Kárpátalja anno: tiszabogdányi gyapjúgereben

A gyapjúgereben rostfésülésre használt, lapát alakú, nyeles faeszköz, melynek szélesebb részén merőlegesen egy-két hegyes szegsor van beverve.

Egyszerre két azonos gerebennel dolgoztak: az egyiket széken, padon rögzítették, s a fogaiba beakasztott rostot előbb kis csomókban, kézzel szaggatták ki, majd a fogak között maradt simább szálakat a kézbe fogott másik gerebennel fésülték simára. A gereben használata a recens magyar kultúrában főleg az erdélyi magyarságnál található meg, de vannak adatok előfordulásáról nyugat felé egészen a Duna vonaláig. Neve mindenütt gereben. Amikor a déli szlávok az egykori közös szláv hazából kiváltak, még a lapos fa fésülőt vitték magukkal ‘gereben’ néven, de romanizált kultúrájú balkáni új hazájukban a fejlettebb vasszeges formát megismerve, ezzel felcserélték azt, megtartva hozzá a korábbi, azonos funkciót ellátó eszközök ‘greben’ nevét. A magyarság a honfoglalás után főleg a dunántúli területeken lakó s a déli szlávsághoz tartozó népcsoportoktól ismerte meg a számára új eszközt, és átvette kultúrájában déli szláv nevével együtt.
A tiszabogdányi gerebent Sztripszky Hiador gyűjtötte be 1911-ben. A gerebent a 19. században készítették, négyzet alakú deszkalap fogantyúval. Mindkét tábla egy-egy oldalán bőrbevonatból karomalakú rövid acéldrótok állnak ki.
Forrás: oszk.hu