Sátán ellen van orvosság! – Hitmélyítő estek a beregszászi főiskolán

A fenti mondat jónéhányszor elhangzott november 4 és 7 között a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RFKMF) épületében. No, nem kell megijedni, nem holmi rosszízű viccelődésről volt szó az immáron gyönyörűen felújított patinás intézmény falai között! Nagyon is komoly, mondhatni élet-halál kérdéseket boncolgattak azok, akik a nevezett napokon estéről estére eljöttek a Főiskolai Református Ifjúsági Gyülekezet (FRIGY) hitmélyítő estéire.
Az említett hitmélyítő esték a már hagyománnyá vált őszi és tavaszi főiskolai evangelizációk továbbgondolt utódai. S mint ilyen, elsősorban a gyülekezet aktív tagjait célzó alkalom, lehetőséget biztosít arra, hogy komolyabb, Pál apostol által „kemény eledelnek” nevezett témák is terítékre kerüljenek. Ennélfogva Maksai Attila, a FRIGY lelkipásztora és a FRIGY presbitériuma egy igencsak „kényes” témát tártak a gyülekezet elé: az okkultizmus, babonaság, azaz a Sátán felségterületét járhatták körbe közösen. Az igehirdetés-előadás szolgálatát ezúttal Sipos József tiszaújlaki lelkipásztor, a téma szakértője és kutatója látta el.
De mi is az az okkultizmus? „Az okkultizmus (a ‘titkos, rejtett’ jelentésű latin occultus szóból) a természetfeletti erőkkel és a szellemvilággal kapcsolatos ismeretek összefoglaló elnevezése, amely magában foglalja az ezoterikus nézetek, kultuszok és varázsló-jósló praktikák teljességét.” – áll a Wikipédia vonatkozó szócikkében. Talán ebből már világossá is válik az Olvasó számára, mennyire a mindennapjainkba beleivódott, sok esetben teljesen ártalmatlannak, annál inkább modernnek tűnő dolgokról (is) volt szó. Hiszen ki ne találkozott volna az ezotéria és a jóslás csábításával egy szimpla délutáni tévénézés ideje alatt? Vagy a babonaság gyakorlatilag népszokássá vált formáival: lekopogás, megköpdösés, fekete macskától való félelem, számoknak tulajdonított rettegett erő, hogy csak egyet említsek: a klasszikus „péntek 13.” esete… és a sor igencsak végeláthatatlan. Vagy melyik településen ismeretlen a „szenesvizelés”, esetleg a „piros cérna” fogalma? Ki az, aki még nem botlott bele horoszkópba egy magazin oldalain? S akkor még nagyon a jéghegy csúcsán egyensúlyozunk…
Persze lehet ebben hinni is, meg nem is. Lehet idős nénik hiedelmeinek, emberi hiszékenységnek és butaságnak betudni az okkultizmushoz kapcsolódó (rém)történeteket… Vagy lehet egy pillanatra azért mégis megállni, és elgondolkodni: mi van, ha van ebben a dologban valami? Mi van, ha nem szimpla emberi butaság és kegyetlenség, esetleg őrültség áll például a napokban bekövetkezett, nagy port kavaró rahói gyilkosság hátterében? Véleményem szerint ez azért enyhén szólva is nehezen tudható be holmi hétköznapi romlottságnak. Vagy mi (ki?) ösztönöz több száz embert körbeállni egy hetek óta halott kislány sírját, várva annak feltámadását???… S mindez néhány nap leforgása alatt…
A FRIGY hitmélyítő alkalmaira ellátogatók számából ítélve, nem vagyok egyedül ezzel a hitemmel. S bár a téma ijesztő és félelmetes, lehet, sőt, kell róla szót ejteni. Sipos József lelkipásztor estéről estére, lépésről lépésre haladva adta a jelenlévők tudtára, ki is az a Sátán, a bukott angyal, honnan indult pusztítása, milyen praktikái, jól bevált módszerei vannak; ismertette a babonaság, okkultizmus Kárpátalján leggyakrabban felbukkanó formáit. S a tiszteletes a legfontosabb tudnivalót, az örömhírt is estéről estére hirdette: van szabadulás a Sátán rabságából, vagy ahogy Maksai Attila lelkipásztor fogalmazott: Sátán ellen van orvosság! A pokol nem az embernek, hanem a Sátánnak van elkészítve, aki minél többeket magával akar rántani. Jézus Krisztus, a Mindenható Isten Egyszülött Fia azért jött el a földre, hogy a Sátán munkáját lerombolja, s az embernek lehetőséget adjon a szabadulásra, a menekülésre. A jó hír a hitmélyítő estéken résztvevők számára – és most az esetleg érintett Olvasó számára is – ez: Jézus nevére minden térd meghajol, ő szabadulást adhat bármilyen megkötözöttségből. Nélküle azonban nincs út.
Az alkalmakon a lelkipásztorokon kívül a főiskolai gyülekezet tagjai, főiskolások is bizonyságot tettek. Kis Dávid, Beregszászi Evelin, Balog Eszter és Zsigó Béla beszéltek Istenbe vetett hitükről és az életükben megjárt mélységekről, tapasztalatokról. A zenei szolgálatot a hagyományokhoz híven a FRIGY Band végezte, utolsó este pedig a fiatal keresztyén körökben igen népszerű előadó, Dobner Illés és zenekara látogatott el a FRIGY közösségébe egy koncert és közös dicsőítés erejéig.
A testi táplálékról ezúttal is a FRIGY konyhatündérei és a beregszászi református gyülekezet szeretett Rózsika nénije (vajon mi a titka a fasírtjának?!!) gondoskodott, és ismét szolgált a FRIGY Négyérzék színháza is. Utóbbi a hitmélyítő estéken debütált új, Érezz! című darabjával, melynek szerzője Pusztai-Tárczy Beatrix kárpátaljai írónő.
Nos, nehéz, felkavaró hét áll a FRIGY-tagok mögött. Talán naivság is lett volna azt gondolni, hogy a Sátán szó nélkül hagyja, hogy az Isten népe négy napon keresztül „belekontárkodjék” nemesnek cseppet sem nevezhető „munkájába”… A záróestén érezhetően összecsaptak, ha szabad így fogalmaznom, a hatalmak, ami leginkább a szervezési bonyodalmakban mutatkozott meg. Ám ismét bebizonyosodott: Isten a diabolos (szétdobáló) által felforgatott, elrontott helyzeteknek is Ura, és az Ő jelenléte minden nehézséget elsimít, s végül csak az áldás maradt, és teljes szívvel énekelhettük Dobner Illéssel és csapatával: „És ha széthull minden, amibe kapaszkodtam, Ha cserbenhagynak, akikhez ragaszkodtam, Biztos támaszt kiben találhatnék, Ha Te nem lennél itt velem?” (Dobner Illés: Túl a felhőkön).
Kívánom, hogy mindenki tapasztalja meg ezt a biztos támaszt, s akinek szabadulásra van szüksége, ismerje fel, s kérje Attól, Akinek hatalma van minden és mindenki felett. Így legyen!