Kárpátalja anno: Kohutics Tivadar kanonok, Beregrákos szülötte

Kohutics Tivadar kanonok 1881. július 21-én született Beregrákoson (Rakosino) földműves családban.

A sátoraljaújhelyi és a munkácsi gimnáziumban tanult, az ungvári gimnáziumban érettségizett. Az ungvári szeminárium elvégzése után 1908. március 22-én szentelte pappá Firczák Gyula megyéspüspök. Rövid ideig segédlelkész volt Gorondon (Horonda), majd parochus Volócon (Volovec). 1908 végétől 1910-ig beregkövesdi (Kamjanszke), majd 1910-12 között huszti segédlelkészként szolgált. 1912-24-ben Alsóhalas parochusa (ma Nizna Ribnica, Szlovákia), 1924 – 1939 között pedig domonyai parochus (ma Ungvár része) volt. 1928-ban ungi esperes lett, 1932-ben a püspöki konzisztórium tanácsosává nevezte ki püspöke. 1938-tól kanonokká léptették elő. 1938-ban, a független Kárpát-Ukrajna idejében üldözték, megjárta a nagybereznai (Velikij Bereznij) börtönt és a Dumen koncentrációs tábort. 1942-ben Nemzetvédelmi Kereszttel tüntették ki.
A szovjet hadsereg bevonulása után rövidesen paptársaihoz hasonlóan őt is az ortodoxiára való áttérésre próbálták meg rábeszélni, de határozottan ellenállt. Készen állt a vértanúságra „boldog Romzsa Tódor püspöknek felajánlja, hogy elmegy helyette megszentelni azt a vidéki templomot, ahova hívták” de Tódor püspök elutasította, maga ment el, akkor szenvedett vértanúhalált.

Kohutics atya is megkapta a vértanúság kegyelmét – 1949. augusztus 17-én letartóztatták, a megyei bíróság 35 év szabadságvesztésre, 5 év jogvesztésre és vagyonelkobzásra ítélte. A lvovi és kijevi elosztó börtönökön át útja a szibériai kényszermunkatáborokba vezetett. A szibériai Komi Autonóm Köztársaság ábezi táborában volt, amikor a Sztálin halála utáni lassú enyhülés nyomán, 1955. szeptember 20-án közölték vele, hogy hamarosan szabadlábra helyezik. De az atya szervezete már túl gyenge volt, és a hír hallatán eszméletét vesztette. Agyvérzésben halt meg.
Forrás: myheritage.hu