Soltész Péter-emlékkiállítás Ungváron
Ma lenne 80 éves Soltész Péter, a kárpátaljai magyar képzőművészet kiemelkedő alakja, akinek emlékére az Uzshorod Galériában nyílt meg emlékkiállítás.
Erről a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet számolt be október 14-én hivatalos oldalán.
A tárlat két hétig látogatható, és jelentős válogatást mutat be Soltész munkásságából, amely gazdag és sokszínű alkotói pályáját idézi fel.
Soltész Péter 1945. október 14-én született Ungváron. Tanulmányait az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában végezte, ahol mesterei – Petky Sándor, Balla Pál, Popovics és Zvenyigorszkij – mellett sajátította el a festészet és a fafaragás alapjait. Egyéni stílusát önszorgalomból dolgozta ki, amelyet leginkább az impresszionista-realista irányzat jellemez, gazdag színvilággal és harmonikus kompozícióval.
Az „utolsó ungvári romantikus” művész gyakran vitte magával vázlatfüzetét és állványát, hogy Ungvár zegzugos, meghitt sarkaiból merítsen ihletet. Kedvelt műfajai közé tartoznak az urbanisztikus tájképek, csendéletek és karakteres portrék, melyekben mindig megjelenik szülőföldje fényének, illatának és levegőjének frissessége.
Soltész Péter aktív résztvevője volt a kárpátaljai és nemzetközi művészeti életnek, többek között az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja volt, és társelnöke a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesületnek, amelynek alapításában is jelentős szerepet vállalt. Művésztelepeken dolgozott és rendszeresen szerepelt megyei, köztársasági, valamint nemzetközi kiállításokon.
Pályafutását számos elismerés fémjelzi: Hollósy Simon Képzőművészeti Díj, Kárpátaljai Magyar Nívó-díj, KMMI Munkácsy Mihály Emlékplakett, valamint 2015-ben a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetés is bizonyítja munkássága rangját. 2017-ben elnyerte a Boksay-Erdélyi Díjat is.
Soltész Péter 2025. január 21-én, életének 79. évében hunyt el Ungváron. Emlékét családja – felesége, Gabika és fia, Bandi –, valamint művésztársai és a kárpátaljai művészeti közösség szívében őrzi tovább.

A kiállítás megnyitóján kollégák, barátok osztották meg személyes élményeiket és emlékeiket, felelevenítve a festő életművének meghatározó pillanatait. A tárlat méltó tisztelgés egy olyan művész előtt, aki egész életében szívén viselte szülőföldje művészeti örökségét, és akinek alkotásai tovább élnek a magyar és kárpátaljai művészetben.



