Csillagászati kódokat rejthet a gízai Nagy Piramis
Egy független kutató augusztusban közzétett, független szakmai lektorálás nélküli tanulmánya alapján a gízai Nagy Piramis építészeti arányai szándékosan kódolt matematikai és csillagászati ismereteket hordoznak, amiről a Daily Mail brit napilap is beszámolt. Sefy Levy elmélete kiterjeszti a mintegy négyezer-ötszáz éves építménnyel kapcsolatos fősodratú egyiptológiai konszenzust, egy ősi eredetmítosz kőbe zárt emlékműveként értelmezve a fáraó sírhelyét.
A tanulmány szerzője a műemlék kulcsfontosságú méreteit, köztük a magasságot, az alapéleket és az oldalak dőlésszögét vizsgálta ókori egyiptomi törtek alkalmazásával. Az elvégzett számítások eredményei megközelítik a holdföldközelpontok közötti mintegy huszonhét és fél napos periódust, valamint a Szíriusz csillag hetvennapos láthatatlansági ciklusát, amely az egyiptomi hagyományban a mumifikálás időtartamával is megegyezik.
A kutató szerint a méretarányok a Szaturnusz, a Jupiter, a Vénusz és a Mars keringési ciklusait, továbbá a pí értékét és az aranymetszést is visszatükrözik. Sefy Levy a véletlen egybeesés kizárása érdekében százezer hipotetikus, az Óbirodalom korára jellemző piramismodellt generált számítógépes szimulációval. Az eredmények alapján a mesterségesen létrehozott építmények mindössze 2,4 százaléka mutatott a Hufu-piramishoz hasonló vagy annál nagyobb arányú matematikai egyezést.
A hivatalos egyiptológiai álláspont a gízai építményt egyértelműen Hufu fáraó temetkezési helyeként tartja számon. Ezt a funkciót támasztja alá az üres gránitszarkofág, a halotti templom és a környező királyi temető jelenléte, jóllehet a fáraó tényleges ottani nyughelyét közvetlen bizonyítékok eddig nem erősítették meg.
A fősodratú tudományág nem ismer olyan ókori egyiptomi szöveget, amely utalna a piramisok dimenzióiba kódolt csillagászati adatokra. A kutató új megközelítése szerint az építmény nem csupán egy uralkodói sírhely vagy a tudás tárolója, hanem maga a kőbe zárt ismeretanyag, amelynek elsődleges célja a korabeli matematikai és térbeli ismeretek megőrzése volt az utókor számára.
Az elmélet történelmi kontextust vizsgáló felében a szerző a héliopoliszi teremtésmítoszra támaszkodik, amely szerint az első szárazföld egy sötét ősóceánból emelkedett ki. A publikáció a gízai piramist ennek az úgynevezett benben ősdombnak a szimbolikus megjelenítéseként értelmezi. A kutató az ősdomb fizikai megfelelőjét a mauritániai Szahara szeme néven ismert gyűrűs geológiai képződménnyel, a Richat-struktúrával hozza összefüggésbe.
A hipotézis feltételezi, hogy évezredekkel ezelőtt a képződményt víz vehette körül, majd a régió kiszáradásával a helyi közösségek kelet felé, a Nílus völgyébe vándoroltak. Jóllehet erre a vándorlásra nincs közvetlen régészeti bizonyíték, a felvetés szerint a nyugati tájolású gízai feljárók ezt az ősi migrációt és a feltételezett származási helyet szimbolizálják.
Forrás: mult-kor.hu
Nyitókép forrása: Pexels/Matheus De Moraes Gugelmim
Kapcsolódó: