A Mohács 500 rendezvényein jártunk
Az a hír járja, hogy a mohácsi csatával (1526) vette kezdetét a magyarság 500 éves „bűnhődési” és megpróbáltatási időszaka, ami a kerek 500. évfordulóval lezárul, és ezt követően egy felemelkedő, sikeres korszak következik.
Emiatt is, de az óriási jelentőségű történelmi esemény évfordulója miatt idén augusztus 29-én részt vettem a Mohács 500 programsorozat két fő eseményén: Nick Vujicic prédikátor előadásán és a Mindig itt leszünk című rockoperán.
Természetesen a jubileumhoz számtalan különböző állami, egyházi, kulturális és katonai program is kapcsolódott. A legtöbb rendezvényt Mohács belvárosában, valamint a történelmi csatatéren szervezték meg.
Délelőtt emlékbeszédet mondott Magyarország miniszterelnöke, Magyar Péter. Majd a jelenlévők ünnepi szentmisén vehettek részt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjainak vezetésével. A szertartás megható része volt a csatatéri tömegsírokból feltárt és azonosított csontereklyék egyházi elhelyezése a Fogadalmi templomban.
Délben koszorúzást tartottak II. Lajos szobránál. Ezzel együtt megnyíltak az erre az alkalomra kialakított keresztény és oszmán katonai táborok, ahol lehetőség nyílott ügyességi versenyekben való részvételre, lovasíjászatra, harcművészetre, játékokra.
17 órától több mint 400 hazai és külföldi katonai hagyományőrző keltette életre a mohácsi csatát, akik korhű fegyverekkel és viseletben játszották el az ütközet jeleneteit.
Az esti rockopera megtekintésére többezren gyűltek össze. A főtéren már állóhely sem maradt, úgy néztük végig a szabadtéri előadást. Szomor György és Homonnay Zsolt szerzeményét a Budapesti Operettszínház mutatta be. A színvonalas darabban részletgazdagon láthattuk a mohácsi csata körüli eseményeket.
Személyesen nekem a nap fénypontja Nick Vujicic előadása volt. Már sok előadását hallgattam online és könyvét is olvastam, de még nem volt lehetőségem így személyesen megtapasztalni azt az erőt, amit ad minden egyes mondatával.
Előadása közben kétféleképpen szólt a szava: megszólított mindenkit különálló személyként és megszólított, mint magyar nemzetet. Az ünneppel kapcsolatban a következő gondolatokat fogalmazta meg:
“Ma egy történelmi napra emlékezünk. Ötszáz évvel ezelőtt volt egy bukott csata. De mégsem vagy legyőzött. Emlékszünk arra, hogy mi történt akkor, így el tudom képzelni, hogy fájdalom, gyász és szomorúság jön fel bennünk. Sajnálom a veszteségeket. Valamennyire ismerem az oszmán, török birodalom történelmét. Tudom, hogy sok százéves elnyomás volt különböző országokban. De múltunk nem határozza meg a jövőnket. És akarom, hogy tudjátok: Isten szereti használni a lehetetlen helyzetben lévő embereket arra, hogy Istennek a természetfölötti, az ember számára lehetetlennek látszó dolgokat véghez vigye. A te identitásod, mint egyéné, mint nemzeté soha nem attól függ, hogy mennyire erős vagy gazdasági szempontból vagy a nyugati országok elismerésétől sem függ, hanem arról kell szóljon, hogy te követed Istent. Látom, hogy az elmúlt években Isten arra használja Magyarországot, hogy az élet kultúráját képviselje. Isten nem fejezte be a munkáját benned. Ahogy Istenhez fordítjuk a szívünket és megemlékezünk az elveszettekről, a múltról, de közben előre megyünk.”
Nagyon megható és egyben felemelő volt, amikor az előadás végén a többszáz jelenlévő letérdelt és együtt imádkozott Magyarországért.
Emelt fővel és azzal a reménnyel indultunk haza, hogy az elkövetkező 500 év egy Istentől megáldott csodálatos időszak lesz a magyarok számára!
Fehér Rita