Kárpátalja anno: májusfaállítás 1940-ből
Régi hagyomány május 1-je hajnalára májusfát, jakabágat, jakabfát, hajnalfát, vagy ahogy Kárpátalján mondják, „májfát” állítani a hajadon leányok háza előtt.
A férfias „munkát” a fiatal legények végzik, akik igyekeznek minél sudárabb fát keresni, hogy azt szalagokkal – újabb időkben lufikkal –, virággal, néhol ajándékkosárral feldíszítve szívük választottjának ajándékozzák. Leginkább nyárfát szoktak kivágni.
Egyes helyeken szerenádot is adnak a lányoknak. Olyan dalokat adnak elő, mint az Orgonavirág, a Lila akácok, az Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki. Van, aki nem sajnál zenekart fogadni erre az alkalomra. Ilyenkor az a szokás, hogy csak az ének végén szabad világosságot gyújtania a leánynak. Amennyiben elmarad a gyertya- vagy lámpagyújtás, az azt jelenti, hogy az udvarlót nem látják szívesen a háznál. Ha viszont jó szívvel fogadják a legényt, akkor még borral is megkínálják a szerenádot adókat.
Szintén május 1-jei szokás Kárpátalján megtréfálni a lányos házakat. Tréfából a legények leemelik a kisajtót a kapuról, s eldugják. A házigazdák persze nem örülnek ennek, hiszen az ő dolguk megkeresni és visszahelyezni az utcaajtót a helyére.
A Népszava újság 1940. május 9-i számában részletesen írnak a kárpátaljai szokásokról, köztük a májusfa állításáról:
„Április utolsó napja. Esteledik. Fiatal legények az újonnan összeeszkábált hídon át hatalmas ágakat hurcolnak az erdőből a faluba. Az udvarokon szépen feldíszítik színes szalagokkal. Ezek lesznek a májusfák. Közben magukat is kicsinosították és mire feljönnek a csillagok, ki harmonikával, ki két-három füstöst számláló »cigánybandával« elindul végig a falun. A májusfát a vállukon viszik a legények és víg énekléssel, kiáltozással felverik az ucca éjszakai csendjét. De senki sem haragszik meg érte, különösen nem a leányok, akik közül soknak szól ez az éjjeli zenebona. A szerelmes legények választottjuk ablaka elé mennek, ahol leverik a földbe a májusfát. Ilyenkor hamarosan megnyílik az ablak és nemsokára együtt énekel leány és legény víg hegedű cincogatástól kisérve, vagy a harmonika lágy hangjaira. Egészen addig, amíg csak meg nem virrad. Szerelemmel és tavasszal a szívükben térnek rövid pihenőre, hogy aztán egész nap folytassák ott, ahol elhagyták. És az első májusi nap lassan remegő arannyal vonja be a májusfák tarka díszjeit.”
Maga a májusfaállítás egyébként minden magyar tájegységen megtalálható, de Európa egyes részein is tartanak zöldágállítást.
A hagyomány szerint erre a szokásra két magyarázat is van. Az egyik szerint Jézus 72 tanítványa között volt egy szent életű lány is, de nem hitték el róla, hogy ártatlan. Azt mondták az emberek: elhiszik, ha a földbe szúrt száraz gally reggelre kizöldül. A fa május hajnalára kihajtott.
A másik legenda Szent Fülöp és Szent Jakab apostolhoz köthető. Eszerint az apostolokat az egyik térítő útjuk során egy Valburga nevezetű szűz leány segítette. A leányt azonban a pogányok megrágalmazták. Valburga ekkor elővette vándorbotját, letűzte a földbe, letérdepelt és imádkozott előtte, mire a száraz fa a pogányok szeme láttára kizöldült.
A fenti kép Tiszapéterfalván készült 2018-ban (Fotó: Kárpáti Igaz Szó), ahol még most is él a májusfa állításának hagyománya.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma