„A tábor, amely nem ér véget a hazautazással” – Harmincéves a Rákóczi Mozgótábor
Harmincadik alkalommal szervezte meg idén a Rákóczi Alapítvány a Rákóczi Mozgótábort. A három évtizede útjára indított program számos külhoni magyar fiatalnak adott lehetőséget arra, hogy megismerje Magyarországot, a Kárpát-medence különböző régióiban élő kortársait, valamint azokat a közösségeket és élethelyzeteket, amelyekről korábban talán csak keveset tudott. A tizenkét nap azonban nem egyszerűen egy nyári tábor: közös élmények, beszélgetések és barátságok születnek, amelyek sokak számára a hazautazással sem érnek véget.
2012-ben magam is résztvevője voltam a Mozgótábornak. Azóta is számos emléket, ismerőst és barátságot őrzök abból az időszakból. A jubileum kapcsán Csadi Zoltánnal, a Rákóczi Alapítvány ügyvezetőjével és Papp Ágotával, az alapítvány kárpátaljai referensével arról beszélgettünk, mi az, ami három évtized után is ugyanúgy megszólítja a fiatalokat.
„A közös nyelv még nem jelenti azt, hogy ismerjük is egymást”
A jubileum egyszerre ünnep és számvetés. Jó alkalom arra, hogy az alapítvány munkatársai és egykori táborozói visszatekintsenek arra, mi mindent épített fel az elmúlt három évtized, ugyanakkor arra is, hogy végiggondolják, mire van szükségük a következő nemzedékeknek.
– Azok az emberek tették lehetővé, hogy az alapítvány ilyen hosszú időn keresztül fennmaradjon és fejlődjön, akik újra és újra időt, munkát, figyelmet vagy anyagi támogatást adtak a közös ügyhöz. Az alapítvány ereje a bizalomban és a személyes kapcsolatokban van – fogalmazott Csadi Zoltán.
A Rákóczi Alapítvány a határokon átívelő magyar közösségeket, különösen a fiatalokat támogatja. Találkozási, tanulási és fejlődési lehetőségeket szeretne teremteni számukra, hogy a magyar nyelvhez és kultúrához való kötődés ne csupán egy elvont fogalom legyen, hanem személyes tapasztalattá váljon.
Ennek egyik legfontosabb eszköze a Rákóczi Mozgótábor – Diákok Határok Nélkül program. A fiatalok együtt járják be Magyarország különböző helyszíneit, miközben egymás életével és közösségeivel is megismerkednek.
– A közös nyelv önmagában még nem jelenti azt, hogy ismerjük is egymást. Egy erdélyi, felvidéki, vajdasági vagy kárpátaljai fiatal más körülmények között éli meg a magyarságát. Amikor találkoznak, az általános elképzelések helyét valódi arcok és történetek veszik át – mondta az ügyvezető.
A program értékei között ezért a nyitottság, a kíváncsiság, az egymás iránti figyelem és a felelősségvállalás is fontos helyet kap. A cél, hogy a fiatalok büszkék legyenek arra, ahonnan érkeztek, miközben megtanulják értékelni a más régiókból érkezők történeteit is.
A visszajelzések szerint sok résztvevő éppen a találkozások miatt őrzi sokáig az élményt. Vannak, akik arról számolnak be, hogy a táborban érezték először igazán: egy náluk sokkal nagyobb közösséghez tartoznak. Nem feltétlenül egy-egy programot emelnek ki, hanem a beszélgetéseket és a kialakult barátságokat.
Csadi Zoltán számára ez nem csupán egy vezetői tapasztalat. 2000-ben diákként maga is részt vett a táborban.
– Az ott kapott élmény azóta is velem van. Ma már az alapítvány magyarországi társalapítványának munkájában veszek részt, és azon dolgozom, hogy más fiataloknak is megadjuk ugyanezt a lehetőséget – idézte fel.
Talán éppen ez az egyik legfontosabb különbség a Mozgótábor és egy egyszerű nyári program között: az élmény nem feltétlenül ér véget a tábor utolsó napján. Az egykori résztvevőkből később vezetők, önkéntesek, szakemberek és közösségi szereplők lesznek, akik maguk is bekapcsolódnak a programokba.
– Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy a tábor nem ér véget a hazautazással. Az egykori résztvevők között ma már alkotók, szakemberek, közösségi vezetők és önkéntesek vannak, akik továbbviszik azt, amit fiatalon kaptak – hangsúlyozta Csadi Zoltán.
Egykori táborozóból referens
Papp Ágota története ennek a folytonosságnak egy személyes példája. 2019-ben, tizenöt évesen vett részt először a Mozgótáborban. Ő volt a csapat legfiatalabb tagja, ráadásul akkoriban meglehetősen visszahúzódó volt, ezért maga sem volt biztos abban, hogy jelentkezzen-e.
– Azon gondolkodtam, hogy ha akkor nem megyek, lehet, hogy többet nem is lett volna lehetőségem rá. Végül elmentem, és nagyon jó volt – emlékezett vissza.
A táborhoz később vezetőként is visszatért, ma pedig a Rákóczi Alapítvány kárpátaljai referenseként dolgozik. A pályázatok értékelésében, a szervezési folyamatokban és a kárpátaljai fiatalok megszólításában is részt vesz. Mint mondta, számára különleges élmény, hogy ma már ő adhatja tovább azt, amit annak idején résztvevőként kapott.
A munka hónapokkal a tábor előtt elkezdődik. A referensek már decemberben és januárban közösen terveznek, majd a pályázati felhívás megjelenése után minden régióban megkezdődik a népszerűsítés. Ebben az egykori táborozók is fontos szerepet vállalnak: saját iskoláikba visszatérve mutatják be a programot a következő generációnak.
