Akikre büszkék lehetünk… Interjú Kovács Szilviával

– Nagyberegen születtem, ma is a településen élek. Az elemi iskolát helyben végeztem, majd a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Az érettségit követően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatója lettem.

– Amikor a továbbtanuláson gondolkodtam, nagyon távolinak s költségesnek tűnt a magyarországi képzés. Fontosnak tartottam, hogy anyanyelvemen tanuljak és ne keljen tandíjat fizetnem. Emellett többször is megfordultam a főiskola falai között, ahol jó hangulatot tapasztaltam és barátságos közösséggel találkoztam. Ismerőseim is elismerően vélekedtek az intézményről, így nem volt kérdés, hogy merre tovább.

– Mindig azt gondoltam, hogy a nyelvtudás alapot teremt a boldoguláshoz. Illetve ha ismerjük a múltunkat, az segít megértenünk a jelent, és ugyanakkor út a jövőhöz is. Ennek tükrében választottam az angol–történelem szakot, de persze volt B-terv is: a Nyíregyházi Főiskola kihelyezett gazdálkodási képzésére is jelentkeztem, melynek ugyancsak a Rákóczi-főiskola adott otthont. Szerencsés vagyok, hogy mindkét képzésre felvételt nyertem.

– Mindkettőbe beiratkoztam, de az angol–történelem szakot részesítettem előnyben. Féltem attól, hogy nehéz lesz egyszerre összeegyeztetni a képzéseket, ezért a gazdálkodási szakon egy év halasztást kértem. Végül mindkettőt sikeresen befejeztem.

– Igen. A gazdálkodási képzésen több vizsga is volt egy nap alatt, emellett ott volt az angol és a történelem szak is. Néha épphogy kijöttem egy ajtón, már nyitottam is a másikat. Nehéz volt, de örülök, hogy sikerült. Így utólag csak mosolygok az egészen. Ezért sem értek egyes hallgatókat most, hiszen úgy gondolom, hogy aki csak egy szakon, nappalin tanul, annak időt kell találnia arra, hogy jól teljesítsen.

– Nagyon jó hangulatban, de sok tanulással. Természetesen igyekeztünk lehetőséget találni a kikapcsolódásra is. Szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan csoporttársaim voltak, akikkel folyamatosan segítettük egymást. A tanárokra is mindig számíthattunk, s ez a kettős kötelék valahogy mindig átsegített minket a nehéz pillanatokon.

Emellett érdekelt a kutatómunka is, így jelentkeztem a Zrínyi Ilona Kárpátaljai Magyar Szakkollégiumba is, ami hasznosnak bizonyult a későbbi továbbtanulásom során, és egy teljesen új oldalát mutatta meg a tanulásnak.

– A főiskola után még tanultam egy évet Ungváron, az angol szakból itt szereztem mesterfokozatot. Eközben a főiskolán befejeztem a történelem szakot, illetve folyt a gazdálkodási szak kihelyezett képzése, igaz ez hétvégenként, s így könnyebb dolgom volt. Az ungvári egyetemet követően ízelítőt kaptam a tanításból is: a főiskolán kaptam gyakorlati órákat. Angol nyelvet oktattam a nem angol szakos hallgatók számára. Ugyanekkor felvételiztem a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájába, amelynek azóta is a hallgatója vagyok.

– Munkával telik az időm nagy része. Jelenleg is a főiskolán dolgozom, most már több óraszámban tanítok és más a feladatom. Eleinte furcsa volt a másik oldalon ülni.

– Ha munkaként nem is hasznosítom, de a mindennapjaimban mégis hasznát veszem. A diploma a tárgyi bizonyítéka annak, hogy elvégeztünk egy felsőoktatási intézményt, de a tantárgyak, amelyeket tanultunk, segítenek abban, hogy ne csak nézzünk, hanem meglássunk dolgokat. A közgazdaságtan segít megérteni a világot, illetve gyakorlati haszna van a döntéshozatalnál, amikor segítséget kell nyújtani vagy meg kell fontolni valamit. Nem bántam meg soha a választásomat. A nyelvtudás, a közgazdaság és a történelem – így együtt formált, és sohasem tudhatom, hogy mit hoz az élet, és mikor lesz szükségem a megszerzett ismeretekre, diplomákra.

– Sohasem tervezek hosszútávra. Mindenképp szeretném megszerezni a doktori fokozatot. Az élet mindig alakítja magát. Ha bezárul egy ajtó, akkor kinyílik egy ablak, ezért nyitott szemmel szoktam járni, bár nem mindig élek a lehetőségeimmel. Úgy gondolom, hogy van egy pozitív körforgása a világnak, s ha mi is pozitívan gondolkodunk, akkor azáltal könnyebbé tesszük az életünket.

– Mit köszönhetsz a főiskolának?
– Édesanyám mindig azt mondta, hogy a megszerzett tudást senki nem veheti el tőlem. Én igyekeztem ezt mindig megfogadni. A tudáson kívül a főiskolának köszönhetem azt, hogy a kárpátaljai magyar értelmiség részévé válhattam, emellett rengeteg élményt, tapasztalatot és lehetőséget adott az intézmény. Barátokat kaptam, akikre ma is bátran számíthatok. Szerettem itt tanulni, életem legszebb évei közé tartoznak az itt eltöltött diákévek.