Vasárnapi üzenet

„De a nép vízre szomjazott, ezért tovább zúgolódott ott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: »Hát azért hoztál ki bennünket Egyiptomból, hogy szomjan pusztíts minket gyermekeinkkel és jószágainkkal együtt?!« Ekkor Mózes segítségért kiáltott az Úrhoz. Ezt mondta: »Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!«” 2 Móz. 17, 3–4

Sok tapasztalat és csoda van a nép mögött, melyekben már bőven megmutatkozott a szerető Atya mindenhatósága és gondviselése. A nép számára ezek az isteni megnyilvánulások tapasztalatai bőven elegendők lehettek volna, hogy a további kihívásokat bátran bevállalják. Lesznek új fejlődési területek és kihívások, de Isten nem hagy feljebb kísérteni, mint amit mi elhordozhatunk. Számodra is új életszakasz kezdődhet el: a hit gyakorlati alkalmazása. Azt a tudást kell megélned, amit eddig Isten veled megtapasztaltatott. Mert már megtapasztaltad, hogy Ő tud a hivatalban is előtted járni, a legaggasztóbb anyagi helyzetben is megoldást adni, a megsértődött embert is megbékíteni, a reménytelen betegségben is teljes gyógyulással megajándékozni, a reménytelenül elrontott dolgainkat is csodálatosan helyrehozni, stb.

Mózes is érzi a gondot és szenved a helyzettől. Neki sincs vize. Tudja, hogy ha ez így megy tovább, akkor elégedetlenség lesz. Mégsem rejtőzik el. Meg kell tanulni szembenézni a kihívással. Nem válaszol a nép sértéseire, a provokációkra. Figyelmeztet, hogy Istent sértik (2 Móz. 17, 2). Fontos a figyelmeztetés, még akkor is, ha ezt nem értik meg. Folytatódott tovább ugyanolyan formában, csak fokozódva a zúgolódás; pl. akkor is meg kell inteni a káromkodót, ha nem érti, és ezzel a dühe fokozódik. Istent keresték (2 Móz. 17, 4; Mózes és Áron – 4 Móz. 20, 6). Ezt kell rutinból tenni, Istenhez fordulni, lehetőleg testvéri segítséggel (magunktól ellankadunk és feladjuk). Őszintén Isten elé tártak mindent. Nem tudok velük mit kezdeni, kis híja, hogy megköveznek (2 Móz. 17, 4). Itt Mózes minden indulatát és félelmét Isten elé öntötte ki, de az indulatát nem zúdította a népre. Tanuljuk meg ezt a sorrendet és az őszinteséget: előbb Isten elé menni, és neki őszintén mindent elmondani, aztán beszélhetünk az érintett emberekkel.

Isten nem rejtőzik el Mózes kérése elől. A legközvetlenebb stílusban válaszol. Isten mindig megtalálható az őszinte imádkozónak, és nem várakoztat. Egyértelmű kijelentéseket ad, csak tudjuk meghallani, és ne akarjuk hitetlenül félrehallani, illetve a kételkedésünkkel magunktól eltávolítani. A megoldást a Hóreb, illetve a Szikla rejti, mely közel van. Csak eddig nem is figyeltek fel rá. A Hóreb a szövetség helye. Isten szövetséget kötött valamikor veled, de te már arra alig emlékszel. Érintsd azt meg imádságodban. A Szikla – Krisztus (erről a zsidókhoz írott levél beszél). Jézushoz lehet szólni. Nem marad válasz nélkül az imádságod. Melletted van, mert soha el nem hagy téged. Sőt nagyon közel van hozzád.

Radvánszky Ferenc
református lelkipásztor
(Szerk.: Tóth János)

Forrás: karpataljalap.net