Akikre büszkék lehetünk… Interjú Hadnagy Istvánnal

–Hadnagy István vagyok, 1986. augusztus 4-én születtem Makkosjánosiban. A helyi középiskolában szereztem érettségit. A szüleim mindig mellettem álltak, s próbáltak a jó irányba terelgetni, s én is igyekeztem a tudásomhoz és lehetőségeimhez mérten a legjobban teljesíteni. Elég jó eredményeim voltak az iskolában. Mindig is reál beállítottságú voltam, de főként a földrajz volt az, amely igazán érdekelt. Már a középiskola utolsó éveiben megfogalmazódott bennem a továbbtanulás lehetősége, s a szüleim tanácsára a főiskolára esett a választásom.

–A főiskola mellett szólt a földrajzi közelség, s hogy magyar nyelven folyt az oktatás, de néhány falubeli hallgató beszámolóján kívül semmit sem hallottam még az intézményről. Amikor beléptem a főiskola épületébe, azt sem tudtam, hogy mi vár itt rám, az első év lényegében a beilleszkedésről szólt. Aztán nemsokára beigazolódott, hogy jól döntöttem. Nagyon tetszett az oktatás színvonala, a családias légkör, szervezetten működtek a dolgok, nagyon jó csoportunk volt, elég jól összekovácsolódtunk az évek során. A második évben azt tapasztaltuk, hogy itt komoly oktatás folyik, és igyekeztem én is mindent megtenni azért, hogy jól teljesítsek, mivel nagyon korán rájöttünk arra, hogy a főiskola egy nagy lehetőség, s ha itt elszalasztom, és lazsálással töltöm ezt a néhány évet, akkor vissza nem térő lehetőséget hagyok ki. Itt komoly tapasztalatokat és tudást lehetett szerezni, s úgy gondolom, hogy ez valamilyen szinten sikerült is.

–Amikor befejeztem a főiskolát, elkezdtem munkát keresni a járási, illetve városi iskolákban, de sajnos sikertelenül. Aztán egy fantasztikus napon a volt tanáraim közül felkeresett Kohut Erzsébet tanárnő azzal, hogy feloszlik a Matematika- és Természettudományi Tanszék földrajz, biológia és matematika tanszékekre, s hogy a biológia tanszékre keresnek laboránst, s ha szeretném, betölthetem ezt az állást. Nagyon örültem ennek a hírnek, és hihetetlenül megtisztelőnek éreztem, hogy rám gondoltak. Természetesen elvállaltam, és 2007-től munkába álltam a Biológia – ma már Biológia és Kémia – Tanszéken. Szemináriumi órákat is tartok környezetvédelemből és általános ökológiából, illetve az idei tanévtől a tanszék társkoordinátoraként is tevékenykedem.

Amikor felvételiztem a főiskolára, még nem tudatosult bennem, hogy a későbbiekben tovább szeretnék tanulni. 2007-ben elvégeztem a földrajz szakot, majd 2008-ban néhány csoporttársammal együtt felvételiztünk a Ternopoli Nemzeti Pedagógiai Egyetemre, a specialist szintű diplomámat itt szereztem meg. Nem ismertük az ottani oktatási rendszert, de azt tapasztaltuk mindannyian, hogy a főiskolán szerzett szakmai tudás bőven elegendő, hogy megálljuk a helyünket az intézményben. Többször is előfordult velem, hogy a főiskolás jegyzeteimet vettem elő, s azokból készültem az ottani vizsgákra. Sőt, az itteni, főként a Tudományos Diákköri Konferenciák (TDK) tapasztalatait felhasználva jóval színvonalasabban teljesítettünk akár az előadásokon, akár a diplomavédés során, mint az ottani hallgatók.

–A középiskolát ukrán nyelven végeztem el, valamint a főiskolán is több szemeszteren át tanultuk a nyelvet, ami sokat segített, mert össze tudtuk kapcsolni azt a szakmai ismeretekkel. De egyébként nem mentem volna ukrán nyelvű BSC képzésre, mert nem tudtam volna úgy elsajátítani az ismeretanyagot, mint ahogyan ezt a magyar főiskolán tettem. Itt a második évtől Csoma Zoltán volt a vezetőtanárom. Az ő témavezetésének, odaadó munkájának az eredményeként jelentkeztem a TDK-kra, ő szerettette meg velem a kutatói életet, s a tanári munkát is. Az évfolyamtársaim közül több tanuló is azt vallotta, hogy sohasem szeretne tanárként tevékenykedni, én épp ellenkezőleg voltam ezzel, s a szakmai gyakorlatok csak méginkább megerősítették bennem ezt az elhatározást. S bár manapság azt a tendenciát tapasztalhatjuk, hogy a tanári állás egyre kevésbé van megbecsülve, de ha egy kevés siker is éri az embert munkája során, már megérte ezt a szakmát választani.

