Rab Zsuzsa: Lelet

Úgy nézek néha tárgyaimra,
golyóstollra, órára, késre,
mint valaki háromezerben,
ha majd az agyagból kivéste.

Lelet lesz koponyám is.
Amikor tenyerembe bágyad,
érzem a bőr alatt
a múzeumi tárgyat –
NŐI KOPONYA, XX. SZÁZAD
(akkor még pusztított a rák) –
adják hírül
ki tudja milyen hieroglifák.

Embernél bölcsebb műszerek talán
azt is elmagyarázzák,
miféle gondok lakták hajdanán
agyam lakatlan csigaházát.
Hogyan éltem, elmondják csontjaim,
évgyűrűi a mésznek:
vállhúzó terhek, fűtetlen telek,
háborús vitaminhiány,
évtizedes asztalra-görnyedések.

Hírmondó leszek csontjaimmal.
Hogy tetteimmel, nem remélem.
Úgy kellene valahogy mégis élnem,
tudva, hogy létem nyoma még lehet
döntő tanú.
Atomkori lelet.

Forrás: Magyarul Bábelben

Nyitókép: Fortepan / Bojár Sándor