A vörös haj evolúciós előnyt jelenthetett
Az emberi genom folyamatos, jelenleg is zajló változását bizonyítja az a több mint tizenötezer ősi DNS-mintát vizsgáló tanulmány, amely szerint a vörös haj és a keskeny csípő genetikai jellemzői előnyösnek bizonyultak a természetes kiválasztódás során az elmúlt 4000 évben. A Harvard Egyetem kutatói által a Nature tudományos folyóiratban közzétett eredmények cáfolják azt a korábbi feltételezést, miszerint az emberiség az elmúlt tízezer évben már alig fejlődött evolúciósan.
A kutatás során több mint 250 régész és antropológus működött közre az adatok összegyűjtésében, aminek eredményeként 10 016 európai és ázsiai temetkezési helyről származó, összesen 15 836 egyén genetikai anyagát elemezték. Ali Akbari, a kutatás kapcsán a sajtónak elmondta: a jelenkori genomok elemzése helyett a tudósok most először kísérhették figyelemmel valós időben, évszázadokra visszamenőleg a biológiai kiválasztódás folyamatát.
A kutatócsoport évmilliókon átívelő, több millió genetikai variánst követett nyomon, és 479 olyan gént azonosított, amelyek a véletlennél jóval gyorsabb, statisztikailag szignifikáns ütemben változtak. Ezek között szerepelnek a vörös hajhoz, a keskenyebb csípőhöz és az alacsonyabb testzsírszázalékhoz köthető genetikai jellemzők.
Az elemzés rámutatott az emberi betegségekkel kapcsolatos genetikai alkalmazkodásra is. Míg a gyorsabb sétatempót és a lepra elleni rezisztenciát elősegítő gének egyre gyakoribbá váltak, addig a férfi kopaszodással és az ízületi gyulladással összefüggő génváltozatok visszaszorulóban vannak. Ugyanakkor a lisztérzékenységre való hajlam nőtt, mivel az ezért felelős HLA-DQB1 gén egyidejűleg védelmet is nyújt bizonyos kórokozók ellen, ami a kutatók szerint evolúciós kompromisszumnak tekinthető.
Bár a vörös hajjal kapcsolatos specifikus evolúciós előny pontos mibenléte egyelőre ismeretlen, a szakemberek feltételezik, hogy a gén egy másik, a túlélés szempontjából kritikus tulajdonsággal (például a D-vitamin hatékonyabb szintézisével) együtt szelektálódott.
A mezőgazdaság hatása az evolúcióra
A tanulmány a legutóbbi jégkorszakot követő korszakra, az úgynevezett neolitikus forradalom időszakára fókuszál. Ez az az átmeneti időszak, amikor az emberiség a vadászó-gyűjtögető életmódról fokozatosan áttért a mezőgazdaságra, a növénytermesztésre és az állattenyésztésre, ami az első állandó települések és civilizációk kialakulásához vezetett.
A Harvard kutatása rávilágít arra, hogy a társadalmi és technológiai változások miként erősítették fel az evolúciós nyomást. A mezőgazdaságra való áttérés bizonyos, korábban esszenciális genetikai tulajdonságokat elavulttá tett. Jó példa erre a zsírtartalékolás képessége: míg a vadászó-gyűjtögető közösségek számára az élelemhiányos időszakokban a zsír hatékony raktározása a túlélést jelentette, a stabilabb élelmiszer-ellátást biztosító agrártársadalmakban a felhalmozás genetikai parancsa hátránnyá (például az elhízás és a cukorbetegség kockázatává) vált.
A kutatócsoport a jövőben Kelet-Ázsiában, Kelet-Afrikában és az amerikai kontinensen is tervez hasonló kiterjedésű paleogenetikai elemzéseket, amelyek hozzájárulhatnak a modern betegségmegelőzési stratégiák és génterápiák fejlesztéséhez.
Forrás: mult-kor.hu