„A család az egész világot jelenti”
Május 15-én ünnepeljük a családok nemzetközi napját. Ilyenkor sok szó esik arról, hogy a család a társadalom alapja, az egyik legfontosabb megtartó erő az ember életében. De mit jelent ma családban élni Kárpátalján – egy olyan időszakban, amikor a bizonytalanság és a félelem sok család mindennapjának része lett?
Erről beszélgettünk Szilágyiné Tóth Gabriellával, a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének alelnökével, aki maga is háromgyermekes édesanya.
„A család számomra az egész világot jelenti” – mondja rögtön beszélgetésünk elején. Gyerekkorában szerető, elfogadó közeg vette körül, amelyből erőt és biztonságot kapott. Úgy érzi, szülei példája egész életét meghatározta.
– Mindig azt csinálhattam, amit szerettem. Cserkészkedtem, néptáncra jártam, árva gyerekeket látogattam. A szüleim hagyták, hogy keressem az utamat, és csak később értettem meg, milyen nagy ajándék volt ez – idézi fel.
A család utáni vágy benne már kislányként megszületett. Figyelte a házaspárokat, az emberi kapcsolatokat, és tudta: olyan társat szeretne maga mellé, akivel valódi szövetségben élhet.
– Volt idő, amikor azt hittem, nem megyek férjhez, hanem az összes szeretetemet árva gyerekeknek adom majd. Aztán megismertem a férjemet, és minden megváltozott – meséli mosolyogva.
„Semmi sem tökéletes – és ettől valóságos”
A nagycsaládos mindennapokat nem idealizálja. Őszintén beszél a nehézségekről, a kimerültségről, az anyasággal járó belső vívódásokról.
– Sokan azt mondják: „Jaj, de szép család vagytok!” De semmi sem tökéletes. Volt idő, amikor úgy éreztem, minden felborult körülöttem. Nem aludtunk éjszaka, fáradt voltam, és csak arra vágytam, hogy egy kicsit csend legyen – fogalmaz.
Mégis úgy látja, a nehézségek ellenére – vagy talán éppen azok miatt – erősödött meg igazán a családjuk.
– Büszke vagyok rá, hogy túléltük ezeket az időszakokat. Sok házasság ilyenkor szétesik, mert a szülők már nem tudnak egymásra figyelni. Mi sem voltunk tökéletesek, de a nehézségekben sem fordultunk el egymástól.
Gabriella szerint a nagycsalád egyik legnagyobb ajándéka a testvéri kapcsolat.
– A gyerekek talán vitatkoznak, de látom, hogy számíthatnak egymásra. Ez óriási kincs a mai világban. Mindig azt mondom nekik: szeressétek egymást, mert testvérként mindig lesz kihez fordulnotok.
Hitből és apró csodákból merítenek erőt
A jelenlegi kárpátaljai helyzet a családokat is komoly próbatételek elé állítja. A bizonytalanság, az elvándorlás és a félelem sokak mindennapjának része lett.
– A legnagyobb kihívás ma az, hogy az emberek itthon maradjanak – mondja.
Gabriella maga is hosszú éveket töltött Magyarországon, mielőtt hazaköltözött Kárpátaljára. Bár az újrakezdés nehéz volt, soha nem bánta meg a döntését.
– Mindig úgy éreztem, hogy amit tanulok és kapok, azt egyszer haza szeretném hozni. És ma már látom, hogy Isten szépen lassan megmutatta az utat.
A családok erejének legfontosabb forrását a hitben látja.
– Kárpátalján a hitnek óriási ereje van. Az egyházak nagyon sokat segítenek a családoknak. Én pedig hiszem, hogy Isten a legnehezebb időkben sem hagy magunkra.
Beszélgetésünk során többször visszatér az „apró csodák” gondolata.
– Ha egyszer könyvet írnék az életemről, az lenne a címe: Csodás történetek. Annyi nehéz helyzet van körülöttünk, mégis annyi apró jó történik nap mint nap. Ezekből lehet erőt meríteni.
Közösség, amely megtart
2019 óta alelnöke a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének. A szervezet ma már számos programmal segíti a családokat: szerveznek kirándulásokat, házaspáros hétvégéket, anyáknak és apáknak szóló programokat, sportnapokat, kézműves foglalkozásokat és közösségi eseményeket.
– Sokszor nem is a pénz a legfontosabb, hanem hogy valaki odalépjen, megszervezze, összefogja az embereket – mondja.
Különösen fontosnak tartják, hogy ne csak a gyerekekre, hanem a szülőkre és a házasságokra is figyeljenek.
– Egy nagycsaládban nehéz külön időt adni egy-egy gyermeknek vagy egymásnak házastársként. Ezért vannak anya–fia, apa–lánya programjaink is. Ezek rengeteget adnak a kapcsolatokhoz.
Gabriella hangsúlyozza: ezt a munkát nem egyedül végzi.
– Egy fantasztikus csapat dolgozik az egyesületben. Az elnökség, az iroda, az önkéntesek – mindannyian szívvel-lélekkel teszik a dolgukat.
„A jó társ a legfontosabb”
Arra a kérdésre, mit üzenne a családalapításon gondolkodó fiataloknak, határozott választ ad:
– A legfontosabb, hogy jó társat találjanak. Nem a pénzt vagy a külsőségeket kell nézni, hanem azt, hogy közös-e az értékrend, tudnak-e egy úton járni.
Úgy véli, a család nem a tökéletességről szól, hanem arról, hogy az emberek a nehézségekben is kitartsanak egymás mellett.
– Mi napközben is írunk egymásnak a férjemmel egy-egy rövid üzenetet: „Hogy vagy?”, „Sikerült, amitől féltél?” Ezek apróságok, mégis rengeteget jelentenek.
A családok napja számára nem csupán egy dátum a naptárban.
– Nekem az egész év a családról szól. És nemcsak a saját családomról, hanem a közösségekről is, ahová tartozom. Olyan jó érzés tudni, hogy vagyunk egymásnak.
A beszélgetés végén arra kérem, egyetlen mondatban fogalmazza meg: mi a család legnagyobb ajándéka?
Elmosolyodik.
– Azok az apró csodák, amelyeket csak az ért igazán, aki szerető családban él.
Nyitókép: Illusztráció.