.
Az akkoriban népszerűvé váló Thomas Edison féle gramophon- lemezre több hangfelvételt is feljátszik, amelyet a gondos brit kezek megőriztek, és legutoljára 1993-ban CD-re átdolgozott változatban tették mindenki számára hallhatóvá az 1897-98-as felvételeket.

Az erős évadot Olaszországban piheni ki, Itáliai tartózkodása idején értesítést kap arról, hogy őszentsége X. Pius pápa audiencián fogadja őt a Vatikánban. Az angliai évadot követően számos európai színházban fellép néhány produkció erejéig, ahol mindenütt ünnepelt sztárként fogadják. Az európai turnéját követően pedig, 1905-ben, egy évadra eleget tesz a már korábbi amerikai meghívásnak. New Yorkban lép föl.
„…pályámon elértem a csúcspontot. Sem föl, sem előmenetel nem létezik többé számomra. Sem szüleim, sem gyermekeim nincsenek. A bátyám családjának már nem is létezem, mert nincs rám többé szükségük. Mi keresnivalóm van még, minek is vagyok? Az emberi igények kielégítése egy bizonyos határnál véget ér, amelyen túl a nem kielégíthető vágyak igénye következik: ott kezdődik a határtalan szenvedés… Lelkem a legmélyebb fájdalom rabja…” „… ilyen kedélyállapotban talált a bécsi Vending in Wien nyári színházának meghívása, hogy játsszam újra a Hollandi lány, Minna szerepét.
Ismét Budapesten

A barátok és kollégák hiánya erős honvágyként él benne, s egy itthon tartózkodást követően nem utazik többé vissza férjéhez Ausztriába, hanem Budapesten marad, s a Népszínházban vendégszerepel egy előadássorozat erejéig. Az ügy válással végződik most is. Kinsky gróf nem egyezik bele, hogy neje ismét hazai színpadokon szerepeljen, méltatlannak tartja a Monarchiában betöltött magas tisztsége okán.

Hamarosan visszavonul a színpadtól, és komornájával, Bzsnemszki Linával él hol a Dorottya utcai Magyar Király Fogadóban bérelt háromszobás lakásban, hol pedig a később Budán vásárolt házában. Színházba eljár, a premiereken, melyekre meghívják rendszerint jelen van.

Az utolsó évtizedben látogatókat is alig fogad, visszavonultan, már-már elfeledve éli mindennapjait. A II. világháború aggasztó félelemmel tölti el, és az 1944-es aktív budapesti bombázások idejére biztosan tudja, hogy ez a katasztrófa az ő halálát is jelenti egyben. A pincében él és rohamosan legyöngíti szervezetét. A nélkülözés hamarosan a létezés széléig sodorja őt, és nem sokkal Buda felszabadítása előtt, a második világháború befejeződésének utolsó napjaiban, 1945. február 17-én csöndesen megtér övéihez. Temetése két bombázás közti szünetben, mindenféle külsőséget nélkülöző módon zajlik.
Forrás: szineszkonyvtar.hu