Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: kézműves könyvtáros

Bizonyára sokan ismerik a Titkok könyvtára című amerikai kalandfilmet, melyben a főszereplő könyvtárosnak – aki nem mellesleg több tucat nyelvet beszél, s emellett zseniális memóriával és logikával áldotta meg az ég – az a feladata, hogy megőrizze az emberiség legféltettebb kincseit, többek között az Excaliburt, Pandora szelencéjét, s a frigyládát, s távol tartsa mindezeket a gonosz erőktől.

Ha nem is ilyen kalandos és veszélyekkel teli Molnár Melinda tiszaújhelyi könyvtáros munkája, hivatását betöltve annál magasztosabb küldetést teljesít, hiszen fiatalokat tanít az olvasás szeretetére, emellett kézműves foglalkozásokon és bábjáték keretében igyekszik kibontakoztatni a gyerekek tehetségét.
Vele beszélgettem.

– Mindig is Tiszaújhelyben éltél…

– Igen, születésem óta a településen élek. Itt jártam általános iskolába, majd a szomszéd faluban, Tiszaújlakon végeztem el a középiskolát.

– Gyermekként mi akartál lenni?

– Arra sohasem gondoltam, hogy könyvtáros legyek. Az óvónői munka az, ami mindig is tetszett, mert kicsi korom óta szeretem a gyerekeket, szeretek velük foglalkozni. Bár nem lettem óvónő, mindig is gyerekek vettek körül, hiszen éveken át hitoktató voltam a Tiszaújhelyi Görögkatolikus Egyházközségben, valamint Karácsfalván és Tiszaújlakon. Már akkor szívesen szerveztem anyák napi műsorokat, karácsonyi és Mikulás-napi rendezvényeket, gyermeknapokat, elsőáldozásokat és egyéb rendezvényeket. Emellett az akkori parókusommal, Orosz Istvánnal kirándulásokat szerveztünk a hittanosok számára.

– Mikor kezdted el az egyházközségtől független tevékenységedet?

– 2003-ban önállósítottam magam. Akkori segítőimmel, Balla Csabával, Palazsnik Ljubával Molnár Gézával és Molnár Zsolttal eldöntöttük, hogy a kézműves tevékenységünkből – a

templombúcsúkon eladott mézeskalácsokból és ikonokból – befolyó összegen kirándulni visszük a gyerekeket. Az is fontos szempont volt, hogy megmutassuk a fiataloknak, hogy milyen az ízlésesen elkészített szentkép és a mindenféle ártalmas színezéktől mentes mézeskalács. Az első próbálkozásunk nagyon jól sikerült: egy családi háznál mézeskalácsot sütöttünk, melyet aztán a helyi templombúcsún eladtunk. A befolyt pénzből egy közös kirándulást szerveztünk, igaz csak Tiszaújhelytől 25 km-re jutottunk el, de fontosabb volt, hogy együtt lehettünk. Ott elterveztük a jövőt: szeretnénk összefogni a gyerekeket, a fiatalságot, s általuk a szülőket is.

– Hol tartottátok a foglalkozásokat?

– 2003 és 2006 között nálam foglalkoztunk a gyerekekkel. Kezdetben 12 gyerek járt hozzám heti két-három napon. Ha jó idő volt, kint az udvaron, rossz idő esetén a házban kézműveskedtünk: gipszfigurákat öntöttünk, mézeskalácsot sütöttünk, adventi koszorúkat készítettünk… Az egyik alkalommal éppen a teraszunkon kézműveskedtünk, amikor meglátogatott bennünket egy angol házaspár, akiknek nagyon megtetszett a foglalkozásunk. Felajánlották a segítségüket és a támogatásukat. Azt kérték, hogy jegyeztessük be a kézműves csoportunkat, mint szervezetet, hogy pályázati lehetőségekhez is hozzáférhessünk. Hallgattunk rájuk, így alakult meg a Szeresd és tedd a jót nevű jótékonysági szervezetünk.

– Miből áll a szervezet tevékenysége?

– Iskolákban, óvodákban, táborokban, fesztiválokon, falunapokon tartunk kézműves foglalkozásokat, ahol gyöngyfűzést, fafaragást tanítunk, gipszből készült plaketteket, mézeskalácsot készítünk, kukoricacsuhéból karkötőt, kenyértartót fabrikálunk, gyufából erdei házikót, szélmalmot alkotunk.
Hátrányos helyzetű gyermekekkel is szívesen foglalkozunk, a Tiszaújhelyi Görögkatolikus Egyházközséggel együttműködve rendszeres meglátogatjuk a Tiszakeresztúri Gyermekotthon lakóit.

– Kik a segítőid?

– Állandó munkatársaim Balla Csaba és Gecse Szilvia, na és persze a gyerekek, akik heti, napi rendszerességgel látogatnak el a kézműves szakkörre. Többen vannak, akik egykor a kézműves csoport tagjai voltak, s ma már felnőttként, a saját gyermekeikkel térnek vissza a kézműves foglalkozásokra, valamint a Baba-Mama Klubba. Mindig számíthatok azokra a fiatalokra, akik ebből a kézműves csoportból nőttek ki. Vannak, akik annyira megszerették a kézműves tevékenységet, hogy azt otthon is tovább folytatják.

– A kézműveskedés mellett más tevékenységgel is foglalkoztok?

