Kárpátalja anno: Beregrákos

Beregrákos vegyes lakosú ukrán, ruszin, magyar település a Munkács-Ungvár főútvonal mentén, a Latorca jobb partján.

Munkács innét kilenc kilométerre, Ungvár harminc kilométerre van. A mai Beregrákoshoz közigazgatásilag a következő települések tartoznak: Kajdanó (Kajdanove), Ruszkóc, Csapolc (Csopivci), Benediki (Benedikivci) és Dombok.
Beregrákost a krónikák először 1332-ben említik, mint az ungi főesperességhez tartozó anyaegyházat. Nevét – legalábbis a szájhagyomány így tartja – a közeli Latorcában akkor még sűrűn tenyésző rákoktól nyerte. A település hosszú évszázadokon át a munkácsi uradalomhoz tartozott. Bírta a helyiséget hosszabb-rövidebb ideig a Drágffy, a Lázár, a Dobó és a Rákóczi család. Ez utóbbiak itt tágas udvarházat építettek, melyet az 1657-es lengyel pusztítás során feldúltak, részben el is pusztítottak, ám utána újból helyreállítottak. A falu lakói korán a református hitre tértek. 1650-ben már anyagyülekezetük van. Iskoláját a megyében első között, 1781-ben alapították.
A Rákóczi-szabadságharc idején sok helybéli szolgált a fejedelem seregében. A kurucok felszabadító háborújának leverése után a települést a Schönborn család kapta meg.
1944 őszén a sztálinisták a faluból 171 magyar férfit hurcoltak el, közülük 71-en sohasem tértek haza. A második világháborúban 24 rákosi halt hősi halált.
A 2001-es népszámlálási adatok szerint Beregrákos lakossága 3280 főből áll, ebből 1493-an vallották magukat magyarnak.
Forrás: karpatinfo.net