Akikre büszkék lehetünk… Interjú Lefkó Jánossal

A legfontosabb szempont, amiért érdemes a főiskolát választani, a tudás, amelyet az intézmény biztosítani tud a színvonalas képzés során, amelyre az itt tanulók bátran építhetnek az életben – vélekedik egykori alma materéről jelenlegi interjúalanyunk, Lefkó János, aki a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola történelem–földrajz szakán szerzett diplomát, s az intézmény falai között elsajátított ismeretanyagot a mindennapi életben, tanárként hasznosítja.

– Csapon születtem, jelenleg is itt lakom. Középiskolai tanulmányaimat a Csapi 2. sz. Középiskolában végeztem. Az iskolás éveim alatt a történelem, a földrajz, a kémia és az irodalom tantárgyak álltak közel hozzám, ezeket szerettem, a többi pedig csak ezek után következett.

– Mivel mindig is szerettem a történelmet, így adta magát a szakma lehetőségként. Elsőként az Ungvári Egyetem ötlete merült fel. Azonban egy nap édesanyám hozott egy újságcikket, amelyben épp a főiskolai felvételit hirdették meg. Mivel szakpárosítások voltak: a történelem pont a földrajzzal – amely a másik favorit tantárgyam volt –, valamint magyarul nyelvű oktatás folyt az intézményben, és ráadásul lehetőség volt ingyenes képzésre, nem volt kérdés, hogy hová felvételizek, onnantól kezdve csak a főiskola jött számításba. 1998-ban felvételiztem az akkor még Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola történelem–földrajz szakára.

– Szerettem a főiskolára járni. Mivel akkor még kevesen voltunk az intézményben, nagyon jó, családias hangulat uralkodott, mindenki ismert mindenkit. A tanárokkal is jó viszonyt építettünk ki. Főiskolás éveim alatt mindvégig tagja voltam a Hallgatói Önkormányzat elnökségének, így mindig volt mit csinálni, szervezni, ezért a tanulás mellett sosem volt olyan pillanatom, amikor unatkoztam volna.

– Ötödéves koromban felkérést kaptam a Csapi 2 sz. Középiskolából, hogy legyek helyettesítő tanár, mivel akkor épp szülési szabadságra ment a helyi földrajztanár. A főiskola mellett így párhuzamosan már otthon is munkába álltam. Ez egy kicsit fárasztó volt számomra, mert mindig úton voltam, vagy épp a másnapi óráimra készültem. 2003-ban végül befejeztem a főiskolát, és ugyanakkor teljes állásba kerültem a tanintézményben.

– Igen. Azóta a földrajz mellett történelmet is oktatok. 2007-ben „ felsőbb” utasításra az iskolában helytörténeti múzeumot hoztunk létre, amelynek mai napig én vagyok a vezetője. Mindemellett a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) Csapi Alapszervezetének elnöki, valamint az Ellenőrző Bizottság megyei elnöki feladatait is ellátom.

Tagja vagyok a Kárpátaljai Tehetségsegítő Tanácsnak, és ebből kifolyólag a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány tehetséggondozó programja részeseként a földrajz szekció egyik koordinátora vagyok.

– Jelenleg több mint 300 tanuló jár az iskolába, közülük többen a környező falvakból utaznak be. Eddigi végzőseink a beregszászi főiskolára, Ungvárra vagy Magyarországra felvételiztek. Az iskola hangulata jó, a diákjaink aktívak. Rendszeresen tartunk különböző iskolai megemlékezéseket, rendezvényeket vagy tantárgyi vetélkedőket. Ezek mellett aktívan részt veszünk a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány által szervezett tehetséggondozó programokban, valamint a KMPSZ-es tantárgyi vetélkedőkön.

–Az igaz, hogy zsúfolt napirend szerint élek, de mindig találok időt egy kis pihenésre a munka mellett. Több hobbim is van, amely egyben pihentető is számomra. Szeretek olvasni, kirándulni a természetben, biciklizni, fotózni vagy épp egy olyan tudományos munkában elmélyülni, amely épp felkelti az érdeklődésemet.

– Egy tudás alapú diplomát köszönhetek, jó barátokat, ismerősöket, és nem utolsó sorban mindent, amit eddig elértem.

Mivel a legmélyebb tudást anyanyelvén sajátíthatja el az ember, fontos az anyanyelvű felsőoktatás a kárpátaljai magyarok számára. Erre pedig a területünkön csak a főiskolán van lehetőség.

Szerintem a legfontosabb szempont, amiért érdemes a főiskolát választani, a tudás, amelyet az intézmény tud biztosítani a színvonalas képzés során, amelyre az itt tanulók bátran építhetnek az életben.