„Nem másoknál kell jobbnak lenni, hanem önmagunknál” – A gyermekek lelki fejlődését segíti a Bóbita
Lelkigondozás, tanulásfejlesztés, logopédia, különböző terápiák és közösségi programok – a munkácsi Bóbita Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központban nem egyetlen problémára keresnek megoldást. A szakemberek szerint sokszor éppen az a legfontosabb, hogy időben felismerjük: egy gyermeknek valamiben segítségre van szüksége. A korai támogatás ugyanis nem bélyeg, hanem lehetőség arra, hogy a gyermek megtapasztalja saját képességeit, sikerélményhez jusson, és magabiztosabbá váljon.
Van egy növény, amelynek apró, fehér szálló magjai messzire repülhetnek. A bóbita éppen ezért nemcsak egy kedves elnevezés: a központ számára szimbólummá vált. „Azok a kis magok lehetünk mi is, és adhatunk életet” – fogalmaz Tihor Melinda, a Bóbita vezetője. Nem saját erőből, hanem Isten Lelke által lehetnek részesei annak, hogy egy ember élete életerősebbé, erősebbé vagy megújulttá váljon.
A Munkácson működő központ története a lelkigondozás iránti igényből indult. Létrehozásának ötlete Taracközi Mónika és férje, Gerzson nevéhez kötődik. A kezdetben lelkigondozói szolgálatként működő kezdeményezés hamar gyermekfejlesztéssel is bővült, később pedig egyre több szakember és módszer kapcsolódott hozzá. Tihor Melinda 2018-ban vette át a vezetést, azóta pedig a munkatársak saját szakterületükkel és tapasztalataikkal gazdagítják a központ munkáját.
Nem egyetlen problémára keresnek megoldást
Ma a Bóbita többféle területen kínál segítséget gyermekeknek, fiataloknak és felnőtteknek. A központban lelkigondozás, mentálhigiénés támogatás, tanulásfejlesztés, logopédia és többféle fejlesztő, illetve terápiás módszer érhető el. A szakemberek folyamatosan képzik magukat, így a szolgáltatások köre is változik és bővül.
A tanulásfejlesztés egyik területe a NILD tanulási terápia. A módszer többek között a figyelem, a memória, a szövegértés és a problémamegoldás fejlesztését segíti. Tar Szabina és Figyász Erika ezzel foglalkoznak; Szabina elsősorban az idősebb, ötödik osztálytól felfelé járó gyermekekkel dolgozik.
„A szülők azért keresnek fel, mert ez egy készségfejlesztő foglalkozás, ami segíti a gyerekeket a tanulásban” – magyarázza Tar Szabina.
A Bóbita egyik fontos sajátossága azonban éppen az, hogy nem feltétlenül annál a problémánál állnak meg, amellyel a család eredetileg érkezik.
Amikor a felszín mögött más probléma húzódik
Korántsem biztos, hogy az elsőként megfogalmazott probléma az, amivel valójában foglalkozni kell.
Korolovics Petra lelkigondozó szerint gyakran előfordul, hogy a szülő vagy a pedagógus egy konkrét nehézséget lát, ám az első beszélgetések és felmérések során kiderül: több terület is érintett.
Például egy gyermeket kiközösíthetnek, ami miatt szorongóvá válik. A család ilyenkor lelki problémával érkezik, de a háttérben akár beszédhiba is állhat. Ha a gyermek nehezen fejezi ki magát, nem tudja megértetni magát társaival, az megnehezítheti a beilleszkedését.
Ilyenkor nem feltétlenül egyetlen szakember munkájára van szükség.
„Van, hogy a lelkigondozás mellett akár a logopédia, akár a tanulásterápia az, amiben el tudunk indulni párhuzamosan” – mondja Petra.
A központban ezért az első találkozásoknak különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. A gyermek és a szülő helyzetének megismerése után közösen keresik meg azt az irányt, amely a leginkább segíthet.
„Minél előbb, annál jobb”
A szakemberek szerint sok problémánál az idő az egyik legfontosabb tényező.
Az óvodában vagy az iskolában gyakran a pedagógus veszi észre először, ha egy gyermek valamiben elmarad a társaitól. Nem ismeri fel a betűket, nehezen tanul meg olvasni vagy írni, nehezen tartja fenn a figyelmét, nem tud úgy haladni a feladatokkal, ahogy társai. Otthon pedig előfordulhat, hogy a szülő azt tapasztalja: a gyermekkel szinte lehetetlen együtt tanulni.
A nehézségekhez idővel érzelmi problémák is társulhatnak. A sorozatos kudarcok miatt a gyermek elveszítheti a hitét saját képességeiben, dühkitörései lehetnek, szomorúvá vagy visszahúzódóvá válhat.
