A korrupció valódi tartalma

A korrupció komoly problémából közhellyé vált. A korrupció címke alatt megjelenő rengeteg információ elmosódottá és érthetetlenné tette ezt a fogalmat, mely így elveszítette eredeti mély és sokrétű jelentését. A korrupció megszűnt mindent átfogó társadalmi jelenségnek lenni Ukrajnában. Hát nem primitív dolog azt hinni, hogy a korrupció csupán a sikkasztás szinonimája? – írja a pravda.com.ua portálon megjelent elemzésében Olekszij Gasinszkij. Íme néhány további gondolat a cikkből.

Nem volna jó, ha megállapodnánk a korrupció egységes, szabványos jelentésében. A Google keresője által kiadott linkek 95 százaléka így is ugyanazt a primitív meghatározást szajkózza: „Korrupció (lat. corruptio) – közszereplők, politikusok, hivatalos személyek megvesztegetése, megvesztegethetősége”. De a korrupció nem csak a szellemileg degradálódott hivatalnokok meggazdagodását jelenti, s nem is csak azok kifosztását, akik fizetni kénytelenek. A korrupció nem csak a kenőpénzt adónak és az azt elfogadónak a bűnös összejátszása, de nem is csak a könnyebbik út – a bürokratikus eljárás alternatívája. Ezek mind aspektusok, részletek, szilánkok. Az alapelv egyedi esetei és megnyilvánulásai.

A korrupció valódi jelentése

Tágabban kell értelmeznünk a korrupciót. Valaha korrupción romlást, pusztulást, hanyatlást is értettek. Ennek figyelembe vételével a következő értelmezés javasolható: korrupciónak tekinthető mindaz, ami rombolja a társadalomnak mint közösségnek a kilátásait, közös erkölcsi, emberi és gazdasági vívmányait. A korrupció a társadalomnak és az azon belüli kapcsolatoknak a felbomlása.

Mindannyian részt veszünk ma országunk kollektív, sokoldalú pusztításában. Olyan tetteket hajtunk végre, amelyek mindent tönkretesznek körülöttünk. A fejünkben végbemenő pusztulást testesítjük meg a való világban. Ez nem korrupció, hanem rombolás és önpusztítás. Az útjaink, az iskoláink, a családjaink, az ország befektetési klímája, a vezetőink, az erkölcsi értékeink, a termelésünk nem egyszerűen korrumpáltak. Egész ágazatok dolgoznak a saját pusztulásukon.

A korrupció tágabban vett tartalma

Amikor a kórházakban megszokottá vált kenőpénzt adni/elfogadni a műtétért, a kivizsgálásért, az egyszerű emberi odafigyelésért, az nem korrupció, hanem az alapvető emberség, az áttekinthető és felelősségteljes egészségügy, a magasztos orvosi küldetés és a hippokratészi elvek pusztulása. Hogyan gyógyítja önöket az orvos, ha közben azon jár az esze, hogy szándékoznak-e fizetni neki vagy sem? És önök mit éreznek ebben a helyzetben?

Amikor a bürokrata kivitelezhetetlen eljárásrendet alakít ki, miközben a feleségén vagy a fián keresztül „gyorsabban megoldja” a kérdést, az csak a szó szoros értelmében korrupció, az egyik ukrán meggazdagodása a másik kárára. Tágabb értelemben ez az államiság elveinek, az állampolgárért létező állam értelmének a vége. Ez önmegsemmisítés. Az állam ellenséggé válik, s vajon hová vezeti így az országot?

Amikor az iskolában vagy az egyetemen „tejelni” kell vizsgázáskor, az nem korrupció, s még csak nem is a gyermekeiknek jobb sorsot szánó szülők igyekezete. Ez az egész társadalom által legitimizált oktatás nélküli oktatás.

Amikor a férj nem haza viszi a megkeresett pénzt a családjának, hanem elissza a barátokkal meg a „csajokkal”, az nem korrupció, hanem az örök értékek pusztulása, a családnak mint a közösség, a sikeres egyéniség bölcsőjének korrumpálódása. Milyen gyerekeket nevel az a család, ahol a férj kifosztja a saját feleségét? Milyen lehet ott az erkölcsi klíma?

Amikor a szülők kénytelenek 80–150 hrivnyát fizetni az óvodának, az nem korrupció, s még kevésbé az óvónők és az igazgató pénzéhségéről van szó. Megalázásunk netovábbja, amikor az állam a jövőre, a gyerekekre fordítja a legkevesebb pénzt. Milyen környezetben zajlik így apróságaink elsődleges szocializációja?

Amikor a közpénz, az adófizetők pénze nem a valamennyiünk számára fontos objektumok építését szolgálja, hanem nyomorult semmirekellők zsebében köt ki, az nem korrupció, hanem fejlődésünk vége, a jövőnkre vetett kereszt. A szükséges összeg 50 százalékáért még egy hokedlit sem készítesz el, akkor hát milyen infrastrukturális vagy energia-megtakarítási beruházások megvalósításáról lehet szó?

Korrupció = pusztulás

Amikor mindenütt fizetni kell megvásárolandó a figyelmet, a bizalmat és a megfelelő hozzáállást, azt nem lehet a semmitmondó korrupció szóval illetni. Az a társadalom teljes dezintegrációja. Az az erkölcs, a bizalom és az embertársunk iránti tisztelet pusztulása. Üzletet csinálunk az emberséges bánásmódból.

Máris kezdünk úgy tekinteni egymásra, mint idegenekre, ellenségekre. Az orvos nem a pácienst látja, hanem annak a pénztárcáját, a beteg viszont az orvosban saját kiszipolyozóját. A szülők a nevelőt zsarolónak tekintik. A nevelő azt hiszi, az óvodában fukar szülők veszik körül. A hivatalnokot parazitának, nem pedig közszolgának nézik. Ez a közszolga meg poloskáknak tekint minket. Milyen konszolidációról, bizalomról, tiszteletről lehet így szó? Hová tartunk? Üvölteni akarózik…

Folyik az önpusztítás. Az ország széthullóban van, a bizalom kiveszőben, az emberi erőforrások leépülőben, a közös pénzek nem szolgálják a közjót…

Vegyük át még egyszer, hogy mi is a korrupció valódi tartalma. A korrupció az ország polgárainak erkölcsi leépülése, amikor kivész a bizalom és a tisztelet, s ennek következtében az anyagi jólét, az életszínvonal és mindenekelőtt a pozitív jövőkép is megsemmisül.

Nem szabad a korrupció hatását a hivatalnokokra korlátozni. Az erkölcsi leépülés már utolérte az egyszerű ukránokat is, azokat, akik beletörődtek, megszokták, alkalmazkodtak és átadták magukat a korrupció mindent elragadó sodrásának. A korrupció szeretett országunk mély és nagyon is reális sírja lehet. Fogjunk össze. Valahogy mégiscsak ki kell jutni a sírgödörből.

Kárpátalja