A kárpátaljai magyarság legnagyobb tragédiájára emlékeztek Beregszászban
A málenykij robot áldozataira emlékeztek november 18-án Beregszászban.
A 81 évvel ezelőtt zajlott esemény a kárpátaljai magyarság történelmének legnagyobb tragédiája, mely több tízezer magyar férfi halálát jelentette.
A kárpátaljai magyarság 1944 novemberében szenvedte el legnagyobb tragédiáját. A megyét elfoglaló szovjet csapatok „málenykij robot” címszó alatt gyűjtötték össze a 18 és 50 év közötti férfiakat – magyar és sváb fiúkat, apákat, nagyapákat –, majd gyalogmenetben a szolyvai gyűjtőtáborba, onnan Szamborba hajtották őket. Aki túlélte a viszontagságokat, a Gulág lágereibe került. Sokan sosem tértek haza. Nyughelyükről nincs információnk. A hazatértek többsége pedig nem érte meg az öregkort.
Beregszászban az emlékünnepség a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola udvarán kezdődött, ahol a jelenlévők megkoszorúzták Matl Péter szobrászművész „Gúzsban” című szobrát, majd ökumenikus istentiszteletre gyűltek össze a helyi református templomban.
A program kezdetén a résztvevők ökumenikus istentiszteletet hallhattak, ahol Molnár János püspöki helynök, a beregszászi római katolikus esperes-plébánosa, Demkó Ferenc, a Mukácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke és házigazdaként Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezető lelkipásztora tolmácsolta Isten igéjét.
Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának főigazgató-helyettese hangsúlyozta: a málenykij robot emléke mára sok fiatal számára szinte ismeretlenné vált, pedig 81 évvel ezelőtt ezek az események egész Kárpátalja magyarságát megrázták. Beszédében kiemelte, hogy a Szovjetunió által alkalmazott „málenykij robot” valójában tömeges deportálást jelentett, amely során mintegy 400 ezer magyar civil – nők, férfiak, idősek és fiatalok – került kényszermunkára, és közülük rengetegen soha többé nem térhettek haza.
Elmondta, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottságának feladata megőrizni és megismertetni a szovjet fogságba hurcoltak történetét. A Gulág-témájú kutatások és programok épp ezt szolgálják: hogy a tragédiák ne merüljenek feledésbe.
Beszédében idézett egy túlélő visszaemlékezéséből is, amely megrázó részletességgel mutatja be a deportáltak útját: a kimerítő gyalogmeneteket, a vízért való kétségbeesett küzdelmet, a kényszermunka embertpróbáló körülményeit és az éhezés mindennapjait. A táborokban a túlélésért vívott harc gyakran az emberi méltóság határára sodorta az elhurcoltakat.
Dergán Ádám szerint kötelességünk emlékezni azokra, akiket „a hazugság nevében” hurcoltak el, és kötelességünk továbbadni igaz történeteiket a következő nemzedékeknek. Az emlékezés – mondta – nemcsak múltidézés, hanem figyelmeztetés arra is, hogy az emberi méltóság megsértése soha többé ne ismétlődhessen meg.
Csernicskó István, a Rákóczi-főiskola rektora beszédében arra emlékeztetett, hogy a kárpátaljai magyarság mindig is nehéz történelmi és földrajzi környezetben élt, mégis meg tudott maradni közösségként a XXI. században is. Kiemelte: „Szerteágazó gyökerek nélkül szinte lehetetlen megkapaszkodni”, majd hozzátette, hogy ezek a gyökerek a múlt emlékeiből, a közös nyelvből és kultúrából táplálkoznak.
Hangsúlyozta, hogy a közösség ereje éppen abból fakad, hogy időről időre ápolja hagyományait és emlékeit. Köszönetet mondott mindazoknak, akik jelenlétükkel is bizonyítják, hogy fontos számukra a közös múlt megőrzése. Mint fogalmazott: „Amíg van mire emlékezni, és vannak, akik emlékezzenek, addig élnek a gyökerek, és továbbra is bennünket táplálnak.”
A beszédet követően a jelenlévők egyesével olvasták fel a 349 beregszászi áldozat nevét, így emlékezve rájuk.
Az istentisztelet után a résztvevők gyertyákkal vonultak végig a városon, s a felolvasott nevet is magukkal vitték az emlékezés gyertyáival együtt. Elhelyezték az emlékezés koszorúit a református templom előterében, a Beregszászi Tarasz Sevcsenko Líceum bejáratánál, valamint a Széna téri emlékműnél. Több száz gyertya égett az áldozatok neveit hirdető táblák alatt.
A rendezvény a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal, valamint a történelmi egyházak közös szervezésében valósult meg.
A program megvalósulását a Magyar Kormány, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.