Papp Ágota tapasztalatai szerint a kárpátaljai fiatalok különösen aktívan jelentkeznek. Sokszor már akkor több pályázat érkezik a régióból, amikor máshonnan még alig. A táborban pedig kíváncsiságuk, nyitottságuk és aktivitásuk is hamar megmutatkozik.
– Nagyon lelkesek, barátságosak és nyitottak minden programra. Rengeteget kérdeznek: ez az épület micsoda, az a hely mi, mit látunk. Nagyon kíváncsiak – mesélte.
Több mint városnézés és nyári program
A Mozgótábor egyik legfontosabb sajátossága, hogy a tartalmas programok mellett a közösségépítésre is tudatosan épít. A résztvevők történelmi helyszíneket, templomokat, emlékhelyeket és városokat ismernek meg, de közben beszélgetnek, közös feladatokat oldanak meg és saját közösségi élményeket teremtenek.
– Nem csak eljönnek és elvannak. Úgy van felépítve az egész, hogy ne csak tartalmas legyen, hanem a lelkük számára is adjon valamit. Mindent átsző az összetartozás érzése: hiába máshonnan jövünk, egyek vagyunk – fogalmazott Papp Ágota.
Ennek egyik látványos eredménye a csoporthimnuszok megszületése. A közösen megírt dalokba bekerülnek a belső poénok, az együtt átélt pillanatok és az érzések is. Mire elkészülnek, a különböző helyekről érkezett fiatalokból valódi közösség formálódik.
A mai digitális világban különösen figyelemre méltó tapasztalat volt, hogy több résztvevő is arról beszélt: a tábor idején szinte hozzá sem akar nyúlni a telefonjához. Érezték, hogy a mindennapokban túl sok időt töltenek a készülék előtt, itt azonban inkább a személyes kapcsolatokra figyeltek.
– Többen mondták, hogy érzik, túl sokat telefonoznak, de itt nem is akarják megnézni a telefonjukat. Ez is azt mutatja, hogy mennyire időtálló ez az egész. A mai technológia és internet világában is szükségük van erre a fiataloknak – mondta a referens.
Az idei, harmincadik alkalommal megszervezett tábor hangulatát a korábbi résztvevők visszatérése is különlegessé tette. Egykori táborozók és vezetők osztották meg tapasztalataikat, és olyan élethelyzetekről is beszéltek, amelyek megmutatták: a nehézségekből is lehet erőt meríteni.
Papp Ágota számára különösen emlékezetes volt egy korábbi táborozó előadása, aki saját súlyos megpróbáltatásáról és életfelfogásáról beszélt. Azt mutatta meg a fiataloknak, hogy a kisebbségi létet nem feltétlenül csak nehézségként kell megélni, hanem erőforrássá is lehet formálni. Az előadás több résztvevő számára is erőt adott.
A jubileumi évhez egy különleges film is kapcsolódott: korábbi táborok amatőr felvételeiből állítottak össze egy összeállítást, amely nagyjából három évtized történetéből villantott fel pillanatokat. Papp Ágota szerint megható volt látni, hogy a mai fiatalokat akkor is megérintették a képsorok, ha a filmen szereplőket személyesen nem ismerték.
„Nem érhet véget a tábor”
A kárpátaljai résztvevők visszajelzései az idei évben is azt mutatták, hogy a program sokuk számára jóval többet jelent egy nyári élménynél. Többen jelezték, hogy a jövőben szívesen segítenék a tábor népszerűsítését, közös programok szervezését, és szeretnének valamilyen formában kapcsolatban maradni az ott kialakult közösséggel.
Az egyik kárpátaljai fiatal pedig egyetlen mondattal foglalta össze, mit érzett a tábor végén:
„Nem érhet véget a tábor.”
Nem úgy tekintett rá, mint egy lezárult nyári programra, amelynek az utolsó nappal vége van. Folytatást szeretett volna, és azt mondta, segít bármiben, amiben csak tud.
Talán ez a mondat foglalja össze legjobban azt is, amit a Rákóczi Mozgótábor három évtized alatt létrehozott. Nemcsak tizenkét napot ad a fiataloknak, hanem kapcsolatokat, közösségi élményt és olyan tapasztalatokat, amelyek később is velük maradhatnak.
Papp Ágota a még nem táborozott kárpátaljai fiatalokat arra biztatja, hogy figyeljék a következő évi felhívást és jelentkezzenek. Szerinte a Mozgótábort igazán csak az értheti meg, aki maga is átéli.
– Amikor én elmentem a táborba, egy üres kis csuporral érkeztem, és szinte telve jöttem haza. Annyi mindennel megtöltött a tábor, és ezt még a mai napig hordozom magammal. Még most is tud nekem adni valamit – mondta.
Csadi Zoltán szerint a következő évtizedekben is az lesz a legfontosabb, hogy a program képes legyen megújulni, miközben megőrzi azt, amiért létrejött: hogy a különböző régiókban élő magyar fiatalok ne csupán tudjanak egymásról, hanem személyesen is megismerjék egymást, és közösséggé váljanak.
Papp Ágota pedig azt kívánja a következő három évtizedre, hogy minél több ilyen tábor valósulhasson meg, és mindig legyenek olyan emberek, akik ugyanazzal a lelkesedéssel és elkötelezettséggel kapcsolódnak hozzá, mint azok, akik az elmúlt évtizedekben továbbvitték a közös ügyet.
Mert lehet változó világ, újabb generáció és egyre több technológia körülöttünk, egy dolog továbbra sem veszít az értékéből: az, amikor az ember személyesen találkozik a másikkal, és rájön, hogy bár egy másik régióból érkezett, mégis sok minden összeköti vele.