Tihor Melinda szerint ezért a pedagógus jelzését sem érdemes félresöpörni.
„A pedagógus nem azért mondja a szülőnek ezeket az észrevételeket, mert nem szereti a gyereket, vagy ki szeretné közösíteni, hanem azért, mert azt szeretné, hogy a szülő keressen egy olyan szakembert, aki tud segíteni.”
A korai jelek azonban nemcsak az iskolában jelentkezhetnek. A szakemberek szerint a szülőnek már kisgyermekkorban érdemes figyelnie a fejlődési mérföldköveket, például a mozgásfejlődést, a beszédet vagy a gyermek viselkedésének változásait.
Egyetlen eltérésből természetesen nem lehet messzemenő következtetést levonni, de ha több területen is tartós elmaradás vagy szokatlan változás mutatkozik, érdemes szakemberhez fordulni.
„Inkább kérdezzen meg egy-két szakembert” – tanácsolja Melinda. Lehet, hogy csak egy kis rásegítésre van szükség, amellyel a gyermek behozza a lemaradását. Ha azonban a segítség hónapokon vagy éveken át elmarad, később már jóval nehezebb lehet a helyzet.
A segítségkérés nem bélyeg
A fejlesztéssel kapcsolatban még mindig sok szülőben él a félelem: vajon mit gondolnak majd mások a gyermekéről?
A szakemberek szerint éppen ez az egyik legnagyobb akadály, ami miatt egyes családok később kérnek segítséget.
„Attól, hogy valamit véka alá rejtünk, attól még ott van” – fogalmaz Melinda.
A gyermeknek nem attól lesz könnyebb, ha megpróbáljuk elrejteni a nehézségeit, hanem attól, ha megkapja azt a támogatást, amire szüksége van. És ez nem jelenti azt, hogy vele „baj van”.
Sőt, a Bóbita vezetője szerint nem is kizárólag olyan gyermekek járnak hozzájuk, akiknek valamilyen nehézségük van.
Vannak szülők, akik egyszerűen azt szeretnék, hogy gyermekük még jobban ki tudja fejezni magát, könnyebben felismerje és kezelje az érzéseit, gyorsabban értse meg a feladatokat vagy magabiztosabban tanuljon.
„Nem másoknál kell jobbnak lenni, hanem önmaguknál legyenek jobbak” – fogalmaz Melinda.
A fejlesztés tehát nem arról szól, hogy valaki helyett megoldják a feladatokat. Éppen ellenkezőleg: azt a részképességet igyekeznek erősíteni, amely nehézséget okoz, hogy a gyermek idővel önállóbban boldoguljon.
Szorongás, gyász és a háború terhe
A lelkigondozás területén a leggyakrabban szorongással keresik fel a központot. Emellett jelen van a gyász, a beilleszkedési nehézség, a magatartási probléma, a dühkitörés és az érzelemszabályozás nehézsége is.
A kárpátaljai családok életében pedig a háború okozta bizonytalanság sem hagyható figyelmen kívül.
Korolovics Petra szerint a felnőttekben jelen lévő feszültség és bizonytalanság a gyermekekben is megjelenhet. A családok szétszakítottsága szintén komoly hatással lehet a gyermekekre, például akkor, amikor egy szülő hosszabb időre külföldön tartózkodik.
Tihor Melinda ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy a jelenlegi lelki nehézségek egy része akár a koronavírus-járvány időszakáig is visszavezethető. Az otthoni tanulás, a bezártság, a közösségi élmények hiánya sok gyermek fejlődésére hatással volt.
A szakemberek szerint nem kizárt, hogy egyes következmények még hosszú ideig érezhetők lesznek.
A legszebb pillanat: amikor a gyermek rájön, hogy képes rá
A Bóbitában dolgozók számára a siker sokféle formában jelenik meg.
Tar Szabina számára például az egyik legszebb pillanat az, amikor egy gyermek rájön: valamit, amiről korábban azt hitte, hogy nem képes rá, mégis meg tud csinálni.
„Talán az, amikor látom, hogy a gyerek örül magának” – fogalmaz.
Figyász Erika számára a fejlődés mérhetővé válása ad különleges élményt. Egy új gyermeknél felméréssel kezdődik a folyamat, majd hosszabb idő után újra megvizsgálják, hol tart. Ilyenkor válik láthatóvá, hogy a sok nehéz foglalkozásnak, a kitartó munkának eredménye lett.
Korolovics Petra számára pedig nem feltétlenül az jelenti a sikert, hogy egy probléma teljesen megszűnik.
Ha egy szorongó gyermek megtanulja felismerni és kezelni az érzéseit, ha olyan eszközöket kap, amelyekhez később önállóan is tud nyúlni, az már komoly eredmény.
