Kárpátalja anno: lakodalom

Az ember társas lény, az idők kezdete óta közösségben él és társat választ magának.

Bizonyos kultúrákban (zsidó, egyiptomi, kínai, görög, római…) igen korán kialakult a házasság fogalma, mely egy felnőtt férfi és egy felnőtt nő életközösségét foglalja magában.
Idővel a házasságkötésnek több formája jelent meg: a monogámia (egy férfi és egy nő közössége) és a poligámia (a férj több feleséggel, vagy a feleség több férjjel rendelkezik).
A házasság a katolikus és az ortodox egyházban szentségi szintre emelkedett, s felbonthatatlan: egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. A házasulandó felek az erre irányuló szándékukat egészen a 19. század végéig az egyház képviselője, a lelkész előtt nyilvánították ki, aki törvényesítette a házasságot. A házasságkötés polgári formája Magyarországon 1894-ben lépett érvénybe, s onnantól kezdve az állam csak azt a házasságot ismerte el, melyet az illetékes polgári hatóság előtt kötöttek meg, s melyet a házassági anyakönyve bevezettek.
A házasságkötés hivatalos oldala mellett nagy hangsúlyt kapott a frigyre lépés megünneplése, a lakodalom.
A paraszti kultúrában a lakodalom volt az egyik legjelentősebb mulatási alkalom, amikor a családok bemutathatták anyagi javaikat és társadalmi súlyukat. Ez a lehetőség sok családot arra csábított, hogy anyagi lehetőségeiket felülmúlva rendezzék meg a lakodalmat, melynek az évszázadok alatt sajátos hagyományai alakultak ki. Ide tartozott a lagzi előtti csigacsinálás, a sütemények elkészítése, a sátor felállítása, a disznótor… Majd maga a lakodalom is egy íratlan szertartás szerint folyt le, melynek saját tisztviselői voltak: násznagy, vőfély, koszorúslányok és fiúk, levesfőzők, húsfőzők, felszolgálók…
A lakodalom kötött formák szerint zajlott: indulás a vőlegényes háztól, bekérezkedés a menyasszonyos házba, az ara kikérése, a kendő kikérése, a menyasszony búcsúztatása a szülőktől, keresztszülőktől, testvérektől, barátoktól, indulás az esküvőre, majd a lakodalmi vacsora, melyen minden fogást – a tyúkhúst, a húslevest, a bort, a paprikást és a töltött káposztát – külön jelentett be a vőfély, akinek a küldetése a menyasszonytánccal és az ifjú menyecske bemutatásával ért véget. Nem úgy a lakodalom, mely a hajnali csordahajtásig tartott, hogy rövid pihenő után vasárnap délután morzsára (kárpátaljai elnevezés) várják vissza a vendégeket.
Számos versike maradt fenn lakodalmi szokásainkból, íme most egy részlet a beregdédai lakodalmasból:

Töltött káposzta feladása

A töltött káposzta más nemzetnél halál,
de a magyarban lelket csak ez talál.
Jobb ez a heringnél, a vörös hagymánál,
aki ebből eszik, hasa tótágast áll.
Azért nem dicsérem, dicsérje meg magát,
belevágattam hét oldal szalonnát.
Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát,
mert a szakácsné asszonyok ellopták a javát.

Marosi Anita
Kárpátalja.ma