–Ternopol után egy év szünet következett, majd jelentkeztem PhD képzésre a Debreceni Egyetem Meteorológiai Tanszékének Földtudományok Doktori Iskolájába. A napsugárzással és a szélviszonyokkal foglalkozom energetikai tekintetben, tehát lényegében a szélviszonyok és a napsugárzás meteorológiai háttereit kutatom, hogy hogyan lehet ezeket bevonni az energiatermelésbe.

A PhD-val kapcsolatban jelenleg az abszolutóriumig jutottam el. 2010-ben felvételiztem a Debreceni Egyetemre, és 2013 augusztusában fejeződött be a hároméves képzés. Igyekszem minél előbb megírni a disszertációmat, még előttem áll egy nyelvvizsga és egy szigorlat. Őszintén szólva az utóbbi pár hónapban megbolydult az életem, mivel augusztusban megszületett a kisfiam, akire hihetetlenül büszke vagyok, és előtérbe kell helyeznem őt is. Próbálom a szabadidőmet úgy beosztani, hogy haladjak a kutatásommal, a fokozatszerzéssel és a munkámmal is, de ezeket ne érezze meg a családom. Jólesik, hogy mindenben támogatnak, és köszönöm nekik azt a nagymértékű türelmet, amelyet az utóbbi időben tanúsítottak.

–Két éve vagyok a kárpátaljai doktoranduszokat felölelő szervezet tagja. Egy évig az ellenőrzőbizottság tagjaként tevékenykedtem, ez év nyarától a természettudományi szekció koordinátoraként folytatok itt tevékenységet. A szervezet az elmúlt időszakban számos projektet igyekezett megvalósítani, többek között természettudományi, népszerűsítő előadássorozatokat szerveztünk a helyi magyar tannyelvű gimnáziumok, líceumok, illetve a középiskolák tanulói számára. Nagy érdeklődés fogadta az előadásokat, melyek célja, hogy ösztönözzék a leendő felvételizőket a természettudományi szakirányra való felvételihez. Tavaly sikerült kiadnunk egy felvételi tájékoztatót, mely többek között segítséget nyújt a végzősöknek eligazodniuk a mára igen szövevényessé vált ukrajnai felvételi rendszerben.

–Felejthetetlen emlékeket. A jól megalapozott, nemzetközi szinten is a helyét megálló tudás mellett számos élményt köszönhetek az intézménynek. Nemcsak az elméleti, száraz anyagot adták át tanáraink, az elsajátított elméleti tudást a gyakorlatban is megtanították nekünk. A képzés során számos gyakorlaton vettünk részt, iskolai-, pedagógiai-és terepgyakorlatokon, melyek során bejártuk egész Kárpátalját, s Ukrajna nagyrészét. Sok barátság szövődött az évek során, rengeteg élménnyel gazdagodtunk. Emellett a főiskola jelentős hangsúlyt fektetett és fektet arra, hogy identitást adjon, világnézetet, kulturális örökséget továbbítson a hallgatók számára. Anno úgy éreztük, amikor a főiskola falai közé kerültünk, hogy hazamentünk, teljesen családias volt a légkör. A tanárokkal, amellett, hogy messzemenően tiszteltük őket, nagyon jó barátságokat alakítottunk ki, amelyek napjainkig is megmaradtak, sőt újabbak is kötődtek, most már kollegiális alapon. Az itt eltöltött évek jelentős mértékben formálták világnézetemet, szemléletmódomat, identitást adtak, amely véleményem szerint életem végéig megmarad, a további tevékenységeim során is.

–Mik a terveid?
–Szeretnék minél korábban fokozatot szerezni, s a főiskolán teljes munkakörben elhelyezkedni. Emellett a kutatást sem szeretném elhanyagolni, igyekszem mindkét feladatomat egyforma odaadással végezni. A tanulóknak pedig olyan szemléletmódot próbálok közvetíteni, amilyennek én is részese lehettem annak idején.