Ősbemutató a munkácsi várban

Rákóczi-ballada az évforduló jegyében

Ismét Vereckénél címmel mutatták be június 23-án a munkácsi várban, a Rákócziak egykori fészkében az 1703–1711-es szabadságharc lezárásának 300. évfordulója alkalmából készült rockballadát. A mű zenéjét Benkő László, az Omega legendás billentyűse és vezetője, szövegét pedig Gubcsi Lajos költő szerezte. A ballada azt a történelmi pillanatot igyekszik megragadni, amikor a Nagyságos Fejedelem a Vereckei-hágóra, Magyarország határára érkezik Lengyelországból, ahol fogadja őt a Habsburgok ellen fellázadt nép, élén barátjával, Bercsényi Miklóssal és Esze Tamással. Rákóczinak döntenie kell: feladva mindent, a győzelem reménye nélkül is élére álljon-e a szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc alakját Varga Miklós formálta, s szerephez jutottak az előadásban az ungvári Credo együttes tagjai is. A darabot végigkíséri Kobzos Kiss Tamás éneke, valamint Nagy Csaba tárogatóművész játéka. Némi hiányérzetet legfeljebb az kelthetett a hallgatóságban, hogy a mű felvételről szólalt meg.

Az ősbemutatót megelőző főpróba szünetében Benkő Lászlót, a zeneszerzőt és Varga Miklóst, a főszereplőt kérdeztük az előadás születéséről.

– Honnan eredt a ballada megírásának ötlete?

Benkő László: – Most van a Rákóczi-szabadságharc lezárásának 300. évfordulója, amiről, úgy éreztük, meg kell emlékeznünk. Mi magyarok általában nem fordítunk kellő figyelmet a nemzeti ünnepeinkre. Például sem 1848-nak, sem 1956-nak nincs olyan méltó feldolgozása, amilyet megérdemelne. Az utóbbi forradalmunk ötvenedik évfordulója kapcsán éppen nemrég, 2006-ban bizonyítottuk be, hogy mennyire képtelenek vagyunk tisztességgel méltatni jubileumainkat. Amikor most nekiláttunk a Rákóczi-ballada megalkotásának, még nem sejthettük, milyen lesz a végeredmény, csak azt tudtuk, hogy fel kell mutatni a helyszíneket, a személyeket, s minden egyebet, ami közös történelmünk, közös sorsunk e nevezetes mozzanatához tartozik. Ha egyszer végre helyükre akarjuk rakni közös dolgainkat úgy, hogy az őseinkhez is hűek maradjunk, akkor tovább kell adni a közös életérzést, s meg kell győzni mindenkit, hogy egymás mellett, egymást tisztelve, közösen kell tudnunk élni, s ünnepelni is.

– Nehéz volt társakat találni ehhez a vállalkozáshoz?

B. L.: – Nem. Mindenki első hívásra jött és felesleges kérdezősködés nélkül dolgozott. Lehet, hogy ebben érzékelhető annak az alapállásnak a hatása is, amire az elmúlt évtizedekben szolgáltunk rá az Omegával, de az is bizonyos, hogy ha nem lenne nemes a cél, többen kerestek volna kibúvót a felkérés alól.

– Négy előadást terveztek a balladából, a sorozat a három kárpátaljai fellépés után (a munkácsi várat követően múlt pénteken a beregszászi református templomban, majd szombaton az ungvári várban is megtekinthette a közönség a művet) Sárospatakon ér véget június 26-án. Hogyan tovább?

B. L.: – Erről azután gondolkodunk majd el, hogy a negyedik, sárospataki előadást felvette a Magyar Televízió, s elkészül a produkció tévés változata. Sok lehetőség rejlik egy ilyen előadásban.

– Benkő László azt mondta, senkit sem kellett hosszasan kapacitálni, hogy vállaljon szerepet az előadásban. Szívesen vállalta a felkérést?

Varga Miklós: – Így van. A Jóisten megadta nekem azt a lehetőséget, hogy több nagy magyar történelmi személyiséget formálhattam meg már a színpadon, s Rákóczi személyében egy újabb nagyformátumú történelmi hőssel gazdagodott a „színházi alaktáram”. Rendkívül megtisztelő volt a felkérés a szerzők személye miatt is, hiszen senkinek sem kell bemutatni Benkő Lászlót, az Omega frontemberét, mindenesét.

– Mit jelent önnek Rákóczi alakja?

V. M.: – Rákóczi a történelem egyik olyan hőse, akivel mindig, mindenkor lehet azonosulni. Hiába telt el immár 300 év, a fejedelem példája változatlanul iránymutató. Nekünk, magyaroknak egyébként sok ilyen történelmi hősünk volt!

– Jó, hogy szóba hozta történelmünk jeles alakjait! Kárpátalján nehéz elvonatkoztatnia az embernek Varga Miklós egy korábbi nagy szerepétől: István király alakjától az első magyar rockoperában. Mit jelentett önnek annak idején István király alakja, s lát-e összefüggést ezzel a mostani szerepével?

V. M. – Hasonlóan felelősségteljes feladatot jelentett annak idején István király, mint most Rákóczi. Amikor készült az István, a király, senki sem gondolta volna, hogy az előadásnak ilyen elementáris ereje lesz. A rockopera azóta gyakorlatilag át is lépett rajtunk, hiszen nagyon sok szereposztásban mutatták be az évek során, s bizonyította az időtállóságát, azt, hogy helye van a magyar zeneirodalomban. Őszintén remélem, hogy a Rákóczi-ballada is ezen alkotások sorába fog emelkedni.

Kárpátalja