„Az életben mindig lesznek olyan helyzetek, olyan nehézségek, amelyek előhozzák vagy felerősítik ezeket a problémákat. De amikor az embernek már van egy eszköztára a kezében, amivel tudja ezt önmagában vagy önállóan is kezelni, számomra ebben van a siker.”
A központ egyik emlékezetes története egy olyan gyermekhez kapcsolódik, aki már korábban is többféle fejlesztésben részesült. A Bóbitában két éven keresztül dolgoztak vele a tanulási nehézségeken, a problémamegoldáson és az önálló tanuláson. A folyamat végére sokkal magabiztosabbá vált, önállóbban állt neki a feladatoknak, majd felvételt nyert egy református gimnáziumba.
Melinda másik emlékezetes tapasztalata olyan kisgyermekekhez kötődik, akik négy-öt éves korukban még nem beszéltek. A megfelelő terápiás segítséggel azonban megjelentek az első szavak, majd később a mondatok is.
„Nagyon nagy élmény azt átélni, hogy a szülő sok év reménykedése után azt látja, hogy a gyermeke megszólal.”
A bizalom a legnagyobb visszajelzés
A Bóbita működésének egyik legfontosabb visszajelzése nem egy díj vagy hivatalos elismerés, hanem az, amikor egy új család azért érkezik, mert valaki más ajánlotta őket.
„Hallottam, hogy nektek sikerült segíteni” – sokszor ilyen mondatokkal keresik meg a központ munkatársait.
A szakemberek számára ugyancsak sokat jelent, amikor egy korábban hozzájuk járó gyermek szülője visszatér, vagy amikor más szakemberek kérik a segítségüket.
A bizalom azt jelzi számukra, hogy a munkájuknak van hatása.
A közös élmények is a fejlesztés részei
A Bóbita nemcsak egyéni foglalkozásokban gondolkodik. Az elmúlt időszakban egyre több csoportos programot, családi alkalmat és tábort szerveznek.
A nyári programok között kisebb és nagyobb gyermekek számára is tartottak többnapos táborokat. A központ munkatársai igyekeznek a fejlesztést kimozdítani a megszokott négy fal közül: a gyerekekkel közösségi és szabadtéri programokat is szerveznek.
A cél nem pusztán a szórakozás.
A kötetlenebb környezet lehetőséget ad arra, hogy a gyermekek szociális készségei fejlődjenek, megtapasztalják az együttműködést, és a szakemberek valós helyzetekben is reagálhassanak a felmerülő nehézségekre.
A központ a szülőket sem szeretné kihagyni ebből a folyamatból. Családi napokat, szülőknek szóló alkalmakat is szerveznek, hogy a családok ne csak segítséget kapjanak, hanem egymással is kapcsolatot teremthessenek.
Egy ilyen családi napon a résztvevők megtapasztalhatták: nincsenek egyedül a nehézségeikkel.
„Szükségünk van egymásra”
A következő időszak tervei között szerepel a korai fejlesztés és a családok korai támogatásának erősítése, valamint újabb csoportos programok szervezése. A szakemberek szeretnének a szociális készségek fejlesztésével is többet foglalkozni, különösen a kiskamaszok körében.
Korolovics Petra szerint a segítségkérésnek ugyanolyan természetesnek kellene lennie, mint amikor életünk más területén fordulunk szakemberhez.
„Emberekként szükségünk van embertársaink segítségére.”
Talán ez foglalja össze legjobban a Bóbita szemléletét is. Nem azt keresik, hogy miben tér el valaki a többiektől, hanem azt, hogyan tudják segíteni abban, hogy önmagához képest fejlődjön.
A Bóbita elnevezésében rejlő kép így a központ munkájára is ráillik: apró magokat vetnek el. Egy újonnan megtanult képesség, egy kimondott szó, egy sikeresen megoldott feladat, egy leküzdött szorongás vagy egy magabiztosabb gyermek talán kívülről apróságnak tűnik. A szakemberek számára azonban ezek azok a pillanatok, amelyek megmutatják, hogy a befektetett munka nem volt hiábavaló.
És talán éppen ez a Bóbita legfontosabb üzenete: segítséget kérni nem azt jelenti, hogy valaki kevesebb. Néha éppen a segítséggel fedezhetjük fel, mire vagyunk képesek.
A Bóbita Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központ Munkácson, a Duhnovics utca 13. szám alatt található. A központtal a +380 99 290 9304-es telefonszámon vagy a [email protected] e-mail-címen, illetve közösségi oldalukon lehet felvenni a kapcsolatot. Bizonyos szolgáltatások Tiszaújlakon is elérhetők, előzetes időpont-egyeztetés alapján.