Magyar feltalálók: Eötvös Loránd és az Eötvös-inga

Ha arra kérnének, hogy soroljak fel néhány magyar tudóst, feltalálót vagy szakembert, Eötvös Loránd neve bizonyosan az elsők között lenne.

Tevékenysége által a kiváló fizikus Magyarország egyik legjelentősebb személyisége volt. Elég csak arra gondolnunk, hogy hány rangos intézmény viseli a nevét. De nézzük meg közelebbről, ki is volt e kiváló tudós!

Eötvös Loránd, az elismert egyetemi tanár, vallás- és közoktatási miniszter, fizikus és lelkes hegymászó 1848. július 27-én, a magyar forradalom és szabadságharc évében született Budán. Középiskolai tanulmányai után előbb a jogi tudományok felé kacsintgatott, majd érdeklődése a természettudományok felé fordult. Ez a szenvedélye élete végéig elkísérte. 1870-ben doktorált, majd alig egy évvel később már az elméleti fizika tanszék tanára, 1874-ben pedig kísérleti fizikai előadásokat tartott. 1889-től 1905-ig, lemondásáig, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Kutatói munkássága – ahogy személyisége is – rendkívül sokoldalú. Az 1870-es évek elejétől kezdve közel 20 éven át foglalkozott a kapillaritás jelenségével – olvashatjuk Köteles Viktória 88 magyar találmány című könyvében. A felületi feszültség mérésére új módszert dolgozott ki, az Eötvös-féle reflexiós módszert. Elméleti úton felismerte a folyadékok különböző hőmérsékleten mért felületi feszültsége és a molekulasúly közötti összefüggést.

Eötvös érdeklődése 1880 körül fordult a gravitáció felé. Newton törvénye szerint az, hogy a testnek tömege van, az abban nyilvánul meg, hogy mozgási állapotának megváltoztatásához erőre van szükség. Ez az erő pedig arányos a test tömegével, tehetetlenségével. S mindemellett a test tömege folytán gravitációs erővel bír, mely erő Newton szerint arányos a tömeggel, de független annak anyagi minőségétől. Nos, Eötvös Loránd ingája segítségével igazolta azt, hogy a gravitációs erő milyen pontossággal független a tömeg anyagi minőségétől.

Az 1891-ben elkészült Eötvös-inga az addigi mérési pontosságot csaknem háromszorosára emelte. A feltalálóról elnevezett eszközt torziós ingának is nevezik. A tehetetlen és a súlyos tömeg arányosságának ezen igazolása az általános relativitáselmélet kísérleti alapköve, s a magyar kísérleti fizika egyik csúcsteljesítménye. A találmány lényegét Eötvös így összegzi:

„Egyszerű egyenes vessző az az eszköz, melyet én használtam, végein különösen megterhelve és fémtokba zárva, hogy ne zavarja se a levegő háborgása, se a hideg és meleg váltakozása. E vesszőre minden tömeg a közelben és a távolban kifejti irányító hatását, de a drót, melyre fel van függesztve, e hatásnak ellenáll és ellenállva megcsavarodik, e csavarodásával a reá ható erőknek biztos mértéket adván. A Coulomb-féle mérleg különös alakban, annyi az egész. Egyszerű, mint Hamlet fuvolája, csak játszani kell tudni rajta, és miként abból a zenész gyönyörködtető változásokat tud kicsalni, úgy ebből a fizikus, a maga nem kisebb gyönyörűségére, kiolvashatja a nehézségnek legfinomabb változásait. Ily módon a földkéreg oly mélységeibe pillanthatunk be, ahová szemünk nem hatolhat és fúróink el nem érnek.”

Az első, nagyobb területre kiterjedő módszertani gravitációs mérést 1901-ben és 1903-ban a befagyott Balaton jegén végezték. A sima Balaton-felszín alkalmasnak bizonyult a mérések szempontjából. Ezeket számos további terepen való mérés követte, amelyekkel az inga földtani kutatásban való hasznosíthatóságát vizsgálták. Végül a földmérők 1912-ben Hamburgban rendezett XVII. konferenciáján Eötvös elérkezettnek látta az időt, hogy a gyakorlati alkalmazás elveit megfogalmazza. Az első sikeres olajkutatási célú gyakorlati méréseket 1915-ben végezték Egbell környékén, a Morvamezőn. Ezzel kezdetét vette a nyersanyagkutató geofizika, amelynek két évtizeden át uralkodó műszere Eötvös Loránd torziós ingája volt. Alkalmazták többek között a texasi, a venezuelai és a közel-keleti olajterületek feltárásánál.

Eötvös Loránd szerény, a háttérben meghúzódó tudós volt, nem szerette a zajos ünnepléseket, nem vágyott sem erkölcsi, sem anyagi elismerésekre. Ennek ellenére tudományos eredményeiért és tudományszervező tevékenységéért számos hazai és külföldi díjban és kitüntetésben volt része, különböző tudományos és társadalmi egyesületnek volt az elnöke vagy vezetőségi tagja.