„Istenke meggyógyít” – Még egyszer Pásztornyicki Nikolettáról

Néhány hónappal ezelőtt egy járás fogott össze a jó ügy érdekében.

Pásztornyicki Nikoletta, a három éves, súlyos agydaganatban szenvedő kislány nevét és történetét mindenki ismeri. Jótékonysági fellépések, evangelizációk, dicsőítő koncertek kerültek megrendezésre, és a kislánynak gyűjtő dobozok hada lepte el a várost. De mi történt azóta a gyermekkel?

Nikoletta – jelentjük – jól van. Augusztus utolsó hétvégéjén a Kárpátaljai Gyermekmentő Szolgálat vezetője, Cilyó Sándor és a szervezet önkéntesei meglátogatták a Pásztornyicki családot Ráton. Örömmel látták, hogy a családtagok fellélegezve, bár még adóságok terhe alatt végzik mindennapi teendőiket, vezetik háztartásukat, gazdaságukat. A kislány szemében felcsillant a viszontlátás öröme. Az édesanya, Diána elmondta, hogy januárban voltak utoljára MRT vizsgálaton Debrecenben, ahol az eredmények bizonyították, hogy a daganatnak az a pici része, amelyet nem sikerült eltávolítani, kihalófélben van. Ha ez a daganat egy évig nem fog nőni, akkor teljes mértékben kijelenthetjük: a kislány meggyógyult. Növekedésre utaló jelek eddig nincsenek.

A család életük egy nagyon nehéz időszakán van túl, korábban egy gyermeket már elveszítettek, és ez a trauma szintén megviselte őket. Viszont így, kis idő távlatából tekintve az események megszépülnek. Az anyuka már higgadtabban beszél a történésekről, erősnek próbál látszani. A kislány ottjártunkkor vidám volt, mosolygott és örömmel mutatta a csatokat a hajában, ezzel is jelezve, hogy neki már kinőtt a haja. Oviba készül és gyerekdalokat tanul. Bár a beszéde még erősen korlátozott, sokszor szülői segítséggel lehet csak megérteni, de ebben is szépen fejlődik.

Az édesanya és a nagymama félretéve minden munkát, lelkesen mesélte, hogy már mennyivel könnyebbek a napok, és hálával a szívükben beszéltek a segítő emberekről. Igyekeznek elfelejteni a velük történt rossz dolgokat, az egyes kárpátaljai orvosok abszurdabbnál abszurdabb diagnózisait, az egyes magyarországi orvosok durva és lelketlen hozzáállását, a rossznyelvű falubelieket, de azt, hogy emberek százai ismeretlenül is melléjük álltak és segítettek, nem fogják elfelejteni soha. Illetve van még egy mondat, amely az édesanya fülében cseng azóta is a beteg hároméves kislánya szájából: „Anya, ne sírj, Istenke meggyógyít”!