Kárpátalja anno: aszfaltozás Dolhán

Az internetet böngészve igazi gyöngyszemekre találhatunk Kárpátalja közeli és távoli múltját illetően.

Ezek közé tartozik az az ’50-es években készült fotó, amely Dolha település egyik utcájának aszfaltozását örökíti meg. Talán sokan emlékeznek még rá, hogy milyen sokat jelentett egy-egy községnek, amikor a korábbi poros, sáros, gyakran szekérnyomtól barázdált utat felváltotta az egyenletes felületű aszfaltút.
Több ezer év telt el, míg az ösvényeket és csapásokat felváltották az autópályák, a kerékpárutak és járdák.
Már az ókori Ázsia, Görögország és Mezopotámia lakói is épített utakon közlekedtek, bár ezeket még nem lehetett műutaknak nevezni.
Az első igazi műutakat az etruszkok építették, akik kavicsból készített alapra helyezték rá a laposra faragott köveket. A rómaiak továbbfejlesztették ezt a technikát és mészhabarcsba ágyazták a követ, melyet aztán betonszerű réteggel vontak be.
A középkorban Nagy Károly építtetett ugyan néhány utat, azonban a 17. század közepéig leginkább az utak hiánya és elhanyagoltsága jellemezte Európát.
Az újkorban az ipar és a kereskedelem fellendülése szükségessé tette, hogy nagyobb gondot fordítsanak a közlekedési útvonalakra.
A modern útépítés két kiemelkedő személye a francia Pierre Trésaguet és a skót származású John Loudon McAdam volt. Mindketten új útépítészeti rendszert vezettek be.
Trésaguet útjai 5,5 m szélesek és 35–40 cm vastagok voltak, terméskő alapon nyugodtak, melyet több réteg zúzott kővel tettek stabillá.
McAdam (nevéből alakult ki a makadámút) nagy hangsúlyt fektetett az utak víztelenítésére, illetve 15–20 cm-es vastagságban 8–10 cm méretű zúzott követ terített le, s minden réteget hengerléssel tömörített.
Az általa 1822-ben feltalált útburkolat igen népszerűvé vált Magyarország területén is. Kárpátalján még napjainkban is jellemző a makadámburkolat, szinte minden településen találunk egy-két utcát, melyet ezzel a módszerrel köveztek le.
A skót építész találmányát 15 évvel később továbbfejlesztették: rájöttek, hogy a forróra hevített természetes aszfalt porítható, majd abból vízzáró aszfaltburkolat készíthető. Ezzel öntötték le a makadámutat, mely így egyenletesebb és ellenállóbb lett.
Az aszfalt térhódításával több száz kilométernyi utat tettek alkalmassá a közlekedésre. Idővel ennek is több technikája terjedt el Európában: öntött-, döngölt- és hengerelt aszfaltot alkalmaztak az utak építésénél.

Marosi Anita
Kárpátalja.ma