Magyar iskolák Kárpátalján: Tanintézet a megyeháza egykori épületében

A nagyszőlősi magyarságnak már 1946-ban is volt egy hétosztályos magyar anyanyelvű iskolája, mely 1954-ben középiskolává bővült, ám tizennyolc évvel később a 600 tanulóval működő oktatási intézményt összevonták az akkori ukrán tannyelvű 5. számú középiskolával, melyben abban az időben 300 diák tanult. Így hozták létre a magyar és ukrán tagozattal működő 8. sz. Nagyszőlősi Középiskolát, ahol az évek során fokozatosan lecsökkent a magyar tanulók száma, s végül ők kerültek kisebbségbe. 1988-ban már csak 220 diák szívta magába a tudományos ismereteket az anyanyelvén a magyar osztályokban – idézi fel a múltat Jacura Ágnes megbízott igazgató. – A veszélyes folyamatot látva a magyar szülők elhatározták, hogy visszaszerzik a tanintézet elveszített önállóságát. Czirók Éva, a helybeli református lelkipásztor, Czirók Béla tiszteletes hitvese, és Milován Jolán, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének majdani elnöke megfogalmazták az önállóság visszaállítására vonatkozó kérvényt, melyet több mint 50 szülő írt alá, s az 1989. március 22-én megtartott szülői értekezleten a megjelentek hitet tettek a magyar tagozat önállósítása mellett. Kitartó kilincselésüket siker koronázta, és 1990. augusztus 1-jén – a Nagyszőlősi Járási Tanács vonatkozó határozatának megfelelően – megalakult az önálló, magyar tannyelvű 3. sz. Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola.

Mint beszélgetőtársam elmeséli, az önállósodás nyarán – a Kárpátaljai Megyei Tanács döntésének megfelelően – az oktatási intézmény megkapta a volt vármegyeháza épületét, melynek dísztermében 1891. május 1-jén egy jótékonysági hangverseny keretében először lépett közönség elé a még gyermekkorú Bartók Béla, többek között bemutatva első szerzeményét, A Duna folyása c. zongoraművet. Az épület – melyben korábban az egykori Elektron gyár működött – siralmas állapotban leledzett. Ám a tanárok, a szülők, valamint más, nemzeti érzésű magyar lakosok önzetlen és önkéntes munkával elvégezték a szükséges javítási munkálatokat, s 1990. szeptember 1-jén már egy, az oktatás céljaira alkalmassá tett épületben szólalt meg az első csengő, a tudás világába szólítva a diákokat.

Az iskola két esztendő múltán felvette a reformer politikus Perényi Zsigmond báró nevét, aki 1849. április 14-én – a Magyar Országgyűlés felsőházának elnökeként – aláírta a Habsburgok trónfosztását kimondó Függetlenségi nyilatkozatot, s akit ezért a bukás után halálra ítélt a császári bíróság. S akire nemcsak a tanintézet neve, hanem az iskola parkjában álló, eredeti helyére visszakerült Perényi-szobor is emlékeztet…

A Perényi Zsigmond Középiskola húsz év alatt közel 900 diákot bocsátott ki a nagybetűs Életbe – folytatja beszélgetőtársam. – A hőskorban az első igazgató, Keresztyén Erzsébet, mindenki Erzsike nénije volt a tanintézet motorja, s a néhai Keresztyén Balázs magyartanár, helytörténész volt az iskola esze, lelke, szíve, akik sokat tettek azért, hogy mind magasabb legyen az oktatás színvonala. Jelenleg 34 tanár 231 diákot vezet a tudás ösvényein. A tanulólétszám az elmúlt öt évben növekedett, akárcsak – az utóbbi két esztendőben – az ide járó ukrán tanulók száma. A 2013/2014-es tanévben tizenkilencen ballagtak el alma materükből, a most folyó tanévben pedig húsz elsős kisdiák kezdte meg elemi iskolai tanulmányait. A tavalyi végzősök közül tizenöten különböző felsőoktatási intézményekben tanulnak, s ez az arány – tizenkilencből tizenöten – jól mutatja az emelt szintű érettségin nyújtott kiváló teljesítményüket. Iskolánkban olyan szinten folyik az ukrán nyelv és irodalom oktatása, amely lehetőséget nyújt diákjaink a továbbtanulásra. Az alma materüktől elbúcsúzó „vén diákjaink” általában a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán vagy az Ungvári Nemzeti Egyetemen folytatják tanulmányaikat, de az sem számít ritkaságnak, hogy Ukrajna vagy Magyarország más jó nevű egyetemein szerezzenek diplomát. Több volt diákunk aspirantúrán tanul tovább. A kilencedik osztály befejezése után pedig azok a tanulóink intenek nekünk búcsút, akik különböző szakközépiskolákhoz nyújtják be felvételi kérelmüket.

Az oktatási intézményben matematika, fizika, földrajz, történelem, biológia és informatika szaktanterem áll a diákok rendelkezésére. A számítógépeket, valamint az audiovizuális segédeszközöket különböző szponzorok adományozták az iskolának. Ám a technikai felszereltség színvonala – mint megtudom – sajnos nem a legmegfelelőbb. A komputerek nagy része ugyanis elavult. A könyvtár ellenben sok szép és új anyanyelvű kiadványt kapott a magyar államtól, az utóbbi években pedig több tartalmas, ukrán nyelvű, ukrán, illetve világirodalmi művet vehettek át az ukrán államtól.

A tanintézet diákjai jól szerepelnek az állami tantárgyi vetélkedőkön, például a most folyó tanévben tízen jutottak be a megyei fordulóba. Ezenkívül részt vesznek a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány tantárgyi vetélkedőin, az országos távvetélkedőkön és sportversenyeken.

Az oktatás mellett több szakkör is várja a tanulókat: a rajz, a tánc, a tűz- és balesetvédelmi, a színjátszó, az ügyes kezek, az önismereti, valamint a környezetvédelmi szakkörök lehetőséget nyújtanak arra, hogy a gyermekek, középiskolás fiatalok kibontakoztassák különböző képességeiket. S visszatérve a tánchoz, nemcsak tánc szakkör működik itt, hanem táncházakat is lebonyolítanak az iskola falai között.

Ám ezekre – mármint a falakra – ráférne már a javítás. Mint Jacura Ágnes kifejti, nagy szükség lenne az épület külső tatarozására, ugyanis a vakolat több helyen is nagyon rossz állapotban van. Ugyanakkor pár évvel ezelőtt sikerült felújítaniuk az épület tetőzetét, a magyar állam segítségének köszönhetően korszerű fakeretes ablakokkal váltották fel mindegyik ablakukat, tavaly kitatarozták az iskolaudvarra néző belső homlokzat földszintjén körülfutó oszlopsort, s minden évben végeznek kisebb-nagyobb javításokat az épületen.