Ebben a göthös időben…

„Az a szép, az a szép…” De most hallottam a folytatást, „akinek a szeme se áll jól”.

Mondja nekem az ismerős asszonyság, akinek kétnaponta huszonnégy órában ott kell állnia a pultnál, hogy „Ez olyan idő, amikor az ember csak heverészne az ágyban és tompán bámulná a tévét”.

Megragadva a fonalat, azaz a feldobott labdát, rákérdeztem: „És ha ketten heverésznénk az ágyban, de kikapcsolnánk a tévét?”

Visszadobta a lasztit. „Akkor már nem heverésznénk, hanem herésznénk, a tévé meg le lenne ejtve…”

De hogy lehet most, per pillanat, tompán bámulni a tévét?

Amikor annyi izgalmas dolog vagyon benne! Euro-, autós, meg nem tudom még miféle Majdan, a téli olimpia, meg csaknem mindenki külföldre menése. Meg új alkotmány, meg régi alkotmány, meg még régebbi, meg még újabb.

Az ismerős asszonyság, akinek kétnaponta huszonnégy órában ott kell állnia a pultnál, váratlanul nekem bökte a kérdést, hogy tényleg komolyan gondolom-e, mármint ezt a heverészést. Mondtam, hogy igen, ha el tud szabadulni attól az emelvénytől, vagyis a pulttól.

Mire némi gondolkodás után visszaválaszolt: „Talán… Most is el tudnék menni heverészni… A kolléganő majd helyettesít, fedez és falaz. De száz lesz. Ennyit csak megérek. Bár neked a szemed se áll jól!…

A tévé viszont bekapcsolva marad. Hadd élvezzek egy kicsit én is. Ebben a göthös időben”.

Nem álltam kötélnek. Inkább a másik szláv mondást, ami átültetve valahogy így hangzik (hevenyészett fordításban): „Még az időjárás is azt mondja, kérj kölcsön, és kapj be egy felest”.

Arról nem is szólva, hogy a száz töredékébe került…