Kárpátalja anno: lőporszaru Tiszabogdányból

A lőporszaru általában két-, ritkán háromágú szarvasagancsból készített tartó, fedelén retesszel záródó puskapor-adagoló csővel, két oldalán a tartószíj, lánc számára egy-egy karikával.

(Ritkábban készültek lőporszaruk fakéregből, bőrből, marhaszarvból.) Simára csiszolt első felületébe karcolt, vésett díszítés szokott kerülni. A lőporszaru egyik csoportjára igen gondosan rajzolt, a népművészet körébe tartozó virágornamentika jellemző. A lőporszaruk másik csoportján a díszítés geometrikus jellegű, központi dísze általában rozetta, gyakran egy irányba hajló, körzővel szerkesztett tarajokkal, csápokkal körülfogva, svasztikaszerűen kialakítva. A lőporszaru két szárán gyakoriak a csúcsukon kör alakú fejjel ellátott, félkörívekkel egymáshoz kapcsolt háromszög alakú, emberekre emlékeztető motívumok. Ezeket egyszerű mértani szegélydíszek és a központfúróhoz hasonló háromhegyű szerszámmal bekarcolt, jelölt központú köröcskék egészítik ki, néha szarvasok, őzek, madarak, emberek bekarcolt alakja.
Évszámos lőporszaruk maradtak fenn a 17. századtól, maga a tárgyforma azonban jóval régebbi a puskapor megjelenésénél és avar kori, bizánci példányai is ismeretesek. Ezeken már előfordul a köröcskékkel való díszítés. Nagy múltja van a többi díszítőelemnek is. Az embert idéző háromszög motívumok párhuzamai megtalálhatók Hallstadt és La Tène kori emlékeken. Az ugyancsak igen régi rozetta és svasztika forgó korong motívumról feltételezhető, hogy a nap, ill. a napot jelképező kerek fémtükör ábrázolása lehet, talán mágikus célzattal. Szaru és szarvasagancs lőportartók egész Európában használatosak voltak, a virágos és kivált a geometrikus díszű szarvasagancs lőportartók azonban a Kárpát-medencére jellemzőek. A magyarok közt megtalálhatók Zala és Vas megyétől a Székelyföldig. Nyugaton a díszítés általában vadak, kutyák, vadászok természethűségre törekvő ábrázolásaiból áll. A moldvai és ukrán lőporszaruk kisebbek, alakjuk zömökebb, geometrikus díszük tömörebb.
A tiszabogdányi lőporszaru a 19-20. sz. fordulóján készült szarvasagancsból. A két szárat teljesen réz borítja és a törzs felső részét is. A rézborításon szegecselés van és a szíjon is. Az agancs középső, széles részén kör alakú rézlemez van és benne körzőcsillag.
Forrás: oszk.hu