Kárpátalja anno: Janovics Jenő színész, rendező, Ungvár szülötte

Janovics Jenő színész, rendező Ungváron született 1872. december 8-án.

Főiskolás éveinek elején párhuzamosan látogatta a budapesti Műegyetem és a Színházművészeti Akadémia kurzusait. Több magyarországi és erdélyi városban színészkedett, 1896-ban szerződött a Kolozsvári Nemzeti Színházhoz, és az itteni egyetemen Csiky Gergely realizmusa című tanulmányával doktorált. Ettől az évtől kezdődően, kisebb berlini, londoni, párizsi és szegedi megszakításokkal, egyre szorosabban kötődik Kolozsvárhoz. 1902-től 3 évig (1905-ig) a szegedi társulat igazgatója volt, 1905–1930 között a kolozsvári színházat vezette. A trianoni békeszerződés megkötését, Erdély Romániához csatolását követően felbecsülhetetlen érdemeket szerzett a magyar színjátszás ügyének bátor vállalásával és az új intézményi keretek kiépítésével. Célja volt, hogy komoly, a legújabb irodalmi és színházi fejleményekre is fogékony, értő közönséget neveljen. Szívesen rendezett Molière-t, Shakespeare-t, görögöket és magyar klasszikusokat is, de nyitott volt az új magyar drámára. Ifjúsági előadásokat indított, bevonta a város fiatal diákságát, akiket korán elkezdett arra nevelni, hogy tudatos, színházszerető és -értő közönséggé válhassanak. Igazgatása alatt a kolozsvári színház úttörővé vált a magyar színházi életben, sokszor Budapestet is megelőzve, erősen művészszínházi (közönségnevelő) törekvéseivel. 1905-ben még a Farkas utcai színházban kezdte el igazgatását, de az ő vezetése idején épült meg a Kolozsvári Nemzeti Színház új, impozáns épülete (ma román Nemzeti Színház), Fellner és Helmer tervei alapján. 1936-ban több régi színésztársával megszervezte a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Az 1930-as évek végétől kezdve a méltatlan kirekesztettség körülményei között irodalmi munkásságára helyeződött át a hangsúly. Noha egész életét a magyar kultúrának és a magyar színjátszásnak szentelte (továbbá keresztény felesége volt, Poór Lili személyében), nem mentesült a zsidótörvények hatálya alól. Bandi nevű öccsét a nyilasok agyonlőtték, ő maga, feleségével úgy menekülhetett meg a holokauszt borzalmaitól, hogy a deportálás elől Budapestre utaztak, ahol barátaik bújtatták őket. Még megérte, hogy 1945 júniusában újra átvehette a kolozsvári színház igazgatását, a Bánk bán bemutató előkészületei közben, november 16-án érte a halál. Színészként gazdag jellemformáló képességét bizonyította. Mint rendező és színházigazgató a hagyományokat és az újításokat ötvözte, de mindig hű maradt a humánus eszményekhez. Az 1910-1920-as években rendezett drámaciklusai, ifjúsági és munkásmatinéi, például az Erdélyi magyar drámaciklusok színháztörténeti jelentőségűek. A magyar filmgyártás úttörője volt.
Forrás: wikipedia.org