A nap verse: Fodor Géza: Forrásvízre vércsék szálltak

A völgykatlanból hogy fölfakadt
Mohos sziklák közt tört elő

A fehér tüzekkel forgatag
Iramban hánytorgó erő

Még pázsit-feletti halk ívet
Szivárványolt a pillanat
Mint sirálynyíl, frissen tárt vízen
Villant egy türkiz égdarab

S fényük áttetsző sugarán át
Csengve ütődő vízgyűrűk
Visszhangzóbb felszínekre tárták
Gyöngyöződő eszméletük

Támadt rögvest negatív nap
Torkán sistergőtűzkerék
És a kikiáltott dél alatt
Tükröket tört be a sötét

Hogy jéggé dermedtek az igék
Konokabbá vált a szótag
S a Szent Bertalan-éj holdívét
Sarlózta barbárabb korszak

Melynek tüzét – az elmerülő
Ég által – hosszan megülte
A jég alá szorult levegő
Posztumusz döbbenete

És sodort ránk fekete árnyat
(Bukdácsolt belé ér, folyó)
A forrásvízre vércsék szálltak
Szárnyaik alól vert a hó