A polihisztor tudós: Eötvös Loránd
Eötvös Lorándot édesapja jogi pályára szánta, de az ifjú báró nem tudta legyőzni magában a tudományok iránti szenvedélyét. Így nyert a világ egy olyan briliáns tudóst, akiről Einsten úgy nyilatkozott: „a fizika egyik fejedelme” volt. De remekül írt, fotózott és komoly eredményeket ért el a hegymászásban is.
Elhivatottság és szerelem
Eötvös Loránd 1848. július 27-én született Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszter és Rosty Ágnes gyermekeként.
Az érettségi megszerzése után – édesapja ösztönzésére – jogot hallgatott, de mellette matematika, ásvány- és kőzettan, valamint kémiai előadásokra is járt, mert ezek a tantárgyak sokkal jobban érdekelték. A szülői gének is megmutatkoztak nála, levelei irodalmi minőségűek, és fennmaradt tőle számos vers is. Még tizenöt éves sem volt, amikor az alábbi költeményt írta, József napra:
Atyámhoz
Atyám szerzője földi életemnek
Te énnékem elmét és észt adál,
Föláldozom ezt kedves nemzetemnek
Használja hogyha méltónak talál,
Segítem őt a békében csatában,
S a nagy munkához hordok egy követ,
Talán így vigadás lesz e hazában
S feléje majd szerencse hír nevet
S ha ezt tevén czélomnak megfeleltem,
Tudom hiszed hogy ezt megérdemeltem. (részlet)
De sem az írói pálya, sem a jog nem kötötte le figyelmét. Imádta a természetet járni, és próbálta annak minden titkát megfejteni. A kiegyezés után átiratkozott a Heidelbergi Egyetemre, ahol a kor legjobb természettudósainak óráin vehetett részt, ő maga pedig a legkiválóbb diákok között találta magát. Tanulmányait summa cum laude minősítéssel fejezte be és ezt követően Pesten helyezkedett el, egyetemi tanárként. Noha eleinte inkább a báróra voltak kíváncsiak semmint a tudósra, rövidesen igen népszerű lett tanítványai körében.
A tudományok mellett azért a szerelemnek is hagyott teret. Egy jégpályán találkozott jövendőbeliével, Horvát Gizellával. A szombathelyi születésű leánynak édesapja az Andrássy-kormány igazságügyi minisztere volt. Három lányuk született, Jolán, Rolanda és Ilona – sajnálatos módon, Jolán kétéves korában meghalt.
Törvény, inga, effektus
1878-tól Eötvös volt a Kísérleti Fizikai Intézet vezetője. Néhány évvel később publikálta az úgynevezett Eötvös-törvényt, amelynek fő tézise az, hogy a folyadékok felületi feszültsége nem állandó, hanem függ a hőmérséklettől (kapillaritás).
Leginkább a gravitációt tanulmányozta, ennek kapcsán készítette el többek között az Eötvös-ingát, amit a tudomány szeretetére hivatkozva nem szabadalmaztatott, így bárki által elérhető maradt. Élete vége felé vezette elő az Eötvös-effektust, amelynek lényege, hogy a Föld forgása miatt a felszínén mozgó testek súlya eltérő lehet, attól függően, hogy kelet vagy nyugat felé haladnak.
Eötvös Loránd 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-tól rendes tagja, 1889-től elnöke volt, egészen 1905-ös lemondásáig. 1881-ben a francia kormány Becsületrenddel tüntette ki, és többször felterjesztették Nobel-díjra is. 1885-ben megalapította a Matematikai és Physikai Társulatot.
A tanári pálya szeretete
1894-ben vallás- és közoktatásügyi miniszterré választották. Ekkor alkotta meg a zsidók emancipációját elősegítő törvényt, amelyet egy évvel később fogadott el az országgyűlés. Bár tisztségét mindössze hét hónapig töltötte be, a pedagógusi hivatást mindenek fölé helyezte. Míg édesapja 1868-as törvénye az elemi oktatást szabályozta, fia a felsőbb szintű tanítás reformján dolgozott. Úgy vélte, a kiváló iskolának két alapvető tényezője van: a jó tanár és a jó rendszer. Ő maga az elsőt kiemelten fontosnak tartotta, egyszer így nyilatkozott pályaválasztásáról: „Lelkesedéssel választottam ez életpályát, mert meggyőződésem volt, hogy nincsen olyan állás, melyben hazám javáért többet tehetnék…”
Kritikával illette a középiskolai oktatást is. Többször szóvá tette a színvonal emelésének szükségességét, valamint az egyes tudományokra való specializálódást. Ezért érdemben tett is, nevéhez fűződik a középiskolák matematika-versenyére alapított díj létrehozása.
Nem véletlen hát, hogy a Geofizikai Intézet mellett az egyik legpatinásabb egyetemünk is az ő nevét viseli.
A hegymászó tudós
Szabadidejében hegyet mászni szeretett a legjobban, Olaszországban egy 2837 méter magas csúcsot is róla neveztek el. Több száz túrát tett meg, és ebben a szenvedélyében idővel gyermekei is követték. De nem csak nézte a természet adta szépségeket, szenvedélyesen és nagyon profin fotografálta is, amit látott. Eötvös csupán 1914-ben hagyott fel ezzel a sporttal, az I. világháború kitörése miatt. Lányai folytatták örökségét, a két bárónő komoly hírnevet szerzett alpinista körökben.
Eötvös Loránd 1919. április 8-án hunyt el, csupán nyolc nappal felesége, Horvát Gizella után.
Albert Einstein halála hírére így reagált: „a fizika egyik fejedelme halt meg”.
Forrás: Múlt-kor
Nyitókép: múlt-kor.hu