Vasárnapi üzenet: „Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36)

„Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36)
Ha a keresztény mivoltom lényegét akarom meghatározni, akkor a legegyszerűbben azt úgy tehetem meg, hogy Krisztusra tekintek. Hisz nincs más út az Atyához, nem lehet más mércéje a kereszténységnek, mint Jézus Krisztus.

Sokszor, keresztény emberként, meg akarjuk rostálni azt, amiben hasonlítanunk kell az Istenre. De ha mégis megtartjuk, akkor is saját elképzelésünk szerint akarjuk azt megélni.

Ezek közé, az általunk elferdített fogalmak közé tartozik az irgalomról alkotott képünk is. Az irgalom számunka már csak egy gesztus, amit válaszként adunk meg egy ellenünk elkövetett tettre. Irgalmasak vagyunk, ha az nem jár ránk nézve kellemetlenséggel, ha nem kerülünk emiatt hátrányba. Irgalmasak vagyunk azokkal, akikkel akarunk, vagy akiket kedvelünk. Ha ez nem így van, akkor az „igazságosság” címszava alatt ettől eltekintünk. „Nem vagyok én ostoba!”; „Engem ne akarjanak átverni!”; „Velem nem lehet bármit megtenni!” stb. – hozzuk sorra az „igazságos” érveinket.

De vajon ilyen-e az Isten irgalma is?

Az Isten irgalma nem válasz! Nemcsak egy gesztus, hanem önmaga tárulkozik fel benne. A Szentírás szerint: „Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.” (Róm 5,8) Mert ő az én „Istenem, akinek irgalma megelőz engem.” (Zsolt 58,11) Irgalma és szeretete megelőz minden tettet.

Ha Istent akarom megismerni, ha az ő irgalmát szeretném megérteni, akkor azt Krisztus kereszthalálán keresztül tehetem meg. Nincs más jel a Földön, ami olyan sokat árulna el az ő irgalmáról, mint a kereszt jele. Nincs más jel, ami többet mondana el róla. „Aki önként emelkedtél föl a Keresztre, Krisztus Istenünk…” – énekeljük a Szent Liturgiában. Mert a kereszt nemcsak válasz, nemcsak passzív elfogadása az emberi gonoszságnak, nem egy „baleset”, hanem jele Isten irgalmának.

Nem ismerem az Istent, nem értem az ő irgalmát addig, amíg nem tekintek a keresztre. Mert a kereszt az ő önkinyilatkoztatása. Csak a kereszt fényében értem meg, hogy az irgalom nem válaszadás a részemről, hanem mindent megelőző jele az Isten jelenlétének az életemben.