Boldog gyűlölet

Ha elképzeled a boldogságot, mit látsz? Tiszta eget, napsütést, zöld mezőt, virágokat, esetleg színes léghajókat? Ugráló gyermeket, mosolyt, ölelést? Sokféle kép születhet, ha a boldogságra gondolunk, de biztosan nem ábrázol csatát, harcot, ütközetet, sem gyűlöletet, üldözést. Hiszen lehet ennek örülni, tehet ez boldoggá?

Jézus szerint igen, ha ez őérte történik.

Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket, mint gonosz nevet, az Emberfiáért. (Lk 6,22)

Ez lenne a boldogság? És vajon igaz ez ránk?

Hiszen mi itt a Kárpát-medencében viszonylag kényelmes helyen vagyunk. Tulajdonképpen nem üldöznek az Emberfiáért. Lehet templomunk, gyülekezeti termünk, nyilvános istentiszteletünk, hitoktatásunk az óvodákban, iskolákban. Nálunk itt Kárpátalján természetes, hogy az óvodában imádkoznak étkezés előtt, hogy nagypénteken iskolaidőben is el lehet menni templomba.

Hogyan jön hozzánk akkor ez az ige?

Jézus azt mondja, hogy az Ő országa nem e világból való. Az az élet, az az értékrend, világlátás, amit Ő ad a tanítványainak, különbözik attól, ami ebben a világban természetes. S ha igazán éljük azt, amire Jézus hívott el, az egy idő után mindenképpen össze fog ütközni azzal, amit a fősodor képvisel. Van-e ilyen összeütközésünk? Vállaljuk-e ezeket a konfliktusokat?

Volt-e már, hogy összesúgtak a hátad mögött, vagy nyíltan kigúnyoltak, mert hiszel a feltámadásban; mert arra, amid van – a vagyonodra, az idődre, a családodra – úgy tekintesz, mint Isten tulajdonára, s így neki kell elszámolnod ezekkel; mert számodra a Biblia szent, Isten szava; mert hiszed, hogy nagy ereje van az igaz ember buzgó könyörgésének; mert nem engeded, hogy a gyermeked halloween-partyzzon; mert alázatos vagy, a szemükben talán balek; mert oda mered adni a két filléred; mert hiszed, hogy egyedül Istennél csendesül el a lélek, és nem a jógában vagy meditálásban. Sorolhatnánk még azokat a frontvonalakat, amikor ez a két világ összeütközik. A te életed ott van-e a frontvonalban?

Amikor alkalmad van rá, akkor hitvallást teszel-e, vagy inkább elbújsz, mert nem akarsz ünneprontó lenni, vagy különc, balek, esetleg szentfazék. Inkább azt mondod, a magánügyem, hogy én hogyan gondolkodom, és inkább hallgatok?

S amikor gyűlölnek, kiközösítenek, gyaláznak, üldöznek, akkor azt a Krisztusért teszik, vagy csak a saját hanyagságom, zordságom miatt?

A kérdés az, hogy vállalod-e, ha Krisztusért gyűlölet tárgya leszel? Tudsz-e igazán testvére lenni a másiknak, amikor őt gyűlölik a Krisztusért? Vállalod-e vele együtt a megaláztatást is, ha kell?

S hogy mindettől miért kellene boldognak lenni? Mert Krisztus országa nem e világból való, s ha ebben a világban ezért üldöznek, akkor biztosan oda tartozom, akkor Krisztusé vagyok, miatta ér gyalázat és Ő ad erőt elhordozni. Közösségben vagyok az én Urammal. Adjon az Úr nekünk ilyen közösséget Krisztussal és egymással.

Szemere Judit

Forrás: teso.blog