Amíg van üres edény
Vannak nagyon nehéz élethelyzetek, megélhetési gondok, lelki terhek, gyász okozta fájdalmak az emberek életében. Kicsit tágabb távlatban nézve a világot, egyre inkább érvényesnek érezzük Jézus kijelentését: „A világban nyomorúságotok lesz…” De milyen jó, hogy ez az igevers nem így ér véget, hiszen Jézus azt is hozzáteszi:
„…de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33).
A világgal együtt pedig mindazt a rosszat is legyőzte, ami még most uralkodik benne.
Elizeus idejében egy prófétatanítvány özvegyasszonyának életében is sok volt a nyomorúság: elvesztette a férjét, aki után adósság maradt, szegénységben élt, és még a két fiát is el akarták venni tőle rabszolgának. Az asszony bizonyára hitt, és ez a hit vitte őt Isten prófétájához, Elizeushoz. A segítségkérés és az, hogy a megfelelő helyen kért segítséget, már fél siker volt, de a probléma még mindig fennállt.
Elizeus nem küldte el azzal az özvegyasszonyt, hogy: „Menj el, imádkozz, higgy, és minden helyre jön”. Ehelyett feltett neki egy fontos kérdést: „Mondd meg nekem, mi van a házadban?”. Isten is gyakran abból akar tanítani, utat mutatni, megoldást adni, amink van. Épp ezért nem arra kellene mindig fókuszálnunk, amink nincs.
Az özvegyasszony lesütött fejjel (talán szégyenében) vallotta meg:
„Nincs egyéb a te szolgálóleányod házában, csak egy korsó olaj.” (2Kir 4,2).
Emberi szemmel nézve ez valóban nem sok, de Isten kezében a kevés is lehet éppen elég. Ezután az asszony Elizeustól feladatot kap: kérjen kölcsön üres edényeket, de ne keveset, majd zárkózzon be a fiaival, és töltse meg mindet. Azt írja a Szentírás erre a nem mindennapi kérésre
„elment azért az asszony, és bezárta magára és fiaira az ajtót. Azok hordták neki az edényeket, ő pedig töltögette.” (2Kir 4,5).
Az asszony Isten szavának engedelmeskedve cselekedett akkor is, ha nem látta a történet végét, és nem tudta, hogyan fogja ez megoldani az ő szorult helyzetét. És az engedelmessége által, a bezárt szobában, a csendben, feltűnés nélkül megtapasztalhatta a csodát. A korsók mind megteltek olajjal, és ebből kifizette az adósságot, a fiait nem vitték el tőle, és még pont maradt annyi is, hogy a fiaival megélt belőle.
Az az Isten, aki Elizeus idejében volt, ma is ugyanaz. Ő a VAGYOK. Nem változott meg, nem lett kisebb a hatalma, és számára ma sincs lehetetlen. Isten hatalmas és ma is képes csodát tenni. De azért ne keverjük össze Őt egy mesebeli aranyhallal, hiszen ez nemcsak félreértené az imádság lényegét, hanem kicsinyítené Isten nagyságát is. Ő valóban arra biztat bennünket, hogy kérjünk. Jézus maga mondja:
„Kérjetek, és adatik nektek.” (Mt 7,7).
Kérhetünk bátran, vihetjük elé a legnagyobb és a legkisebb vágyainkat, félelmeinket, szükségeinket, de az imádságban nem mi válunk Istenné, és nem mi tudjuk jobban Nála, hogy mire van igazán szükségünk.
Talán ezt a történetet olvasva benned is felmerült a kérdés: mik azok az üres edények az életünkben, amelyeket Isten meg akar tölteni?
Lehet, hogy látszólag nincs mit adnunk Neki. Csak az aggodalom, a bizonytalanság, a félelem, az elkeseredés van ott bennünk. Egy újabb sikertelen állásinterjú. Egy betegség, amellyel már régóta küzdünk. Egy függőség, amelyből nem találjuk a kiutat. Egy kapcsolat, amelyben elfáradtunk. Egy újabb csalódás, egy megválaszolatlan imádság, egy érzés, hogy már megint nem sikerült.
Talán épp ezek az üres edényeink. Lehet, hogy éppen a bennünk lévő ürességünkkel kell Isten elé állnunk. És ott Előtte csak ennyit mondani: Uram, ezt tudom most Neked adni. Isten azonban tudja, mivel kell megtöltenie ezeket. Lehet békességgel, reménységgel, erővel, bátorsággal vagy éppen a Szentlélek jelenlétével.
Az özvegyasszony nem állt meg hitetlenkedni Elizeus szavait hallva. Elindult, edényeket kért és megtette, amit rábíztak. Nekünk is ez lehet a részünk: menni, engedelmeskedni és megtenni a következő lépést, miközben rábízzuk Istenre azt, amit csak Ő tud betölteni.
Hiszen ugyanaz az Isten, aki azt kéri, hogy bízzuk rá magunkat, már a legnagyobbat megtette értünk: nem kímélte életét, hanem önmagát adta értünk Krisztusban. Ennyire szeret minket. Felfoghatatlan.
Kérj hát bátran! Higgy Isten hatalmában! Add oda Neki azt a kicsit, amid van, és engedd, hogy az ürességedet megtöltse! De amikor letetted elé a kérésedet, ne feledd el: nem egy kívánságot teljesítő Istentől vársz választ, hanem attól az Atyától, aki nálad jobban tudja, mire van szükséged.
Balázs Krisztina
Forrás: teso.blog