Szelektív törvénytisztelet

A kárpátaljai magyarok megfizethetnek a magyar parlamenti választásokért – hirdeti a zagolovok.com.ua portál minapi írásának címe, de hogy mi volt a szerző tényleges szándéka írásával – fenyegetni akart-e, avagy csak egy kis szenzációhajhászást tervezett –, azt nehéz eldönteni.

A bulvársajtóban bevett fogás olyan címet adni egy hírnek, hogy az lehetőség szerint még annál is többet mondjon, vagy ígérjen, mint amivel az adott sztori vagy az annak alapjául szolgáló tény, információ valójában szolgálni tud. A szándék, az igyekezet, hogy felkeltsék az olvasó érdeklődését a szóban forgó cikk iránt, ebben az esetben is nyilvánvaló, bár nehéz megítélni, mennyire hatásos olvasócsábítási módszer egy ukrán portál esetében kárpátaljai magyarok esetleges megbüntetésével operálni.
Magyar embernek nehéz egy ukrán olvasó helyébe képzelnie magát, ezért csak remélni tudjuk, hogy nem potenciális törvényszegők gyülekezeteként tekintenek ránk, s nem ebből fakad a feltételezett érdeklődés „bűnös” dolgaink iránt. Lehetünk persze alattomos szeparatisták is, akiknek életük egyetlen értelme, hogy az ukrán állam nehezen megteremtett egységére törjenek. A szomorú, hogy mindkét esetben amolyan kollektív bűnösök lennénk, afféle idegen test az országban, gyanús elemek a saját szülőföldünkön.
Érvelhetnénk azzal, hogy ezt a bizonyos ukrán egységet Sztálin és a Szovjetunió teremtette meg – méghozzá jobbára az ukránok és a velük élő népek megkérdezése nélkül –, ráadásként pedig holodomor és tömeges NKVD-s tisztogatások jártak e nagy adományhoz, ám ezeket a kérdéseket az ukránoknak először egymás között kell tisztázniuk. Ameddig meg nem teszik, amíg felül nem emelkednek a nemzeti önzésen, alkalmatlanok bárminemű párbeszédre másokkal, például a kárpátaljai magyarsággal. Addig viszont, amíg a valódi párbeszéd nem kezdődik el, nem marad más hátra, mint szemlélni, milyen képtelenségeket produkál az egyesek fejében uralkodó zűrzavar és homály – szándékos rosszindulatot nem szívesen feltételez az ember ilyenkor.
De bármi legyen is a helyzet, tény, hogy a zagolovok.com.ua cikke egy ungvári történészre, az utóbbi időben a sajtóban politológusként is megszólaló Szerhij Fedaka professzorra hivatkozva tárgyalja a kettős állampolgársággal rendelkező kárpátaljai magyaroknak a jövőre esedékes magyarországi választásokban való részvételét. A professzor pedig kifejti, hogy bár a magyarországi választások kapcsán semmi különösre nem számít, Ukrajnában törvény tiltja a kettős állampolgárságot, s ezért akit rajtakapnak, az felelősségre vonható.
A helyzet eközben az – és furcsa volna, ha ezt éppen Fedaka ne tudná –, hogy egyetlen ukrán törvény sem tiltja a kettős állampolgárságot, s ebből következően azért semmiféle büntetést nem helyeznek kilátásba a jogszabályok. Nem véletlen, hogy mostanáig egyetlen kárpátaljai magyart sem vontak felelősségre ezen a jogcímen.
A kettős állampolgárság nyílt tiltása és büntetése egyelőre kizárólag az e tárgyban minden más véleménytől már-már betegesen irtózó ukrán nacionalisták vágyálma. A nemzeti beállítottságú pártok és politikusok ugyan több idevágó törvénytervezetet is kidolgoztak már, ám ezek sorra elhaltak valahol a Legfelsőbb Tanács útvesztőiben. Mostanáig egyetlen e témával kapcsolatos kezdeményezés járt sikerrel: az elfogadott jogszabály az állami tisztségviselőket kötelezi arra, hogy tájékoztassák az illetékeseket esetleges kettős állampolgárságukról, pénzbüntetést helyezve kilátásba e kötelezettségük elmulasztásának esetére. Kettős állampolgárnak lenni tehát még ezen jogszabály értelmében sem bűn, s megszegése sem bűncselekmény, hanem mindössze szabálysértés, következményeit tekintve alig komolyabb, mint mondjuk az, ha tilosban megyünk át a zebrán. Miután pedig ráadásul a hatóságoknak jelen helyzet szerint semmilyen törvényes eszközük nincs arra, hogy a kárpátaljaiak esetleges magyar állampolgárságát bizonyítsák, azoknak, akik részt kívánnak venni a magyarországi választásokon, tulajdonképpen semmitől sem kell tartaniuk.
Érdekes, hogy a zagolovok.com.ua írása a továbbiakban részletesen ismerteti a határon túli szavazókra vonatkozó magyarországi választási előírásokat. Hisz bármennyire vonzza is az ukrán olvasót a kárpátaljai magyarok „törvénytelen” eljárása, érthetetlen, miért gondolják a portál szerkesztői, hogy bárkit különösebben izgatna a kívülálló számára semmitmondó, unalmas jogi szöveg. A helyzet abszurditását odáig fokozzák a portálnál, hogy a cikk végén két hivatkozást, úgynevezett linket is elhelyeztek, amelyekre rákattintva az olvasó a valasztas.hu oldalról letöltheti a választási névjegyzékbe való felvétel kérelmezésére szolgáló űrlapot, illetve részletes magyar nyelvű tájékoztatót olvashat a választásokon való részvétel folyamatáról.
Hirtelenjében képtelenség eldönteni, vajon a portálnál egyfajta olvasóiknak nyújtott szolgáltatásnak szánták-e a részletes tájékoztatót – rosszmájúak szerint amúgy is rengeteg nem magyar ukrajnai állampolgár érdeklődik a koronás címeres magyar útlevél iránt –, vagy csupán szavaik alátámasztására szúrták oda a linkeket. Egyik, kicsit paranoiás ismerősöm szerint a linkek feltüntetése a titkosszolgálatok műve, akik így akarják beazonosítani azokat, akik érdeklődnek a magyarországi választásokon való részvétel iránt…
A tréfát félretéve, az ember beleborzong, ha arra gondol, milyen makacsul állítják az ukrán államiság önjelölt védelmezői, hogy tilos a kettős állampolgárság, s ráadásul fenyegetik is ezért a polgárokat, miközben egy árva jogszabályi alcikkelyt sem tudnak felhozni szavaik alátámasztására. Ugyanakkor léteznek jogszabályi előírások – valóságosak, félreérthetetlenek, a parlament által elfogadottak, az elnök által aláírtak –, amelyek betartása még hivatalosan sem számít kötelezőnek ebben az országban, megsértésükért senkit nem vonnak felelősségre, de még csak nem is riogatnak ilyesmivel egyetlen hivatalnokot sem. Az olvasó bizonyára kitalálta már, hogy a nyelvtörvényről van szó, azon belül is elsősorban az ukrajnai kisebbségek nyelvi jogait rögzítő paragrafusokról…