Mondd el ma: Házi kedvenceink
Évezredekkel ezelőtt az ember háziasított jó néhány állatot, mert felismerte: jó, ha a közelében vannak. Egyesek hasznosak voltak a mindennapi életben, mások pedig egyszerűen szerethetők. Az ember érezte, hogy jó együtt lenni velük, jó megosztani velük az életet. Az állatok sem fordultak el tőlünk, így váltak társainkká, háziállatokká, kedvenceinkké. Szeretjük őket, és szeretnénk, ha mindig mellettünk maradnának.
Október 4-e az Állatok Világnapja, amely Assisi Szent Ferenc emlékéhez kapcsolódik. Ezen a napon az ő alakjára is emlékezünk, aki a legenda szerint értette és szerette az állatokat: beszélt a madarakkal, barátkozott a vadakkal, még a farkasokkal is. Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy minden állatra gondoljunk, de különösen azokra, akik otthonainkban, közvetlen közelünkben élnek, és mindennapjainkat szebbé, gazdagabbá teszik.
Négy olyan személyt kérdeztem, akikről tudom, hogy az állatok, a házi kedvencek fontos szerepet játszanak az életükben. Megkérdeztem tőlük, miként vélekednek ebben a kérdésben.
Lajos Mihály, újságíró:
“Kutyám, a kis Morzsika másfél évesen került hozzám. Pajkos kis kölyökkutyusként sokat játszott velem, aminek örültem, a csínytevéseinek, mint a veder felborításának és több ruhadarab kiharapásának viszont nem, de hát a gyerekek is követnek el csínyeket… Immár több, mint 9 és fél éves, és végtelenül szeretem. Nagyon szép, kistermetű kutyus, szép tarka, barna-fehér bundával, szép formájú kis fejjel, a pofácskájához mérten arányaiban nagy, barna, csillogó, okos kis kutyaszemeivel, amikkel úgy tud nézni, ha ennivalót kér, vagy, ha arra kér, hogy simogassam meg, foglalkozzam vele. Az utóbbi esetben, ha kéri a simogatást, lefekszik előttem, így is jelzi, hogy várja a simogatást. Óriási szeretetvágy van benne, és úgy örül, ha foglalkozom vele, és én is szeretem simogatni, szeretgetni. Korábban többször kirándultunk is a falunk mellett emelkedő hegyre, illetve a mezőre, a kukoricabetakarítás után kis kotorékebként mezei egérvadászattal kombináltuk a kirándulásokat. Ma már idősebb, a hegyre nem járunk fel, a mezőre is ritkábban. A kirándulásokban is örömet találtam, találok. Persze, van, hogy felbosszant, amikor nem azt akarja, amit én, nem oda akar menni, ahová szeretném, ha mennénk. Ha látom, hogy beteg, azonnal rohanok vele állatorvoshoz, mert nagyon fontos számomra, hogy egészséges legyen. Boldog, egészséges kutyusként akarom látni. Ráadásul, mivel egyedül élek, jó, hogy egy aranyos kis kutyus van mellettem, nélküle nagyon üres lenne a ház. Remélem, a kutyaéletkor végéig velem marad. A kis szőrmókra barátomként tekintek, és úgy szeretem, mintha az édes gyermekem lenne.”
Darcsi Karolina, főiskolai tanár, a Kárpátalja hetilap főszerkesztője:
“Gyerekkorom óta szeretem és tisztelem az állatokat. Falun nőttem fel, édesapám állatorvos volt, közelről kísértem végig egy-egy állat gyógyulását, megmentését. Rengeteg kisállatom volt, mindenféle. Most is van kutyám.
Az állatok is éreznek, rengeteg szeretetet adnak. Megtanítanak, hogyan kell felelősen gondoskodni. Mindig megmosolyogtatnak, és igazi, hűséges társai az embernek.
Az Isten nem véletlenül teremtette meg őket a világ sokkal üresebb lenne nélkülük.”
Terleczki Andzselika, a Bundás Második Esély Alapítvány alapítója:
„Hát ha minden ember életében legalább fele annyit jelentenének a kis házi kedvencek, akkor nem lenne ennyi felelőtlen gazda. Hiszen.. ember, te felelős vagy azért, akit megszelídítettél!..
Nekem a kutyáim, macskáim családtagok. A szőrös, négylábú szerelmeim!”
Fehér Ferenc, a “Szent Márton Karitász” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány igazgatója:
„A Jóisten azért teremtette a növényeket és az állatokat is, hogy szolgálják az embert terméseikkel, tojással, tejjel, hússal. Ez így működött évezredeken át. A nagy állatfarmokon nem annyira jó körülmények között tartják az állatokat. Hallottam olyat is, hogy egy csirkének csak egy A4-es lapnyi területe van egy életen keresztül és sosem lát zöldet. Úgy gondolom, hogy ez nem normális dolog. Sokkal természetesebb, ha otthoni körülmények között élnek és van elegendő területük. Az állattartás a gyerekekre is nagyon jó hatással van. Különböző állatterápiákat ismerünk, ahol a gyermek lelki vagy fizikai állapota javul. Ez a háztartásban is működik. Ezt látom a három gyermekemen a mindennapokban, hiszen vannak tyúkjaink, nyulaink, kutyánk. Korábban voltak papagájaink, hörcsög, macska. Egyik kisfiam kifejezetten szereti az állatokat.”
Fehér Rita