– Rendszeresen szervezünk kirándulásokat Kárpátalján és Magyarországon. Ezen kívül bábkészítéssel is foglalkozunk, s van egy Kis fecske elnevezésű bábcsoportunk. Nevét A boldog herceg című történetből választottuk, ezt játszottuk el először a bábosokkal.
A bábozás mellett karácsonykor betlehemmel járjuk a falut. Az első évben összekántált pénzből útlevelet készítettünk a gyerekeknek és elvittük őket Budapestre. A következő évben egy másik gyerekcsoportot is hasonló módon sikerült útlevélhez juttatnunk. Ez inspirálóan hatott a gyerekekre és szüleikre. Azóta egyre több gyerek jön el a foglalkozásokra, s örömmel vesznek részt a rendezvényeken. Emellett a gyerekek szeretnek együtt lenni, s a szomszéd falvakból érkezett fiatalokkal is szívesen találkoznak.

– Jótékonysági koncertet is szerveztetek…

– Fontosnak tartjuk mások megsegítését, ezért is szerveztünk jótékonysági koncertet a Tiszaújhelyi Művészeti Iskola, illetve egy szívbeteg barátunk támogatására. Karácsony előtt meglátogattuk a tiszaújhelyi hátrányos helyzetű családokat, illetve a nagycsaládosokat, s ajándékot vittünk a gyerekeknek.

– Éveken át az otthonod biztosította a kézműveskedés helyszínét. Hogyan került át a foglalkozás a könyvtárba?

– Nyolc évvel ezelőtt Zelik Ferenc, Tiszaújhely akkori polgármestere felkért, hogy vezessem a tiszaújhelyi falusi könyvtárat, mellyel akkor már két éve senki sem foglalkozott, s tartsam ott a gyerekekkel való kézműves foglalkozást.

– Miért pont rád gondolt a polgármester?

– Ismerte a kézműves tevékenységemet, ráadásul akkoriban hoztam létre a tiszaújhelyi gyerekekkel a betlehemes csoportot, amellyel a falu több családját – köztük a polgármesterét – is meglátogattuk, s Jézus születésének történetét mutattuk be nekik. Ekkor fogalmazódott meg a polgármesterben az ötlet, hogy kössük össze a könyvtár működtetését a kézműves foglalkozásokkal.

– Igent mondtál a kérésére?

– A polgármester kérésére először azt válaszoltam, hogy szívesen vállalnám az állást, de sajnos nincs könyvtáros végzetségem. Erre ő azt mondta, hogy azt később is megszerezhetem. Így 2006 februárjában munkába álltam, és még abban az évben megkezdtem a könyvtárosi tanulmányaimat Ungváron. 2008-ban kaptam kézhez a diplomámat. Ugyanebben az évben a megye legjobb falusi könyvtára címet is elnyerte a Tiszaújhelyi könyvtár.

– Mit kell tudni a könyvtárról?

– A könyvtár állománya 14.999 darabos, ebből 12.772 könyv és 2227 folyóirat áll az olvasni vágyók rendelkezésére. A gyerekirodalom 4189 könyvből áll. Ukrán nyelven 6412, oroszul 3681, magyarul 4906 könyv olvasható.

– A magyar anyanyelvű gyerekek olvasnivalójáról ki gondoskodott?

– A magyar nyelvű szépirodalmi, illetve gyermekkönyvek nagy részét Magyarországról kaptuk. Kapcsolatba kerültünk a budaörsi székhelyű Művészet a Nemzetért Alapítvánnyal, melynek Siklós Endre a vezetője, s az ő támogatásuknak köszönhetően új könyvekkel gyarapodott a könyvtárunk.

– Nem egy átlagos könyvtárról beszélünk…

– Valóban, nemcsak olvasásra van lehetőségük a könyvtárba ellátogató gyerekeknek, hanem különböző kézműves foglalkozásokat is tartok a számukra. A kezdeti időben úgy csalogattam őket a könyvtárba, hogy minden egyes hazavitt és elolvasott könyvért jutalmat kaptak. Aztán én elfelejtkeztem az ajándékozásról, viszont a gyerekek megszokták, hogy könyvvel a kezükben mennek el, s idővel már a jutalom sem hiányzott nekik. Így indult az olvasóvá nevelés, melybe aztán a gyerekek által bevontuk a szülőket is.

Egyre többen tudták meg, hogy Tiszaújhelyben újra kinyitott a könyvtár, melyet még csábítóbbá tett, hogy számítógépeket kaptunk, s bevezették a helyiségbe az internetet. Volt olyan évünk, amikor 81 gyerek járt a foglalkozásokra. Igyekszünk változatos programokkal várni a hozzánk betérőket. Szoros a kapcsolatunk a Művészet a Nemzetért Alapítvánnyal, mellyel kölcsönös fellépéseket, író-olvasó találkozókat, képkiállítást tartunk.

– Ahogy ismerlek, nem elégszel meg ennyivel. Milyen terveket kovácsolsz a jövőre nézve?

– Nagyon sok tervem van, de már többször megtapasztaltam, hogy nem mindig az valósult meg, amit én szerettem volna, hanem mások kerestek meg bennünket a felajánlásaikkal. Nemrég testvérkapcsolatot alakítottunk ki a kijevi Ajándékozz reményt mozgalommal. Az ő közreműködésükkel május 4-én Sportfesztivált szervezünk Tiszaújhelyben. A már említett budaörsi szervezet augusztusban lát vendégül bennünket Magyarországon, ahol Kárpátalja bemutatkozik címmel ismerhetnek meg minket az anyaországiak.
Ezen kívül vannak olyan rendezvényeink – anya-gyerek nap, farsangi bál, karácsonyi műsor – melyeket hagyományosan évről évre megrendezünk.
Összességében azt mondhatom, hogy szeretem a munkámat, s továbbra is ezzel szeretnék foglalkozni. Amíg ezt megengedik nekem, amíg szükség van a könyvtárra, a kultúrára a faluban, addig én végzem a dolgom.

– Isten áldása kísérje munkádat, hogy általad minél több gyermek ismerje meg a könyvek csodálatos világát és kézműves tevékenység jótékony hatását!

Marosi Anita
Kárpátalja.ma