Biztonságban elengedheted, amit görcsösen tartasz
„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!” Jer.Siralmai 3:22-23
Nemrég őszintén megosztottam néhány gondolatomat egy barátommal, miközben egy nehéz élethelyzeten mentem keresztül:
„Néha a mai fájdalom úgy érződik, mintha előre megmutatná, milyen lesz az egész jövőm. Egyszerűen nem látom, hogyan változhatna ez valaha, vagy hogyan lehetne jobb.”
Tudtam, hogy a kétségeimmel együtt is közelebb kell lépnem Istenhez. Nem baj, ha vannak ilyen gondolataink, és az sem, ha megosztjuk őket valakivel. Az viszont veszélyes, ha hagyjuk, hogy teljesen maguk alá temessenek.
Ezért elmentem sétálni. Amikor a természetben vagyok, különösen erősen emlékeztet Isten hatalmára, bölcsességére és kreativitására mindaz, amit magam körül látok.
Szeretem figyelni a napfelkelte és naplemente rózsaszín és lila árnyalatait a mocsár felett. Gyönyörködöm az ősz meleg narancs- és sárga színeiben, ahogy a fák lassan felöltik pompás ruhájukat. Megnyugtat az is, hogy minden nap a fény és a sötétség természetes ritmusával kezdődik és ér véget.
A természet állandó változása mégis valami állandóra emlékeztet: Isten mindig hűséges és önmagához következetes.
A mai igénk, a Jeremiás siralmai 3,22–23, erre az igazságra emlékeztet:
„Az ÚR szeretete nem fogyott el, irgalma nem ért véget. Minden reggel megújul; nagy a te hűséged!”
Isten mindig irgalmas. Szeretete irántunk soha nem fogy el. Ez egyszerűen része annak, aki Ő.
Ahogy egyik lépést tettem a másik után, választás előtt álltam. Maradhattam volna a kétségeim és félelmeim körforgásában, vagy átadhattam mindezt annak az Egynek, akiben biztonságban lehetek.
Ezért kinyitottam a kezeimet, és hangosan kimondtam:
Uram, ma elengedem azt a kényszert, hogy mindenáron megoldjam ezt a nehéz helyzetet. Elengedem a vágyat, hogy mindent irányítani akarjak, és azt a félelmet is, hogy minden rajtam múlik.
Nem akarok a másik ember hibáira összpontosítani, és nem akarok a legrosszabb forgatókönyveken rágódni sem.
Ma este kiállok majd a szabadba naplementekor, és figyelni fogom, mit alkotsz a fény és a sötétség találkozásából.
És emlékezni fogok arra, miért nem félek attól, hogy a fény eltűnik: mert a sötétség nem marad örökké.
Tudom, hogy holnap reggel újra felkel a nap. Újra eljön a fény, ahogy Te ezt minden egyes nap hűségesen megmutatod nekünk.
Ugyanaz az Isten, aki felhozza a napot, az az Isten, akire biztonsággal rábízhatom mindazt, amit már nem tudok magam irányítani.
Istenem, tudom, hogy Te mindent látsz. Tudod, mit kezdj mindazzal, amit én már nem tudok megoldani. Bízom Benned, hogy vezetsz. Én megteszem, ami az én részem, a többit pedig Rád bízom.
Barátom, nem tudom, mi zajlik most az életedben, de Isten tudja. És szeretném, ha tudnád: rendben van, ha átadod neki minden kétségedet.
Vegyél egy mély lélegzetet, és engedd, hogy a teremtett világ szépsége emlékeztessen arra, ki Ő. Talán csak nézz ki az ablakon, figyeld a napfelkeltét, vagy ülj ki egy kicsit a szabadba, és hallgasd a madarak énekét.
Ha pedig most nehéz szavakba öntened, mit érzel, kölcsönveheted az én mai imámat:
Uram, köszönöm Neked ezt az új napot és mindazt a szépséget, amit benne adsz nekem. Segíts, hogy nyitott kézzel éljek, és megtanuljam Rád bízni életem minden részletét. Jézus nevében, ámen.
Engedd, hogy a teremtett világ szépsége emlékeztessen: Isten hűséges és irgalmas. Szeret ma, szeret holnap, és minden új napon.
virtualiskavezonoknek.blogspot.com