Szemétkrízis Kárpátalján: miért vált a Tisza úszó szemétteleppé?
A Tisza évtizedeken át a kárpátaljai táj ékköve volt – ma viszont egyre gyakrabban kerül a hírekbe szemétáradat, mikroműanyag és nemzetközi feszültségek kapcsán. A folyó szennyezettsége már nem csak helyi ügy.
A magyarországi mérések szerint évente több mint 1600 tonna hulladék gyűlik össze a Tisza vízgyűjtőjében, és az itt keletkező szemét jelentős része Ukrajnából érkezik, főként Kárpátaljáról. A legkritikusabb pont: a rahói szeméttelep, amely a Fekete-Tisza partján fekszik. Árvíz idején – évente akár ötször – tonnányi hulladék kerül közvetlenül a folyóba.
Rahó ideiglenes polgármestere, Jevhen Molnar szerint a közösség már 2005 óta keres alternatív helyet a hulladéklerakónak, de a hegyvidéki domborzat miatt eddig nem találtak megfelelő helyszínt. A városban 23 500 ember él, de csak 4689 háztartás rendelkezik érvényes hulladékszállítási szerződéssel. Sokan megtagadják a szolgáltatás igénybevételét, hogy elkerüljék a fizetést. Bár a törvény kötelezővé teszi a szerződéskötést, a büntetéseket ritkán alkalmazzák. A hulladékkezelő cégek a helyi hatóságokat hibáztatják, míg azok visszahárítják a felelősséget a cégekre, mondván, nekik kellene bírósághoz fordulni – ez azonban eddig nem hozott eredményt.
2020 júliusában Áder János akkori köztársasági elnök hivatalos levelekben fordult Ukrajna és Románia vezetéséhez, hangsúlyozva a kritikus helyzetet. Elmondása szerint a magyar takarítógépek nem győzik eltakarítani azt a „megállíthatatlan mennyiségű” hulladékot, amit a folyó szállít. Az NGL.media nyomozása szerint bár a romániai Szamos is a Tiszába ömlik, a határnál összegyűjtött hulladék nagy része ukrán eredetű.
A magyar környezetvédők becslései szerint évente több mint 1600 tonna hulladék gyűlik össze a Tisza vízgyűjtő területén, miközben mintegy 10 ezer tonna hulladék nem kerül be a szervezett hulladékszállítási rendszerbe Kárpátalján.
Többször próbálták megoldani a régiós hulladékgondokat szelektív gyűjtéssel és feldolgozóüzemekkel. Az első kísérlet 2012-ben történt a beregszászi járási Jánosiban, ahol az önkormányzat közel 1 millió eurós EU-s támogatást kapott egy korszerű hulladékfeldolgozóra. Az üzem azonban sosem indult el. A gyanú szerint több millió hrivnya tűnt el, a beszerzési árakat jelentősen túlárazva.
Oknyomozó újságírók megállapították, hogy a támogatás jelentős részét ellopták, a berendezések beszerzési ára pedig 6-8-szorosára volt felülárazva. Bár az ukrán titkosszolgálat (SZBU) vizsgálatot indított, 2025-ig nem emeltek vádat. A projekt kivitelezője, a Bereg Vertikal Kft. a vádak ellenére továbbra is nyer közbeszerzéseket.
2022-ben újabb 8 millió eurós támogatást kapott a projekt, de az üzem még mindig nem működik. A helyiek csak egy „modern szellemgyárként” emlegetik az építményt.
A Kárpátaljai Megyei Katonai Közigazgatási Hivatal adatai szerint 2025-re 187 280 hulladékszállítási szerződés van érvényben a régióban, míg a háztartások száma meghaladja a 350 ezret – az ipari és kereskedelmi szereplőket nem számítva.
Ez azt jelenti, hogy a lakosság közel fele vagy illegálisan szabadul meg a szeméttől, vagy egyszerűen hagyja felhalmozódni.
Bár az ukrán hatóságok szerint a Tisza vízminősége stabilan jó, a magyar szakértők másképp látják. A Eurofins Environment Testing Hungary rendszeresen mér emelkedő mikroműanyag-koncentrációt a folyóban. 2025 augusztusában 156 részecskét azonosítottak köbméterenként, ami jelentősen meghaladja a normákat.
Kiss Tímea kutató a Tisza szennyezettségét az indiai Gangeszhez hasonlítja, amely a világ egyik legszennyezettebb folyója. A mikroműanyag jelenléte komoly veszélyt jelent az emberi és állati egészségre, mivel vízzel, levegővel és élelemmel is a szervezetbe juthat. Azonban ukrán laboratóriumok nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel ezek kimutatására, így a probléma valódi méretét nem lehet pontosan felmérni.
A goloskarpat.info cikkében Magyarországot hozza fel példának, ahol a hulladékkezelés állami szinten szervezett. A háztartások 98%-a rendelkezik szerződéssel, és a hulladék szelektív gyűjtése kötelező. 2023-ban szigorítottak a szabályokon: a gyártóknak felelősséget kell vállalniuk csomagolásaik újrahasznosításáért. Sikeresen működik a betétdíjas rendszer is: a visszaváltható dobozokért, PET-palackokért és alumínium dobozokért pénzvisszafizetés jár.
Ez a gyakorlat egyértelművé teszi: a kárpátaljai környezeti válság leküzdése nemcsak pénz kérdése, hanem politikai akaratot, hatékony közigazgatást és a lakosság tudatosságának növelését is igényli. Kárpátalja akkor tud előrelépni, ha rendszerszintű változtatások történnek.
Az ellenőrzés hiánya, a korrupció és az alkalmatlan vezetés oda vezetett, hogy a Tisza – Európa egyik fő vízfolyása – úszó szemétlerakóvá vált, károsítva a környezetet és feszültséget szítva a nemzetközi kapcsolatokban – áll a goloskarpat.info internetes hírportál cikkében.