Megjelent az Együtt idei harmadik száma

A hagyományokhoz híven verssel, mégpedig négy Finta Éva költeménnyel indít az Együtt című folyóirat idei harmadik száma.

A Magyarországon élő költő, a Három év telt… c. művében elhunyt férjének állít emléket, de a halál, az emberi lét mulandósága az alapgondolata a Jönnek címűnek is, amiben saját elmúlásának árnya is felbukkan. „Reggel tükörben látom / hogy hatvan évem néz rám / nem érti arcom képét / megannyi változásom / mintha lehetnék nemrég / szépségben felvirágzó / mintha lehetnék nemrég / az még, aki már emlék”. A Mikor szelídebb sorai arról tanúskodnak, hogy egy új világ ébred a költőben, ami elrugaszkodik a szürke hétköznapok keservétől. A verseknél maradva, Oláh András, a Partium folyóirat főszerkesztője nem először publikál az Együttben. Ezúttal három versét olvashatjuk, én a menetrend szerint c. poémát emelem ki. Ez a másik kettőtől eltérőbb, „prózai líra”, a hétköznapok elgyötört arca tekint ránk a versből: „de lejárt bankkártya maradsz csupán / amit elnyel az éhes automata / gyógyszerek mérgezik álmodat / az utcán kóbor kutyák párzanak / ám te csak azzal törődsz / hogy miként mentsd át / magad a másnap reggelbe”.

Lőrincz P. Gabriellának ugyancsak három verse van jelen a lapban. A beregszászi költőnő egy ideig hallgatott, de idén már újra publikál Kárpátalja egyetlen magyar nyelvű irodalmi folyóiratában. Bakos Kiss Károly Kirajzol, Ruhád, Nagyapáid és Tárgyak című versei szervesen illeszkednek egymáshoz, hasonló témával foglalkoznak. Felbukkan a haláltáborok réme, az értelmetlen pusztulás, az emberi szenvedés és kegyetlenség. „E gúnya már te vagy magad / Olyan már vagy mint a szám / Egy haláltáboron / Dachauban Szibériában / Egyformák mint két pofon.„

A hatvan éves Tárczy Andort az Úgy szépen című készülő kötetéből vett versekkel köszönti a szerkesztőség. Különösen életbevágó és a kárpátaljai magyarság számára súlyos problémával foglalkozik a Lepegyhüdt c. írása. „Templom-hagymahéj-kupola / Mint színház épül, sehova / És a fatornyos város, falu / Mint elapadt tehén.”

Az Együtt nem maradhat Vári Fábián László-vers nélkül, a folyóirat főszerkesztőjétől ezúttal a Már megint a régi című költeményt olvashatjuk. „Tőled az erőm. Túl fogom élni, / ha az éjszaka rám csukódik. / Tudom, tudom… Nem tudok semmit. / Már megint a régi vers íródik.”

Idén ünnepelte 65. születésnapját Nagy Zoltán Mihály, József Attila-díjas író, ez alkalomból két írás is foglalkozik A sátán fattya szerzőjével. Csordás László A tévútra vetődő sorsok fürkészője címmel eleveníti fel egyik, az íróval kapcsolatos emlékét. Bertha Zoltán A sátán ellenében című beszéde május 28-án hangzott el a Magyar Művészeti Akadémia és a Magyar Írószövetség közös születésnap-köszöntő ünnepségén. „Nagy Zoltán Mihály a kárpátaljai magyar irodalom kiválósága, egyúttal az egyetemes magyar irodalom egyik jelese is, s mivel ma már valóban egységes, integer magyar irodalomban gondolkodunk, ezért az újabb irodalom-kritikai munkák is úgy fogalmaznak immár pontosabban, hogy »magyar irodalom Erdélyben«, vagy »magyar irodalom Kárpátalján«”.

A 16. részéhez érkezett a nemrég elhunyt Cseh Sándor Akácfák alatt c. napló- vagy inkább faluregénye, ami Badaló község közelmúltjának hétköznapjaiba enged betekintést. Nem ismertem a szerzőt, így nem tudom mennyi ebből a valóság és mennyi az írói elme terméke, de aki szereti a humorral átszőtt, ízes nyelvezetet és a falusi ember logikáját követő történetszövést, az jól fog szórakozni olvasás közben. Második felvonásához érkezett Bartha Gusztáv Jelenések című drámája, amelynek alcíme Azon a bizonyos hetedik napon. A történet 2013 őszén játszódik. A skizofrénia monológja ez, egy elrontott élet elevenedik meg Béla és a kitalált másik énje közötti párbeszédben: Tudtad, hogy a koldusok nem lesznek öngyilkosok?! Bartháról tudni kell, hogy az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg legújabb kötete A gabonafarkas legendája címmel, ami új és régebbi novellákat tartalmaz.

A Szárnypróba rovatban a sislóci születésű, de már évek óta Németországban élő Németi Anett mutatkozik be. Két verset és egy prózát olvashatunk az ígéretes fiatal tehetségtől. A négy ciklusból álló Az ébredést nem ismerem című prózájában elhunyt nagyanyjának állít emléket színes képekkel tarkított, gördülékeny történetmeséléssel. Ambrus Flóra Kettesben önmagammal c. prózája egy öntépő eszmefuttatás, lélekmarcangoló gondolatfutam. A Budapesten élő T. Ágoston László Három asszony című novellája a kis magyar valóságot mutatja be egy család életén keresztül.

Csordás László irodalomkritikus Naplójegyzetek egy nagy történelmi eseményről címmel írt recenziót, melynek tárgya a Huszton született Benda Jenőnek az I. világháborút lezáró békekonferenciáról szóló naplója. Érdekes és értékes történelmi tanulmányokat olvashatunk két fiatal kárpátaljai szakembertől. Bujdosó János témája a vallás és az egyház helyzete Sztálin és Hruscsov uralkodásának idején. Egyedi témát választott Horváth Lajos; a Krími tatár kán választás Magyarországon 1683-ban című munkája valóban hiánypótló. Magam is történész lévén, tudtommal, ezzel a témával nem sok kolléga foglalkozott korábban, mint azt a tanulmányban a szerző is megemlíti.

Ebből a számból sem maradhatott ki a Dupka György által jegyzett Kárpátaljai kultúrkrónika, amiből az olvasók értesülhetnek a Kárpátaljával kapcsolatos kulturális eseményekről, kiállításokról, koncertekről, megjelent vagy megjelenés előtt álló kötetekről. Ezt a számot a szerkesztők a munkácsi Micska Zoltán műveivel illusztrálták.