Elutasította a bíróság Timosenko kifogásait
Kijev pecserszki kerületi bírósága szerdára tűzte ki Julija Timosenko volt kormányfő perének érdemi tárgyalását – közölte szombaton éjfélkor Rogyion Kirejev tanácsvezető bíró.
Ezzel a bíróság a szombati előzetes meghallgatásokat követően – miután több mint hat órára visszavonult tanácskozásra – elutasította Timosenko és ügyvédei kifogásainak és beadványainak többségét, így azt, amely az eljárás beszüntetését követelte bűncselekmény hiányában, politikai motivációjúnak minősítette a pert, továbbá a kiegészítő nyomozati eljárásra vonatkozó kérést is.
Timosenkót egyrészt azzal vádolják, hogy hivatali hatalmával visszaélve 2009-ben Oroszországgal előnytelen gázszállítási szerződéseket kötött a 2009-2019-es évekre. A hivatali hatalommal való visszaélés miatt akár hét év börtönt is kiszabhatnak az ukrán törvények szerint. A főügyészség másrészt azzal is megvádolta, hogy az üvegházhatású gázkibocsátási kvóták eladásából származó bevétel egy részét nem az előírt célokra, hanem költségvetési kiadások, mindenekelőtt nyugdíjkifizetésekre fedezésére használta fel. A nem rendeltetésszerűen felhasznált összeg 380 millió euró.
Az egykori miniszterelnököt azzal is vádolják, hogy különleges egészségügyi szállítójárműként kormánygaranciával Opel Combo típusú gépkocsikat vásároltak és szállítottak Ukrajnába, amivel 67 millió hrivnyával (több mint 8 millió dollár) károsították meg az államot. A bíróságra érkező volt kormányfőt szombaton hangos tapssal fogadták a tárgyalóteremben. A bíróság épülete előtt Timosenko hívei és ellenfelei gyülekeztek erős rendőri készültség mellett. Újságírók becslése szerint mintegy ezren lehettek az utcán.
A per pénteken kezdődött a kijevi bíróságon: Timosenko tagadta az ellene felhozott vádakat, és azzal vádolta meg Viktor Janukovics elnököt, hogy így akarja távolt tartani őt a jövőre esedékes parlamenti és a 2015-ös elnökválasztástól. Timosenko 2004-ben a Nyugat-barát Viktor Juscsenkót Janukoviccsal szemben az elnöki székbe segítő „narancsszínű forradalom” vezéralakja volt, majd a kormányfői székbe került. A gazdasági nehézségek, a lassú reformok és a „narancsszínű táboron” belüli állandó torzsalkodás miatt azonban a 2010-es elnökválasztáson alulmaradt az oroszbarát Viktor Janukoviccsal szemben.